Ahány korszak és kultúra, annyiféle anya és apaszerep. Míg korábban az anya „csak” gyereket nevelt, apa pedig „csak” pénzt keresett – szerencsés esetben talált is -, addig ma már mindkét szülő kibővített szerepkörrel áll a családalapítás elé.
Ma már sokkal többet várunk az apáktól és az anyáktól is, mint anno a nagyszüleink idejében, de még mindig viszonylag sok helyen tartja magát a klasszikus, és valljuk be, kissé elavult családmodell, csak éppen egy ici-picit átértelmezve.
Az, hogy eleinte az anya tényleg sokkal több időt tölt a babával, természetes, hiszen az első hónapok, amíg a kicsi anyatejen kívül semmit nem eszik (és iszik), a szoptatás bűvkörében telnek. Közben apa dolgozik, de míg hajdanán munka után a zavartalan vacsora és újságolvasás tartozott csupán az otthoni „feladatkörébe”, ma már a fürdetés miatt siet haza esténként.
Bevonódó apák
A modern apák tehát már nem csak a fotelben cigarettázva olvassák az aznapi lapokat, nem csupán kenyérkeresőként tekintenek magukra, egyre többen vannak, akik egyenrangú gyermeknevelő-gyermekszerető szülőként viselkednek a családban. Ők az úgynevezett bevonódó apák, akiknek szerepe nemcsak attól más, hogy részt vesznek a pelenkázásban-fürdetésben, hanem attól is, hogy ezáltal sokkal bensőségesebb, szeretettelibb kapcsolatot ápolnak a gyermekeikkel, mint a régi családmodell férfijai.
Mibe vonódik be?
Mindenbe. A gondozásba, a játékba, az anya és a gyermek életébe. Megérti, meghallja, meglátja, azaz felismeri a kicsi érzelmi és fizikai szükségleteit, empatikus, de nem csak vele szemben. Gyermeke édesanyja is éppen olyan fontos számára; ha szükséges, tehermentesíti, átveszi tőle a napi feladatok egy részét, így ő is tud némi időt fordítani önmagára. A modern apa ugyanis rendszerben gondolkodik, a változó családmodell rendszerében, melyben megtalálja és elfoglalja a saját helyét, minél közelebb mind érzelmileg, mind fizikailag a csemetéjéhez.
Miért fontos az apa-gyerek kapcsolat?
Az anya-gyermek kapcsolat a magzati korban kezdődik, a várandóssággal-szüléssel folytatódik, és a szoptatás időszakában folyamatosan erősödik, mondjuk ki: a kötődés szinte magától kialakul közöttük. Ilyen szempontból az apa hátrányból indul, még akkor is, ha ma már a szülőszobában is ott lehet, a születés után rögtön magához ölelheti a gyermekét. Márpedig a gyermeknek mindkét szülőjével szüksége van az egészséges és biztonságos kötődésre, ami fejlődéslélektani kutatások szerint a gyerekre nézve a későbbiekben nagyobb empátiát és jobb kognitív képességeket jelent.
Bizonyos kutatások szerint annak a gyereknek, akiknek gondoskodó édesapja érzékenyen reagál minden rezdülésére, problémájára, már ötévesen érezhetően jobb az érzelemszabályozási képessége, ráadásul ez az apai érzékenység vezet az apa-gyeremek kötődéshez.
Apa-gyerek és anya-apa kapcsolat közötti összefüggés
Szakemberek megfigyelték, hogy azokban a családokban, ahol a két szülő egyenrangú fél a gyereknevelésben és a háttérmunkában, nemcsak szülőpárként, de nőként és férfiként is sokkal jobban működnek, igazi társakká válnak. Nem beszélve arról, hogy a gyermek ezt a mintát viszi tovább, az otthoni tapasztalatok határozzák majd meg később a maga alapította családban betöltött szerepét, a saját társához és gyermekéhez való kötődése minőségét is.
Forrás: Life / Karantén.com
Forrás, fotó: Shutterstock
Karanten.com, a Te lapod! Keress, szörfölj, vedd a magad kezébe az irányítást!
