Váratlan dolgok derültek ki a forintról

Károly Róbert forintja lett a magyar pénz

Az új fizetőeszköz nevének kiválasztása során a magyar pénztörténet korábbi elnevezéseit a forinttól a máriáson keresztül a tallérig egyaránt vizsgálták. Végül a Károly Róbert király (1288-1342) verette, egykor stabil pénznek számító aranyforint mintájára a forint nevet választották, a váltópénz a fillér lett. Az új, aranyalapú pénz értékét rögzítették: az 1 uncia arany = 35 $ árfolyam figyelembevételével 1 kg finom arany 13 210 forintot ért.

Aranyforint. Károly Róbert Firenzéből hozatott pénzverő mestereket, akik Körmöcbányán, az aranytermelés központjában rendezkedtek be. A firenzei fiorino d’oro névből ered a magyar forint elnevezés/Fotó:Wikipedia

Aranyfedezet állt mögötte

A magyar állam biztosította a forint részleges aranyfedezetét, de ténylegesen nem tették lehetővé, hogy a bankjegyeket aranyra lehessen átváltani. A pénz legalább 25 százalékos nemesfém fedezetét a jegybank aranya biztosította, amit a második világháború idején Németországba vittek, majd onnan hazaszállítottak. Ez 1496 millió forintnyi bankjegy kibocsátására volt elég. Az új fizetőeszközből kezdetben 10, 20, és 100 forintos bankjegy-címleteket hoztak forgalomba, ezeket 1951-től az 50 forintos egészítette ki. Valamennyi címletet Horváth Endre grafikusművész tervezte.

Fémhulladékból forint

A fémpénzek verése – 1, 2, és 5 forintosok, 2, 10, és 20 filléresek – az Állami Pénzverő Nemzeti Vállalat feladata volt, ám a háború utáni időszak nyersanyaghiánya számos gondot okozott. A verőtövek, és a vezérszerszámok elkészítéséhez harckocsi tengelyeket, az érmék veréséhez a szakadt távvezetékek alumínium hulladékát, és a Weiss Manfréd-gyár rézkészletét használták fel. A forgalmi érmesorból 1946. augusztus 1-jén az alumínium 1 és 2 forintos, a 10 és 20 filléres, és a tombak (vagy más néven hamis arany: a réz, horgany, esetleg ón sárgás vagy vöröses aranyszínű ötvözete) 2 filléres jelent meg. Pszichológiai okokból – a forint stabilitásának alátámasztására – 5 forintos ezüst érméket is vertek.

Állami árszabályozás

A pengő hiperinflációja teljesen szétrombolta az ár- és a jövedelmi viszonyokat, hiszen a pénznek nem volt értéke, ahogy a fizetésnek sem, az árak pedig egy idő után értelmüket vesztették és maradt a cserekereskedelem, ezért a forint bevezetésével szükség volt új ár- és jövedelemarányok meghatározására. A „mi mennyi ér és mibe kerül” kérdésében szabad kezet kapott az állami Anyag és Árhivatal, ez a szervezet szabta meg az árakat, kivéve a luxuscikknek minősített termékekét, mert azok szabadárasak maradtak, vagyis a kereskedők, iparosok annyit kértek érte, amennyit akartak, vagy amennyit a piac elbírt. A nem teljesen átgondoltan és részben politikai szempontok mentén központilag megszabott árak a lakosság fogyasztása szempontjából fontos cikkek egy részénél a termék valóságos értéke közelében sem voltak, ezért ezeknél a termékeknél, szolgáltatásoknál jelentős árkiegészítést kellett az államnak fizetni, hogy mesterségesen alacsonyan tarthassa az árukat. Ilyenek voltak az alapvető élelmiszerek, a tüzelőanyagok, a személyszállítás és a lakbérek is.

Devizaárfolyamok

A devizaárfolyamokat akkoriban központilag állapították meg az országban. Egy amerikai dollár 1946-ban 11,70 fillérbe került, és az MNB adatai szerint ez sokáig nem is változott. Először az új gazdasági mechanizmus bevezetésével, 1969-ben kezdett el drágulni az USA dollár a forinthoz képest, egészen 30 Forintig szökött fel. A német márkával hasonló volt a helyzet: ez a deviza viszont 1955-ben került fel az MNB nyilvános listájára, akkor 2,80 forintos árral. 1969-ben aztán 7,50 forintra, majd néhány hónappal később már 8,20 forintra erősödött. A márka végül, 2002-ben, 124,50 forintos áron szűnt meg, amikor Németországban az euró lett a fizetőeszköz.

Mi történik az elhasznált papírpénzekkel?

Napjainkban egy papírpénz átlagos élettartama 4-5 év, vagyis ennyi idő alatt használódik el annyira, hogy ki kell vonni a forgalomból. Ez azt jelenti, hogy a forgalomban lévő bankjegyek harmadát minden évben le kell cserélni, még úgy is, hogy azok speciális anyagból, gyapotból készülnek. Az elhasznált, forgalomból kivont bankjegyeket egy megsemmisítő gép ledarálja, majd a néhány milliméteres darabokat téglatest alakú brikettekké préselik össze. Mivel pedig ezeknek a briketteknek nagyon magas, a barnaszénhez hasonló a fűtőértéke, az MNB 2008 óta jótékony célokra (térítésmentesen) ajánlja fel a fűtési célra ezt a brikettet, amelyekre közhasznú szervezetek pályázhatnak.

Volt-e ezüsttartartalma a fém 200 forintosnak?

A híres 0,005 finomságú úgynevezett „félezüst” 200 forintos pénzérmét 1992-ben bocsátotta ki az MNB először és 1998. április 3-án szünt meg mint fizetőeszköz. E két dátum között minden évjáratnak volt ezüsttartalma, de mivel az MNB végül az 1992-es évszámú 200 forintosok sorozatgyártásával egy angol pénzverdét bízott meg, a technológia miatt, azok kevésbé lettek ” ezüstösek” noha, nemesfémtartalmuk ugyanakkora volt mint a később Magyarországon készítettek. Ezért terjedhetett el az a legenda, hogy csak az 1993-ban vert 200-as tartalmazott ezüstöt, és vélik úgy a numizmatikusok, hogy az értékesebb.

Mikor szűnt meg a kiscímletű forintérme?

A rendszerváltást követően új érmesort is terveztek a forintból, amely új címletekkel (50, 100 és 200 forintos) bővült. Ahogy a forint vásárlóértéke gyengült, úgy váltak feleslegessé a váltópénzek. A filléreket folyamatosan vonták ki a forgalomból, 50 filléres utoljára 1999-ben készült. Hasonló sors várt a kis címletű forint érmékre is. 2008 márciusában az 1 és 2 forintos pénzérmék forgalma is megszűnt, a készpénzes fizetéseknél kötelezővé vált az 5 forintra való kerekítés. A papír 200-ast pedig 2009-ben váltotta fel a ma is forgalomban lévő fémpénz.

Hol használnak még jelenleg is forintot fizetőeszközként?

A Holland-Antillákon volt holland gulden alapján vert helyi forint ma is használatban van.