Engedélyezzék a kegyes halált? Nálunk törvény tiltja, a hollandoknál a 12 év alatti gyerekek is részesülhetnek eutanáziában

—Mielőtt Hollandiában legalizálták az aktív eutanáziát, széles társadalmi egyeztetés folyt, a hospice ellátást pedig jelentősen fejlesztették azért, hogy az eutanáziának legyen alternatívája. Hogy a nagyon súlyos szenvedést átélő betegek választhassanak a mielőbbi halál, illetve a között, hogy a halál természetes módon jöjjön el. Ez utóbbi fontos funkciója a hospice-nak—mondja lapunknak Gaal Ilona, az évente mintegy hatszáz-nyolcszáz gyógyíthatatlan beteget ellátó Magyar Hospice Alapítvány kommunikációs munkatársa. —A betegek többsége valójában nem a haláltól fél, hanem az odavezető úttól, a méltóságon aluli léttől, a fájdalomtól, a kiszolgáltatottságtól. A hospice-ban a beteg olyan közegben lehet, ahol jut rá idő, jut rá elég figyelem, ahol van kellő szaktudás ahhoz, hogy a fájdalmait csillapítsák, a tüneteit enyhítsék. Amikor a fájdalmak megszűnnek, nyugodtabban tudják átgondolni a dolgokat.

Gaal Ilona, a Magyar Hospice Alapítvány kommunikációs munkatársa

A közelmúltból egy betegüket említette példaként, aki már nagyon szeretett volna meghalni, s azt akarta, ha ehhez az orvosok hozzásegítik őt. Természetesen felhívták a figyelmét, hogy erre nincs lehetőség, de hogy ne legyenek fájdalmai, hogy könnyebb legyen a légzése és ne szorongjon, jobban érezze magát, abban tudnak segíteni. Nem volt elégedett ezzel a válasszal. —Három héttel később, amikor kérdeztem, hogy érezte magát az elmúlt hetekben, amikor „kénytelen volt élni”, úgy felelt: ajándék volt ez az időszak—idézte fel a Magyar Hospice Alapítvány munkatársa.

– Az elmúlt kilenc év során egyszer annyira összeomlottam, hogy megkérdeztem a Svájcban élő barátomat, nézzen utána annak, náluk mi a módja az eutanáziának. Ha nem bírnám ápolni a lányomat, akkor iszonyatos kínok között halna meg egy otthonban szegény – magyarázta a Blikknek az éber kómában fekvő gyerekét a nap 24 órájában ellátó Kistaj Éva.

Erején felül ápolja Varga Katalint, a fáradtságtól már a végkimerülés határán áll, alig tud menni, s a közelmúltban többször is összeesett. Lánya – mint arról többször beszámoltunk – 2014-ben, egy jóindulatú agydaganatot eltávolító műtétet követően került éber kómába. Azóta nem tud beszélni, mozdulatlanul fekve tölti az idejét. Óriási eredmény, hogy néhány dolgot már képes megtenni, a lábát és a száját néha tudja mozgatni, de a felépülése még mindig reménytelennek tűnik.

Kistaj Éva és lánya, a kilenc éve éber kómában fekvő Varga Katalin

– Támogatnám, hogy Magyarországon is legyen lehetőség az eutanáziára. Amíg bírom, ápolom a lányomat, de ha azt látnám, hogy naponta fetreng a fájdalomtól, képtelen lennék tovább csinálni – tette hozzá Kistaj Éva.

De hogyan lehet feldolgozni, ha valakinek a hozzátartozója úgy dönt, nem kér tovább az életéből?

– Egy betegséget rengeteg szenvedés előz meg. Az elfogadás egy fontos útja megérteni ezt, fel kell ismernünk, hogy nem kötelezhetünk valakit a szenvedésre. Akkor is, ha van még a testében valamennyi élet, mert hiába, ha azt a kicsit ő nem látja értelmesnek. Egy alap élni akarásra szükség van az apró örömök értékeléséhez is. Azt kell elfogadnia a családnak, hogy a szerettük nem tud, nem akar élni – mondta kérdésünkre Révész Renáta Liliána gyásztanácsadó és pszichológus.

Révész Renáta Liliána pszichológus

Az egyház természetesen kevéssé megengedő a témában. A Magyar Katolikus Családegyesült (MAKACS) korábban úgy nyilatkozott, az eutanázia mindenképp rossz, hiszen a halál siettetését jelenti, akár aktív, akár passzív. Egy ártatlan ember halálának közvetlen, szándékos előidézése pedig erkölcsileg és jogilag is elítélendő magatartás, akkor is, ha egyébként az „elkövetőt” emberiességi szempontok vezérlik.