„Eladhatta a kórház a kisfiamat” – Azt mondták Margitnak, meghalt az ikerbaba

– Makk egészségesen, természetes úton hoztam világra a fiaimat 1971. augusztus 31-én. Meg is nézhettem őket, aztán még négy napig rendszeresen hozták oda az ágyamhoz a babákat etetésre. Aztán a főorvos váratlanul hozzám vágta, hogy az egyikük, Tivadar meghalt, de „ne aggódjak, még fiatal vagyok, lehetnek még gyerekeim”. Egy papírcetlire azt írták, tüdőgyulladást kapott, de nekem meg sem mutatták, a kis testét pedig sosem adták ki, nem temethettük el, pedig még egy hónapig bent voltam a másik fiammal, Rolanddal – emlékezett vissza a szörnyű történetre a Blikknek Tóth Margit.

Margit már csak egyik gyermekét, Rolandot vihette haza magával a kórházból / Fotó: Fuszek Gábor

 

Az nő a szüléskor mindössze 21 éves volt, a férje, János akkor katonaként teljesített szolgálatot, a szülei pedig nagyon betegek voltak, így a lelkileg teljesen megtört édesanyát senki nem tudta támogatni abban, hogy megbizonyosodjon a kórház állításáról. A történtek akkor vettek fordulatot, amikor évtizedekkel később kiderült: az 1970-es évektől kezdve csecsemők ezrei tűntek el a szerbiai kórházakból, az anyáknak az orvosok azt mondták, gyermekük meghalt, ám egyre több jel utal arra, hogy a babákat a kórházi személyzet eladta pénzes örökbefogadóknak, sokszor külföldre.

A szülők, valamint az EU és az Európai Emberi Jogi Bíróság nyomására a kormány még egy testületet is létre hozott annak kiderítésére, mi lett a sorsa azoknak az újszülötteknek, akiket annak idején a szülészeti osztályokról raboltak, majd adtak el gyermekvásárlóknak.

Roland boldogságban nőtt fel. Lehet, hogy valahol a világban él egy halottnak hitt testvére / Fotó: Fuszek Gábor

 

– Amikor először hallottam erről, azonnal felötlött bennem, hogy eladhatta a kórház a kisfiamat. Elmentem a kórházba, hogy megnézzem a kartonomat, utánanyomozzak, de mindhiába. Azóta beszéltem több édesanyával is, akiknek szintén így jártak. Érdekes, mindegyik esetben vasárnapra esett az eltűnés – magyarázta a könnyeivel küszködve a nyugdíjas asszony. Ügyvédet fogadni nincs pénze, így az utolsó reménye, hogy a másik fia fényképeit látva, esetleg az újságon keresztül magára ismer és jelentkezik a halottnak hitt gyereke. A tragédia után négy évvel született egy másik fia is, aki jelenleg Budapesten él, és az ő javaslatára tették fel több nyelven is Margit közösségi oldalára a történetet.

A képen az ikertestvér, Roland látható. Az anya szerint pont így nézhet ki Tivadar is / Fotó: Fuszek Gábor

 

– Nem célom, hogy kiszakítsam a családjától, de ha sikerülne megtalálni, szeretném vele tartani a kapcsolatot. Sokszor belevágtam már, hogy megkeresem, de mindig falakba ütköztem. Ez most az utolsó esélyem. Nem akarok addig meghalni, amíg ki nem derül az igazság. Kérem az Istent, adjon jelet róla, hogy él a fiam – sírta el magát Margit.

A nyugdíjas asszony a drámai események után a sportba temetkezett: válogatott tekésként számos világversenyre kijutott és rengeteg érmet, kupát nyert. Ezután a festésbe menekült: a házuk falát rengeteg mesteri alkotása díszíti. Manapság pedig már kertészkedéssel foglalkozik, az otthonukban rengeteg szép növényt halmozott fel.

15 millióért árulták a gyerekeket

A hivatalos becslések szerint mintegy kétezer gyermeket raboltak el a kórházi személyzet tagjai és a közvetítők, de vannak olyan feltételezések is, amelyek szerint a szervezett bűnözés már az 1950-es években megszervezte a szerbiai gyermekrablásokat és az áldozatok száma tízezer körül lehet. Az újszülöttek többsége a skandináv országokba, illetve Németországba került, s egy-egy gyermekért akár 40 ezer eurónyi (15 millió forint) összeget fizettek az örökbefogadók.

Segített a DNS-teszt

Az Igazságot és Igazságosságot a Babáknak nevű egyesület nemrég közölte: megszületett az első siker egy 40 éve eltűnt csecsemő ügyében. DNS-teszt igazolta, a nevelőszülőknél nevelkedett Mladan Radivojevic édesanyjának gyanúját, fiát a krusevaci kórház szülészetén 1981-ben elrabolták. A történet minden eleme megegyezik Margitéval.