A karácsony illata és léleksimogatása. No, meg mindenekelőtt a szerető társ ölelése és közelsége. Ezekből meríthet erőt a gyógyulás útján Szombaty Gyula. A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész Balatonalmádi téli csendjében kiálthatná világgá: az élet szép, még így, kiszolgáltatva, megannyi testi-lelki fájdalmon túljutva is. S a karácsony valóban erőt adhat…
Soha nem volt pénzben mérhető a szeretet. Ez a közhellyé koptatott mondat karácsonykor különös jelentéssel bír. Mert például mennyire lehet örülni egy pár zokninak is! S ebben az esetben szó sincs gúnyolódásról. Mert ez a pár zokni most talán többet ér, többet érhet a gyógyulás útján, mint egy százezrekben mért olasz divatcsizma. A rákot és a sztrókot is legyőző, egy szívműtéten is átesett Szombathy Gyula is elérzékenyülve beszélt erről.
– Csendes volt a karácsony. Meghitten csendes – mondta a ma is hihetetlenül népszerű művész. – A feleségemmel ketten voltunk, mert a gyerekeink messze élnek tőlünk, messze a Balatontól, és azt beszéltük meg, hogy ők most külön ünnepelnek. Büszke vagyok rájuk, akárcsak a három fiú unokámra. A két nagyobbik 24, a legkisebb 21 esztendős. S a két nagy közül az egyik pszichológusnak tanul, és az ünnepekkor ügyeletet vállalt az egyik nagy pesti kórházban, és én kalapot emelek előtte. A drága feleségem mindent megtett, hogy a karácsony hangulata a körülményekhez képest tökéletes legyen körülöttünk. Kaptam tőle például egy olyan karácsonyi mintákkal díszített zoknit, amelynek tapadókorongos az alja, s én ebben már jóval biztonságosabban végezhetem a gyakorlatokat a gyógytornász hölgyek irányításával. Ez az én harcom az életben maradásért, ez az én csatám a túlélésért. S lám, ebben akár még egy pár különleges fuszekli is segíthet.
Szombathy Gyula hihetetlenül erős. Fizikálisan is – ez mindig is jellemző volt rá, bármilyen szerepet alakított – , de sokkal inkább lelkileg. Legyőzni a rákot, sikeresen túljutni a súlyos szívműtéten, felépülni a sztrókból… embert próbáló feladatok. Ötvenöt esztendőn át volt folyamatos rivaldafényben, ötvenöt esztendőn át szórakoztatta a nagyérdeműt, hogy aztán az idő múlása és a test önvédelmi harca leparancsolja őt az élet színpadáról. Balatonalmádi csendje és nyugalma tökéletes háttér a derűs öregkorhoz.
– Karácsony este kapcsolgattuk a tévét a feleségemmel, bár túl sok néznivaló nem volt benne, de ez sem zavart bennünket. Inkább zenét hallgattunk: Chopint, majd a tekerős, muzeális értékű gramofonomon kellemes szving muzsikát. Gyűjtöm a lemezeket, a bakeliteket, az ünnepek előtt is kaptam az egyik barátunktól gyönyörű muzsikákat. Szilveszterkor aztán pezsgővel koccintottunk, átöleltem a feleségemet, s arra gondoltam: milyen jó, hogy az új esztendőben is együtt lehetünk. Márciusban megyek újra kontroll vizsgálatra. Addig szedem a gyógyszereimet, járok gyógytornára, és összeszorított fogakkal mantrázom a testemnek, hogy legyél olyan erős és olyan fürge, mint régen, és vigyél el mindenhová – fejezte be Szombathy Gyula, aki január 3-án ünnepelte a 78. születésnapját.
Isten Éltesse, drága művész úr!
Fotó: MTI/Cseke Csilla
Forrás: Blikk / Frisshíreink portál
Frisshíreink portál, a Te lapod! Keress, szörfölj, vedd a magad kezébe az irányítást!