Az „Egy”

A nyugati festészet történetének 101 legfontosabb és leghíresebb művészének listájából az „egy” a 13. századtól a 21. századig.

Bár ez a lista a festők, a nyugati festészethez való hozzájárulásuk és a későbbi művészekre gyakorolt hatásuk mélyreható tanulmányozásának eredménye; tisztában vagyok azzal, hogy az objektivitás nem létezik a művészetben, ezért megértem, hogy a legtöbb olvasó nem fog 100%-ban egyetérteni ezzel az „eggyel”!

PABLO PICASSO (1881-1973)

Szeresd vagy utáld – Pablo Picasso mindent megváltoztatott. Ő a művészettörténet számára egy óriási földrengés örökkévaló következményekkel. Picassonál senki sem próbálkozott jobban az avantgárd létrehozásával. És senki sem próbálta jobban elpusztítani. Visszatekintett a mesterekre, és olyan személyes stílust alakított ki, amelyet a művészek a világ minden tájáról utánoztak. Későbbi éveiben munkái gyakran kissé unalmasak és nem izgatóak, de páratlan öröksége már kialakult. Jóban vagy rosszban.

„Mindannyian tudjuk, hogy a művészet nem igazság. A művészet hazugság, amely ráébreszt bennünket az igazságra.”

Picasso 9 leghíresebb festménye

Pablo Picasso

Pablo Ruiz Picasso 1881-ben született Malagában. Nagyon fiatalon kezdett festeni, és kevéssé ismert A Coruña -i korszaka. Tinédzserként Barcelonában megfestette a „ La Primera Comunión ” (Elsőáldozás) című realista művet, amelyben Picasso 14 éves kora ellenére szinte tökéletes technikát mutatott be. 1901-ben, nem sokkal 20 éves kora előtt Párizsba költözött, és Picasso ott kezdte megváltoztatni a művészet irányvonalát.

1901 és 1904 között Montmartre-ban volt Picasso „ kék korszaka ”, amelyet szomorú és melankolikus hátterű művek jellemeztek, amelyeket a festő nehéz helyzete és barátja, Carlos Casagemas öngyilkossága ihletett. A „ La Vie ” és a „ Le Vieux Guitariste ” talán ennek az időszaknak a legreprezentatívabb alkotásai. A kék korszakot az úgynevezett „ rózsa-korszak ” követi, jellegzetes akrobaták és cirkuszi karakterek képeivel, mint az 1905-ös „Saltimbanques család”-ban. Ennek az időszaknak a vége felé (1906-1907) Picasso megmutatta a sajátját. érdeklődés az afrikai művészet iránt,amely több alkotást is inspirálna ennek az évtizednek a végéig. Az afrikai művészet Picassóra gyakorolt hatása sokat vitatott, és egyetértek Guy Habasque megfigyelésével, miszerint Picasso ahelyett, hogy technikai megoldásokat talált volna az afrikai művészetben, „ebben a művészetben – a nyugati esztétikai kritériumoktól radikálisan eltávolodva – megerősítette annak lehetőségét, a klasszikus világlátástól és annak hagyományos érzékelési eszközeitől teljesen elkülönülő kifejezésmód megteremtése ” (Guy Habasque, „Kubizmus”, 1984).

Picasso 1907-ben festette meg vitathatatlan remekművét, és vitathatatlanul a 20. század legfontosabb festményét: „ Les Demoiselles d’Avignon ”, amelyről sok kritikus úgy gondolja, hogy válasz Henri Matisse „Életöröm” című művére, felváltva a színes és vidám. az előbbi tónusa sötét és zavaró érzéssel. Ezen a festményen nincs háttér vagy előtér, nincs nyoma a perspektívának , és az öt női szereplő rövidülése lehetetlenné teszi egyetlen nézőpont azonosítását, ezt az érzést a fény és árnyék teljes hiánya fokozza. Az afrikai maszkok, Paul Cézanne munkája és talán El Greco „ Az apokalipszis látomása ” által ihletett mű a kubista korszakot nyitja meg ., amely a következő évtized végéig tart.

Ezt a forradalmi kubista időszakot követően Picasso neoklasszikus stílust vett fel (például a „ La Flûte de Pan ”, ma a párizsi Picasso Múzeumban, valamint akkori feleségének, Olga Khokhlovának számos portréja ), amellyel dolgozni fog. az 1920-as évek nagy részében. 1925-ben „hivatalosan” csatlakozott André Breton szürrealista mozgalmához, bár első ilyen stílusú munkái csak egy évvel később érkeztek meg. Ebben az időszakban Julio Gonzalez szobrászművésszel dolgozott együtt, és megalkotta a szobrászat terén legkiemelkedőbb műveit .

1927-ben kezdte kapcsolatát Marie-Thérèse Walterrel , aki a következő évtized nagy részében a múzsája volt, beleértve a „hiperaktív” 1932 -es évet is , ahol több tucatnyi nagy érzékiségű alkotást festett, mint például a „ Woman in front of the … tükör ” a MoMA-ból vagy „ Le rêve ”, magángyűjteményben őrzött. Ebben az évtizedben készített egy fontos metszetsorozatot , a „ Vollar d lakosztályt”.

A polgárháború kezdetén Picasso egyértelműen a republikánus oldalt támogatta. 1937-ben megfesti a 20. század egyik leghíresebb alkotását, a „ Guernicát ”, amelyet ugyanabban az évben a párizsi „Exposition Internationale des Arts et Techniques” kiállításon mutattak be. Az alkotás, amelyet 1981-ben, Spanyolországba való visszatéréséig New Yorkban őriztek, ma is pacifista szimbólum és a háború szörnyűségeinek elítélése.

A következő évtizedben Picasso találkozott Dora Maarral , aki a múzsája lett. Maar és Picasso kapcsolata, aki még mindig Marie-Thérèse Waltert tartotta partnerének, még mindig kutatás tárgya, és számottevő bizonyíték van arra, hogy Picasso mindkettőjüket rosszul bánt, minden bizonnyal pszichológiailag és valószínűleg fizikailag is.

Ettől kezdve egészen 1973-ban bekövetkezett haláláig Picasso munkái sokkal kevésbé érdekesek, mint az 1904-től 1937-ig alkotott munkái, erőfeszítéseit a kerámiára és a klasszikus művek interpretációira összpontosítja , mint például Velázquez „ Las Meninas ”-ja vagy „ A Algír nők ” című könyvét Delacroix.

Picasso munkái több árrekordot döntöttek meg. 2004-ben 104 millió dollárért kelt el egy kék korszakbeli fiúportré, a „Garçon à la pipe”, 2015-ben pedig a „Les femmes d’Alger” utolsó verzióját 179,4 millióért árverezték el.

Képek: Wikipedia