Patkás Tamás győri para úszó néhány éve hallott először a híres Alcatraz-úszásról, s akkor elhatározta, ha törik, ha szakad, indul a megmérettetésen.
Tomi egy balesetben veszítette el lábait, azért kezdett úszni, hogy mentális és testi egészségét megőrizze. Komoly lelkierőre vall, hogy embert próbáló körülményei ellenére is egészen nagy távok megtételére képes: már többször úszta át a Balatont Révfülöp és Balatonboglár között. Az Alcatraz-úszás távja 3,5 kilométer: a versenyzőknek a hírhedt börtön és a Golden Gate híd lábának közelében lévő homokos strand között húzódó öblöt kell átúszniuk.
A feladat nem egyszerű, ugyanis a szervezők komoly szintidőket kérnek a jelentkezőktől. Ennek legfőbb oka a cápák jelenléte: ha valamelyik úszó leszakad a csapattól, könnyen a ragadozók prédájává válhat. Az Alcatrazra vezető út első lépcsőfoka volt, hogy Tominak sikerült 15 kilót leadnia. Ezt a versenysúlyt évek óta tartja, miközben a Győri Úszó SE edzője, Rajos István segítségével gyorsúszásban is óriásit fejlődött.
Az Alcatraz-úszás szervezői nem engedték meg, hogy Tomi a „hivatalos” mezőnnyel rajtoljon el, ám speciális külön engedélyt biztosítottak számára, hogy Mányoki Attila nyílt vízi hosszútávúszó társaságában próbára tegye magát a világhírű öbölben. Ilyen előzmények után helyi idő szerint vasárnap reggel nem sokkal 7 óra előtt jött el az igazság pillanata. Az Alcatraz-úszást szervező cég, a Pacific Open Water Swim Co. képviseletében egy hölgy, Sylvia Lacock szállította hajón Tomit a börtönszigetre, ahol többek közt Al Capone is raboskodott.
A tenger vizét „karcosan frissnek” nevezték az amerikai kísérők, a Csendes-óceán hőmérséklete 10–11 fok között mozgott. Emellett a magyar sportembert a szeles kaliforniai időben az 1–1,5 méteres hullámok sem kímélték. Az óceántól szinte minden levegővételnél kapott sós pofont, ám lassítani csak egyszer kellett, amikor egy hajó még jobban felkorbácsolta a vizet. Minden nehézség ellenére a kéttagú különítmény remek időt úszott.
Felemelő érzés volt, katarzis, amikor kiértünk a homokos partra. Bevallom, kezdés előtt megszeppentem, de aztán gyorsan rendeztem a gondolataimat és a lehetőséget láttam magam előtt. Ilyen sérültségi fokkal, lábak nélkül még senki nem úszta át a San Francisco-öblöt
– idézte Tomi szavait a Ripost. A paraúszó azt is elárulta, hogy a célbaérést egy váratlan, kedves vendég tette különlegessé számukra.
Miután partot értem, vissza kellett úsznunk a szervezők hajójára. Ekkor történt a kaland legaranyosabb része. Egy barátságos fókával hozott össze bennünket a sors, s a hajóig kísért minket. Így együtt ünnepelt velünk.
Fotó: AFP PHOTO / ROBYN BECK
Forrás: Life / Frisshíreink portál
Frisshíreink portál, a Te lapod! Keress, szörfölj, vedd a magad kezébe az irányítást!
