A sorozatgyilkos észrevétlenül szedte áldozatait.
A halál angyala – így emlékeznek más néven Jane Toppanra, aki 1880 és 1901 között legalább 31 embert ölt meg: nevelt testvérét, földesurait, egy nőt és sok betegét is.
A szakmában felettesei által elismert ápolónőként könnyű dolga volt: áldozatait észrevétlenül szedte, hiszen senki sem gyanakodott arra, hogy ilyesmire vetemedne.
A sorozatgyilkos ápolónő
1854-ben született Honora Kelley néven. Gyerekkora, korai, otthoni évei tragikusak voltak. Anyját még gyermekkorában veszítette el, aki tuberkulózisban halt meg. Apja alkoholista volt, tele bizarr ötletekkel – egyszer megpróbálta levarrni a saját szemhéját.
Hatéves korában Honorát és nővérét, Deliát a Bostoni Női Elmegyógyintézetbe vitték, amely neve ellenére akkoriban árvaházként működött. Néhány évvel később a Toppan család befogadta Honorát, de hivatalosan nem fogadták örökbe. Ekkor kapta a Jane nevet, és később felvette a család vezetéknevét is.
1885-ben indult ápolónői pályafutása a Cambridge-i Kórházban mint tanuló gyakornok, itt követte el első gyilkosságait is. Sajnos ugyanis nem csupán a boncolások megfigyelését élvezte: szívesen tesztelt gyógyszereket páciensein – orvosi utasítás nélkül. Különböző mennyiségű morfint és atropint, fájdalomcsillapítót, valamint idegmérséklőt adott nekik, ugyanis látni akarta a gyógyszer idegrendszerre gyakorolt hatását. A betegekről hamis diagramokat készített, így leplezte el tényleges tevékenységét.
A betegek közül nem mindenki hunyt el azonnal. Akadtak, akik a gyógyszerek hatása miatt élet-halál közé kerültek, mások rosszabbul reagáltak, és belehaltak a hatóanyagok mellékhatásaiba. A nővér elborult elméjéről sokat elárul, hogy mint utólag bevallotta, élvezettel feküdt be a szerektől szenvedő, haldokló betegek mellé az ágyukba. Későbbi vallomása szerint ez szexuális izgalommal töltötte el, és egyes páciensekkel aktust is folytatott.
Később bajt hozott oktató kórházára, hiszen két beteg rejtélyes halálesete felhívta a figyelmet az intézményre. Toppan inkább úgy határozott, menti a bőrét, és elhagyta a Cambridge-i Kórházat.
Házi ápolónő lett, de tovább gyilkolt
Ez még azelőtt történt, hogy hivatalosan megszerezte volna az ápolói végzettségét, ezért meghamisította a bizonyítványát, és magánpraxisba kezdett. Időseket, betegeket, saját hozzátartozóit kezdte gondozni, ám gyilkos hajlama továbbra is buzgott benne.
Egyik áldozata a Toppan család lánya, Elizabeth lett, akire mindig féltékeny volt. Úgy gondolta, hogy ő kiemeltebb figyelmet kapott a családfőtől. Halálos adag sztrichnint adott neki. Nem elég, hogy megölte, még gyászoló párját is el akarta csábítani, ugyanis neki nem volt szerencséje a férfiakkal. Korábbi udvarlójának családtagjait is meg akarta mérgezni, ami gyanússá vált a férfinak, ezért megszakította vele a kapcsolatot.
Így bukott le
1901 elején az idős Alden Davis gondozásával bízták meg, miután a felesége meghalt. Az asszonyt egyébként szintén Toppan küldte a másvilágra. Beköltözött Davisék házába, és ápolónőként kezdett el dolgozni. Néhány hónap leforgása alatt Davis, valamint két lánya is meghalt. A családtagok vizsgálatot kértek, így kiderült, hogy mindegyik elhunytat megmérgezték. Toppant 1901 októberében letartóztatták.
Kihallgatásán Jane Toppan bevallotta, hogy 31 embert gyilkolt meg, bár előtte a hatóságok csupán 11 gyilkossággal vádolták. Azt nem lehet tudni, hogy igazat mondott-e, vagy túlozni szeretett volna, és ezért becsülte túl áldozatainak számát. Hozzátette azt is, hogy szívesen ölne még a jövőben.
Nyolcvanéves koráig élt. Haláláig, utolsó 36 évében a Taunton Állami Elmegyógyintézeti Kórház betege volt, ahol a nővérek és az orvosok „csendes öregasszonynak” jellemezték.
(Portré: Wikipedia.org, b orítókép: Getty Images Hungary)
Forrás: Femina / Frisshíreink portál
Frisshíreink portál, a Te lapod! Keress, szörfölj, vedd a magad kezébe az irányítást!
