Budapest — Augusztus 6-án volt hat esztendeje, hogy meghalt Laux József. Az Omega és az LGT egykori alapítója, legendás dobosa 73 esztendősen hagyta is a földgolyóbist.
Életét és munkásságát azóta is számtalan legenda övezi. Ezek közé tartozik például, hogy gyakorlatilag mindent ő intézett imádott zenekarai életében. Több volt, mint egy sikeres menedzser. Még az átkos rendszer vezetőit is meg tudta szorongatni, hogy tolja a bandái szekerét.
„Hol van már az ezüst nyár” – játszotta a Loksi, és a rajongók vele énekeltek. Egy különleges nyárról szólt az a dal, s aligha gondolhatta bárki is, hogy évtizedek múltán majd jön egy olyan forró évszak, amelyet talán az idők végezetéig emlegetnek majd. Mert 2016 nyarán drámai események játszottak le.
Előbb meghalt Somló Tamás, majd két héttel később elhunyt Laux József is. Az a Laux, aki már nagybetegen, de még ott volt barátja, zenésztársa temetésén. Az LGT öröksége itt van velünk, a dalok az örökkévalónak szólnak és soha nem mennek ki a divatból. A tagok élete pedig a mai napig foglalkoztatja a közvéleményt. Talán Lauxé a legkülönlegesebb közöttük, a dobosé, aki megjárta Amerikát, ám előtte híressé, népszerűvé tette az Omegát és az LGT-t.
– Laux Józseffel elváltunk ugyan, de élete végéig tartottuk a kapcsolatot, már csak a közös gyermekünk miatt is. Figyeltünk egymásra, s ha kellett segítettünk a másikon. Már nagybeteg volt, a szíve alig-alig vert, amikor a fiam úgy döntött, papot visz be hozzá a kórházba. Egykori férjem mélyen vallásos volt. Mire az ágyához értek, meghalt, mindössze három percet késtek. Sokat gondolok rá, hiszen életem egyik főszereplője volt. Nemcsak férjként, férfiként, gyerekem apjaként, hanem zenésztársként, alkotó művészemberként is. Ő volt az, aki nemcsak megalapította az Omegát és az LGT-t, hanem összefogta, irányította, vezette a bandákat. Ez volt az élete, reggeltől estig intézkedett és próbált… – Adamis Anna emlékezett vissza így Laux Józsefre. Arra a művészre, aki nemcsak a hangszerével, de a rátermettségével s a fanatizmusával is maradandót alkotott. Nem véletlenül mondta róla Presser Gábor egy interjúban, hogy Laux volt az, aki mindent elintézett a zenekar körül. Nem volt olyan kérés, vágy vagy ötlet, amelyet ne valósított volna meg. Ha másként nem, hát külső segítséggel, mondjuk így, protekcióval.
„Lauxnak volt egy olyan osztálytársa a KISZ fővezérek között, akivel a templomi kórusban együtt énekelt. Ezért nekünk egy csomó dolgot el tudott intézni, mert az illető attól félt, hogy Laux egyszer előveszi a templomi kórusi teljesítményét a tenor szólamban, és akkor baj van, inkább ezért mindenbe belement” – emlékezett vissza a Filmmúzeum Privát Rocktörténet című műsorában Presser Gábor arra utalva, hogy a kommunista vezetők nem nézték jó szemmel, ha valaki kötődik az egyházhoz.
– Hogy pontosan ki lehetett ez a fontos személy, azt nem tudom. Róla nyíltan nem beszélt előttünk, de arra emlékszem, hányszor emlegetett egy gimnáziumi osztálytársat, akihez bármikor fordulhatott segítségért. Lehet, hogy ugyanarról a személyről van szó. Mindenesetre valóban kinyíltak előttünk a kapuk, akár az Omegáról, akár az LGT-ről beszélünk, s ez a volt férjem érdeme, aki nem ismert lehetetlent. Rendkívül kitartó volt és precíz. Ha kellett éjszaka írt szerződéseket, hogy aztán reggel próbáljon, majd tárgyaljon bárkivel a banda érdekében. Több volt, mint egy menedzser. Nemcsak zenei tudása, hanem a talpraesettsége is kellett ahhoz, hogy sikeresek legyünk… – zárta gondolatait Adamis Anna.
Laux József a hetvenes évek közepéig bírta a folyamatos harcot, a merev szocialista kultúrpolitikával. Majd Amerikában, Los Angelesben épített új karriert. Ott sem ismert lehetetlent.
Fotó: Fortepan/Urbán Tamás
Forrás: Blikk / Frisshíreink portál
Frisshíreink portál, a Te lapod! Keress, szörfölj, vedd a magad kezébe az irányítást!