A James Webb űrtávcső fotót készített több galaxisról, amelyek tőlünk 290 millió fényévre „ölelkeznek”

Nagyszabású bejelentésekkel folytatódott magyar idő szerint kedd délután a NASA és az Európai Űrügynökség (ESA) online eseménye, ahol a James Webb űrteleszkóp újabb felvételeit hozták nyilvánosságra. (A szerkezet legelső, és talán leghangsúlyosabb képét már éjjel bemutatták.)

A most közölt képek egyike az úgynevezett Stephan-kvintettet vagy Stephan-ötöst ábrázolja (angolul Stephan’s Quintet). Ez egy öt galaxisból álló halmaz, amely igen messze, több mint 290 millió fényévre helyezkedik el. A felvételek közeli infravörösben készültek, de utómunkát is végeztek rajtuk a tisztább eredmény érdekében. Íme:

A kutatók szerint mindegyik galaxisban több millió, de az is lehet, hogy több milliárd csillag található. A csoport a gravitációs erő miatt közeledik egymáshoz, és ezért tűnik úgy, mintha összekapaszkodnának. A jelenség a csillagászok szerint betekintést nyújt a galaxisok fejlődésébe is.

Egy másik felvételen a déli féltekén elhelyezkedő csillagködöt (teljes nevén a Déli Gyűrűs-ködöt) lehet megfigyelni. A táguló gázfelhő mögött pedig egy haldokló csillagot, illetve annak maradványait látni. A Vitorla csillagképben elhelyezkedő objektum, az NGC 3132 közel fél fényév átmérőjű, egyébként pedig több mint 2000 fényévre van a Földtől. A kék színű „köpenyt” a forró, ionizált gáz okozza, amit felmelegít a csillag megmaradt magja.

A kép a James Webb egy-egy eszközönének (a NIRCamnak és a MIRI-nek) köszönhetően született. És hogy lássuk, mennyire fejlett berendezésről van szó, itt egy 1998-as felvétel ugyanerről a ködről, amit még a Hubble örökített meg:

Egy újabb érdekes képen az úgynevezett Éta Carinae-köd NGC 3324-es területe látható, ami egy csillagkeletkezési régió. A képet az űrkutatók kozmikus hegyvonulatnak/szikláknak nevezik. Az objektum nagyjából 7600 fényévnyire található. A kutatók nem először figyelik meg ezt a területet, de a James Webbnek hála most több száz, korábban ismeretlen csillagot, illetve háttérgalaxist is sikerült detektálni.

Az égi „hegyekből” felszállni látszó gőz valójában forró, ionizált gáz és por, ami ultraibolya sugárzás hatására áramlik ki a ködből.