1952 tavaszán, több osztályidegennek minősített fővárosi értelmiségével együtt azt a házaspárt is kitelepítette Rákosi ÁVO-ja Budapestről, akik negyven évvel korábban a sajtóhírek szerint nászutasok voltak – és a Titanic magyar túlélői. Egy helyi kocsma kuláklistára tett tulajdonosánál helyezték el őket egy szerszámos kamrában. A grófi ősökkel rendelkező túlélők azonban egyes kutatások szerint nem szerepeltek semmilyen utaslistán.
A nemesi ősökkel rendelkező Veress Zoltán 1878-ban, felesége Baghy Irma 1883-ban született. A kitelepítésig egy budai villában éltek, balatonfüredi villájukkal együtt azt is államosította a kommunista rezsim. A Baghy családnak a környéken volt egy grófi birtoka, amit ma is Bagimajorként hívnak a helyiek, ezért választották nekik új lakhelyként Cibakházát, ahová több Baghyt is kitelepítettek. 1955-ben a Baghy család elhagyta még az országot is, ám Veress Zoltán és felesége maradtak Cibakházán.
A Baghy -család minden tagját Cibakházára telepítette ki az 1950-es években az Államvédelmi Hatóság
Dr Kertész Dénes évtizedekig volt a kis falu állatorvosa, Amatőr helytörténészként foglalkozott a Titanic Cibakházára kitelepített túlélőivel is, Felesége, Kertészné Éva író a Vasárnapi Blikknek elmondta, mindenki tudta Veressékről, hogy a Titanicon utaztak. Veress doktor évekkel felesége halála után sokat vendégeskedett az állatorvos családjánál, életszerűen, megrendülten beszélt a tragédiától, úgy, ahogyan csak az tud, aki ott volt.
Dr Kertész Dénesné Éva férjének beszélt legtöbbet a Titanicról Veress doktor Foto: Facebook
– Nehezen, nem mindenkinek, s nem szívesen beszélt a tragédiáról. Férjem alapos ember volt, többször is kifaggatta az emlékeiről barátját. Gondolatok a Titanicról címmel készített egy feljegyzést, melyben így írt történetükről:
„A Veress házaspár sorsukkal leszámolva, a megváltoztathatatlanba belenyugodva állt a hajó oldalánál, amikor megszólal egy matróz: a mentőcsónakba még egy hölgy beszállhat. Veressné férje nélkül nem akarta az életet választani, nem mászott le a csónakba. Ekkor valaki, talán egy matróz egy erőteljes taszítással mindkettőjüket a csónakba lökte, amit azon nyomban le is eresztettek a tengerre, így menekültek meg.”
A Cibakházára száműzött kitelepítetteknek naponta kellett jelentkezniük a községházán
Aki még látta őket
Fekete Géza, Cibakháza egykori alpolgármestere kisgyermekként találkozott a házaspárral. Emlékei szerint a pár nem illett bele a kis falu egyszerű emberei közé, elegáns ruhákat, kalapokat viseltek, tisztelettudóan köszöntek mindenkinek, de csak néhány emberrel beszéltek. Azt, hogy a Titanic utasai voltak nem titkolták, akiknek mégis beszéltek róla, mindenkinek a dr. Kertész Dénes által lejegyzetelt történetet adták elő. A cibakháziak úgy emlékeztek, a házaspárt ritkán látták még csak mosolyogni is, nem hogy nevetni. Egy helyi legenda szerint egyszer az mondták egy mise után, jobb lett volna, ha nem mentik meg őket a hajóról, nehezen viselték el, hogy a háború után mindenüket elvesztették. A falubeliek szerint állandóan egy nagy méretű, nemesi családokról készített 1930-as könyvet olvastak, akikkel szóba álltak, azoknak azt mondták, mindenkit ismertek abból a könyvből.
Kitelepítés után
– A kitelepítés vége után elhagyhatták volna a falut, de már nem volt hová, kihez menniük – folytatta a visszaemlékezést Kertész Éva. – Belebetegedtek ebbe, szó szerint, rengeteg gyógyszert szedtek. Aztán valamikor az 1960-as éve vége felé Irma néni eltörte a lábát, érezte, hogy több nem lesz egészséges. Búcsúlevelében azt írta, nem akarta a férjét még a saját testi nyomorúságával terhelni, egyszerre bevette a havi gyógyszeradagját, és nem élte túl. Zoli bácsit később egy unokaöccse vette magához, ha jól emlékszem, Debrecenben és Szolnokon is laktak. Amikor már olyan beteg volt, hogy nem tudta volna magát ellátni, ő is az öngyilkosságot választotta. Ismerve őket biztos vagyok abban, hogy történetük nem kitalált, valóban rajta voltak a hajón, s valóban úgy menekültek meg, ahogyan azt a férjemnek és néhány cibakházinak is elmondták. Ezt a tragédiát túlélték, egy másikba lelkileg belerokkantak, szomorú történet az övéké.
Bár egyes kutatások szerint nem volt magyar utasa, túlélője a Titanic katasztrófájának, Dr Veress Zoltán és Baghy Irma életszerűen meséltek menekülésükről
A magyar túlélők
A Titanicon 1517 ember vesztette életét, és csupán 705-en menekültek meg. A The Explorer Society Alapítvány egy 2016-os kutatása szerint a Titanic tragédiájának nem volt magyar áldozata és túlélője, magyarok sem a White Star Line – a Titanic tulajdonosa – utasjegyzékén, sem pedig a Carpathia fedélzetére felvett megmentettekről készített listán nem szerepeltek. A listák azonban nem megerősítettek, a nyilvántartások pontatlanok voltak, sokan utaztak ajándék vagy másoktól megvásárolt jegyekkel, a túlélőknél pedig nem voltak iratok.
Ugyanakkor 1912. májusában a magyar lapok név szerint említették meg azokat a magyarokat, akik a katasztrófa idején a luxusgőzös fedélzetén tartózkodhattak. A megmenekült magyarok története sem hiteles, de őket tartották a Titanic magyar túlélőinek:
Reischl Mátyás soproni hajópincér, jégtáblába kapaszkodva menekült meg. Neve nem szerepelt a Titanic fizetési listáján, de nem kizárt, akkor már angol állampolgárként álnéven állt munkába.
Hoffer Lujza, Kisik Antal és felesége Budapest, mentőcsónakban menekültek meg, Kisik öccse és unokahúga nem fért be a csónakba, odavesztek.
Cirbusz Géza tanár, Horváth Géza egyetemi hallgató, Simonyi Gizella Budapest, a Carpathia mentette ki őket.
Dr Veress Zoltán és felesége, Baghy Irma, Cibakháza, csónakban menekültek. Az ajándékba kapott jegyeken nem szerepelt a nevük.
Weisz Matild Veszprém, mentőcsónak, férje, Weisz Lipót megfagyott, holttestére két hét múlva találtak rá, a zsebébe vart arany ékszerek alapján azonosították. Ő az egyetlen, hitelesen igazolt magyar származású utas.
Fotó: Profimedia-Reddot
Forrás: Blikk / Frisshíreink portál
Frisshíreink portál, a Te lapod! Keress, szörfölj, vedd a magad kezébe az irányítást!
