300 napot töltött rehabilitáción Mógor Attila, miután az alkoholfüggőség csapdájába esett. A Séfek Séfe egykori versenyzője idén januárban távozhatott a kórházból, és úgy tűnt, a terápia megtette a hatását: egy étteremben talált munkát, és úgy érezte, sosem kell már a pohár után nyúlnia. Nemrégiben azonban mégis úrrá lett rajta a mindennapi stressz, amivel nem tudott megbirkózni. Újra ivott, ezért visszakerült az intézménybe.
Attila egy könyvet is írt a függéséggel vívott harcáról. Az írásban részletesen mesél arról, min is ment keresztül az elmúlt években, többször is megemlítve a rehabilitációt. „Amikor elindultam a Séfek Séfe című tévés főzőműsorban, abbahagytam a piálást, hogy ne nézzek úgy ki, mint egy alkoholista. Azzal a céllal indultam, hogy bizonyítsak magamnak és másoknak is, és hogy új életet kezdjek. Benne voltam a legjobb háromban. Fantasztikus volt! A fődíj tízmillió forint volt. Nagyon meg akartam nyerni, bár éreztem, nem én vagyok hármunk közül a legjobb. De talán én akartam a legjobban. Nem én nyertem. Most már tudom, hogy a sok-sok piálás is közrejátszott ebben. Az izgalomban, a koncentrációs képességem hiányosságában” – olvasható a könyvben. Később azonban leírja, visszatekintve inkább örül annak, hogy nem nyert.
„Nagyon őszintén írom, most már nagyon örülök, hogy nem én nyertem meg. Ha győzök, a velem készült riportokban elhintettem volna, hogy milyen komoly terveim vannak, mit akarok megvalósítani. De szép lassan, a terveim halogatásával, eltapsoltam volna a pénzt, és nem változtattam volna az életemen. Utazzunk, még marad pénzt, na menjünk kaszinóba, majd marad még pénz, vegyünk ezt-azt, marad még… És közben a mértéktelen piálás, a végén pedig a pénztelenség, az elmagányosodás, a remegés, az elvonási tünetek, a gyomorideg, a halálfélelem, a bűntudat, hogy lehettem ekkora barom, önző állat. Változtatni, szerepelni, bizonyítani indultam, és egy lesüllyedt mocsok lett volna belőlem, ha megnyerem. Most már tudom. Az én új életem, a fődíjam az volt, hogy azelőtt bejöttem a rehabra, időben. Még időben” – fogalmazott az írásban.
Attila egy remek étterem szakácsaként dolgozott, rengeteg nyüzsgéssel és pompával körülvéve, magas fizetéssel. Ám az italnak nem tudott ellenállni. „Utána több étteremben megfordultam, még külföldön is főztem, egyre több stressznek voltam kitéve, amin csak a pia segített… Amikor éjszakánként remegések, szívverések, orrvérzések és halálfélelmek jöttek rám, éjszakánként babapózban zokogtam az ágyamban, hogy mikor lesz már reggel, és csak még egyszer láthassam a gyermekeimet. Figyelmeztetés volt az is, hogy hat üveg bor után sem éreztem bódultságot, és akkor már muszáj volt valami erősebbet innom. A mennyasszonyom többször figyelmeztetett, hogy ez így nem lesz jó. Elnézte a többszöri hazudozásaimat, mégis kitartott mellettem, végül belefáradt. Azt mondta, hiába vagyok jó ember, ha az ivást nem tudom befejezni. Persze, mindig megfogadtam, hogy leállok az ivással, de az elvonási tünetek miatt munka közben összeestem, elájultam. A mentőben ébredtem fel. Egy nap zárt osztály, 10 nap pszichiátria” – írta Attila, aki később egy barátjával közösen nyitott éttermet.
„Ott ért utol a teljes káosz, ahol már magamat is vállalhatatlannak nyilvánítottam. 2021. február 18-án, rádöbbenve, hogy segítségre van szükségem, vonultam be a rehabilitációra” – írta Attila, aki közel egy évvel később, idén januárban hagyta el a klinikát. A könyvét azonban már nem tudta megünnepelni, ugyanis épp a megjelenés napján került be újra az intézménybe – írja a Best Magazin.
Fotó: Tv2
Forrás: Blikk / Frisshíreink portál
Frisshíreink portál, a Te lapod! Keress, szörfölj, vedd a magad kezébe az irányítást!
