Nem hagyják otthon a háború elől menekülő családok a házi kedvenceket sem, kutyus, cica, de még nyúl is érkezik a határra.
A menekülőknek sok mindenről le kell mondaniuk. A legtöbben egyetlen bőrönddel indulnak útnak, amibe csak a legszükségesebbek férnek. Otthon maradnak mindazok a dolgok, amik nélkül el lehet boldogulni. És persze nemcsak tárgyakat hagynak hátra,, hanem a barátokat, ismerősöket, azokat az embereket, akikkel eddig nap mint nap találkoztak, beszélgettek, szórakoztak.
A vidékieknek a legnehezebb, hiszen ők szinte az egész faluval jóban voltak, ráadásul az állataikat se tudják magukkal vinni. A városiak viszont általában házi kedvencükkel együtt kerekednek fel. A befogadásukra átadott sátrakban, épületekben láttunk már kutyát, macskát, de még nyuszit is. Belőlük szedtünk most össze egy kis állatkertnyit.
Gagarin, a kényszerű világutazó
Amikor Gagarint, a tacskót gazdái elnevezték, még senki nem gondolta, hogy ő is olyan messze kerül majd egyszer az otthonától, mint az első űrhajós, akiről a nevét kapta. De ahogy Gagarin is visszatért a nagy útról a világűrből, azt remélik, hogy ugyanúgy a tacskó is egyszer még hazamehet Odesszába, a családjával együtt.
Krihta, a törpe pincser
A 4 éves kutyus még sosem volt kis gazdája nélkül, aki nagyon vigyáz rá, hogy el ne vesszen, ezért mindig magánál tartja a hátizsákjában. Hogy egyszer hazaviheti-e poltavai lakásukba, egyelőre nem tudja.
Sweety, a yorkshire terrier
Ez a kutyus angol nevet kapott ukrán gazdáitól, akik még hordozóul is olyan táskát választottak, amelyet a Union Jack lobogója díszít. Megkérdeztük, hogy meg se állnak-e az Egyesült Királyságig, de azt mondták, nem készülnek olyan messzire. Elég, ha olyan országot találnak, ahol békére lelnek.
Konjak, a francia bulldog
A 12 éves Ljuba francia bulldogja a Konjak névre hallgat, és nem azért, mintha bárki is iszákos lenne a családban. Bár ahogy ezzel elviccelődtünk, a kislány komolyra fordította a szót, és azt mondta: inkább elfogadná, ha a papáját a kocsmában lehetne megtalálni, mint hogy a harctéren van és aggódni kell az életéért.
Boksa négy gyermek vigasza
Boksa, a 2 éves kandúr akkor került Kirian négy gyermeke mellé, amikor ők elveszítették az édesanyjukat. Így szó se lehetett arról, hogy ott hagyják az ostromlott Harkivban. Most együtt vándorolnak, és a cica a barabási befogadóközpontban már közkedvenccé vált.
Kopejka, a nyuszi
Kézi hordozóban tette meg az ezer kilométeres utat Luhanszkból az ukrán-román határon lévő Máramarosszigetig ez a nyuszi. Gazdája is ismeri azt a szokást, hogy ha egy érmét bedobunk egy kútba, akkor oda még visszatérünk. De nincs az a pénz, hogy Kopejkát elhajítsa magától – mondja –, még akkor sem, ha soha többet nem mehet vissza a szülőföldjére.
Kátya, a kijevi majmocska
Egy Kijev mellől menekülő család: nagyszülők, anyuka és a kislánya megmentette Kijevben és a záhonyi határállomáson hagyta a kis fehérpamacsos selyemmajmot azzal a kéréssel, hogy szeretnék, ha a Nyíregyházi Állatpark befogadná. Az Állatpark szállást ajánlott fel a család számára is, de ők tovább indultak Budapestre végcéljuk, Németország felé. Kátyát, a kis nőstény majmocskát megvizsgálta az állatorvos és egyedi azonosítóval is ellátta – adták hírül az Állatpark közösségi oldalán. A mindösszesen 14 cm-es, 200 grammos állat mentálisan és fizikálisan is jól van, jó étvággyal fogyasztja -most már biztonságban – a napi eledelét, amely gyümölcsökből, főtt húsból és ízeltlábúakból áll.
Forrás: Ripost / Karantén.com
Fotó: Sandor Bankuti
Karanten.com, a Te lapod! Keress, szörfölj, vedd a magad kezébe az irányítást!
