A 18-44 év közti indiaiaknak az interneten kellene regisztrálniuk az oltásra: még ha ez sikerül is, könnyen lehet, hogy nem jut nekik vakcina. Időközben dagad több botrány, amelyek érintik a Szérum Intézetet és a Bharat Biotech szerződését is.
Narendra Modi kormánya úgy tette elérhetővé a koronavírus elleni oltást 960 millió indiai számára, hogy a számukra a két oltáshoz szükséges 1,8 milliárdnyi adag nem áll rendelkezésre: így bár maga az oltási időpont internetes foglalása is kitartást és szerencsét igényel, gyakran lemondják azt. A rossz tervezés, az akadozó beszerzés és a szabályozatlan árképzés eredményeképp egyenlőtlen küzdelemmé vált a tömeges immunizáció, írja a BBC.
Hiba hiba hátán
India egészen januárig várt első vakcinarendeléseinek leadásával: ekkorra a világ legtöbb országa már jócskán lekötött magának oltást. A januártól májusig terjedő időszakban CoviShieldből és Covaxinból mindössze 350 millió adagot vásároltak, melyek kétdolláros árukkal olcsók voltak, de még az indiai lakosság ötödének ellátására sem voltak elegendőek. Mindezek után abban a hitben, hogy az ország legyőzte a koronavírust,
– ez a hozzáállás éles kontrasztot képez az európaival, ahol jóval többet rendeltek elő, mint amennyi az uniós lakosság beoltásához szükséges lesz.
Egészen április 20-ig várt a kormány azzal, hogy felpörgesse a helyi vakcinák gyártókapacitását, miközben azzal egyáltalán nem foglalkozott, hogy az oltásgyártásra átállítható gyárakat mozgósítsák, miközben a Covaxin gyártásának jogát is csak a közelmúltban adták meg több gyárnak.
Külön egyezkednek
Mindeközben a vakcina drágulni kezdett: május elseje óta már nem a kormány vásárolja meg az adagokat központilag, hanem az egyes kórházak és tartományok kell hogy külön üzleteket kössenek. CoviShieldért így 4, míg Covaxinért 8 dollárnyi összeget kell a tartományoknak kifizetniük – mindezt azt követően, hogy a gyártók „filantróp gesztusként” csökkentettek eredetileg részükre tervezett áraikon.
A tartományok a magánkórházakkal küzdenek az oltásért: utóbbiak ennek költségét át is háríthatják a beoltott indiaiakra.
A végeredmény: a köz- és magánfinanszírozással kifejlesztett és előállított vakcináknak szabad piaca alakult ki. A magánkórházakban egy adag oltóanyag ma már akár 20 dollárnyi összegbe is kerülhet. Sok tartomány ezért a Pfizerrel, a Modernával és a Janssennel kötött szerződést további vakcina vásárlására, de a következő hónapokban ezeket még biztosan nem tudják teljesíteni, mivel először az előrendeléseket kell teljesíteniük.
A Szputnyik V-t is elfogadták használatra az országban és két helyi gyártóval meg is egyeztek már annak elkészítéséről, de az, hogy mikortól veszik azt ténylegesen használatba, nem ismert.
Nincs átláthatóság
Egyesek azzal vádolják a CoviShieldet gyártó Szérum Intézetet és a Covaxint készítő Bharat Biotech-et, hogy nyerészkednek világjárvány idején, miután állami finanszírozásban részesültek. Mások szerint azonban a gyártók jelentős kockázatot vállaltak, a hiba a kormányé.
India az egyetlen olyan ország, ahol nem a szövetségi kormány az egyedüli vásárló, és azon kevés országok egyike, ahol az oltások nem ingyenesek. A két gyártónak ugyanakkor lenne mit tennie átláthatóság terén:
amit a Bill és Melinda Gates Alapítványtól és a COVAX-tól kaptak, ugyanakkor a vakcinakivitel korlátozása miatt nem szállítottak érte cserébe elegendő vakcinát. Az AstraZenecával kötött megállapodást is megszegték, mivel a gyártott mennyiség felét nem adták tovább fejlődő országoknak.
Közegészségügyi szakértők az indiai kormány és a Bharat Biotech közötti szerződés vizsgálatát is követelik, különösen mivel az Indiai Orvosi Kutatási Tanács azt mondta, hogy „megosztja” a Covaxin szellemi tulajdonát, amelyet a céggel együtt fejlesztett ki. Az oltás azonban többe – gyakran a duplájába – kerül, mint a Covishield. Míg India támogatta a külföldön gyártott vakcinák szabadalmairól való lemondást, addig a Covaxin esetében nem tett lépéseket ennek felfüggesztésére.
