A múlt hét csütörtökön töltötte be a 77. életévét Kudlik Júlia, aki évtizedeken át szórakoztatta a magyar tévénézőket, ám végül méltatlan, megalázó módon kellett elhagynia a helyét.
Kudlik Júlia évtizedeken át nyűgözte le a magyar televíziónézőket tőle elválaszthatatlan partnerével, Antal Imrével együtt. Közös munkájuk például a Fölszállott a páva, a Repülj, páva, melyek még a mindmáig a társadalom közös emlékében helyezkednek el. Párosuk a Világifjúsági és diáktalálkozó küldöttségének tagjaként műsort konferált Berlinben és még Havannában is. Napestig sorolhatnánk még a nagyszerű duó csodálatos munkáit, mint a megismételhetetlen szilveszteri műsorokat, azonban a tehetséges hölgynek nem csak a munkából állt az élete.
Kudlik Júlia ugyanis nem kevesebb, mint 40 éven át volt szerető felesége Szűcs László rendezőnek. A férfi halála hatalmas törést jelentett az életében, amire évekkel később így emlékezett vissza:
„A férjemmel negyven évig éltünk házasságban, miután véget ért földi zarándokútja, azóta félemberként próbálok helyt állni, mert nekem még dolgom, feladatom van. Azóta is folyamatosan beszélgetek vele, és ma is számíthatok rá annak ellenére, hogy a szememmel nem láthatom, igazán úgyis csak a szívével lát az ember…”
Júliát az ezredforduló után is láthattuk a képernyőkön, mígnem 2006-ban – éppen egy évvel azután, hogy a Magyar Televízió Örökös Tagja lett – valamilyen oknál fogva csoportos leépítés áldozata lett. Csodálatos báját és országos ismertségét a jelek szerint a döntéshozók nem találták elégnek ahhoz, hogy ne bocsássák el.
Ráadásul az amúgy is méltatlan megoldást csak tetézték: a fáma szerint Kudlik egyik nap arra lett figyelmes, hogy már nem működik a beléptető kártyája, ami a tévé épületébe való bejutáshoz volt szükséges – írja a Femcafe.
Az elmúlt években – mondhatnánk akár évtizedet is – Kudlik véglegesen elvonult a világ elől, elmondása szerint pedig már a televíziót sem nagyon kapcsolja be. Utoljára éppen egy évvel ezelőtt adott egy hosszabb interjút, amelyben a jövő televíziósainak is adott egy-két jótanácsot a pályához, amit kis hazánkban talán ő vitt végig a legszebben:
„Ami a tévét illeti, az a titka, hogy jól kell nézni a kamerába. A csőbe nézek, de ha egy milliméterrel följebb vagy lejjebb, akkor már nem a néző szemébe nézek. Mondták is nekem, hogy senki nem tud úgy belenézni, mint én”.
