Az évszázad bűnténye Tiszaföldváron: autós üldözés után egy halottat találtak a csomagtartóban a rendőrök

Kecse László – jobbról – ma már polgárőrként dolgozik a közbiztonságért motorkerékpárjával Foto: Polgárőrség

– Kora tavaszi éjjel volt, semmi forgalom nem volt az utakon – emlékezett vissza a nyugdíjas rendőr. – Már hajnalodott, amikor órák óta az egyetlen autó közlekedett a várost elkerülő úton, járőrtársaimmal lámpával, a rendőrautó kék fényét is bekapcsolva jeleztük a sofőrnek, álljon meg.

Az autó vezetője lassított, úgy tett, mintha leállna, majd amikor látta, a rendőrök autójában nem ül senki, hatalmas gázfröccsöt adva kilőtt, és elszáguldott. Arra alapozott, hogy mire a zsaruk visszaülnek a kocsijukba, elég ideje lesz egérutat nyerni, de tévedett. A rendőrök szerint jó lehetett volna a taktika, ha lekapcsolja a lámpáit és lefordul az első bekötőúton a szántóföldek, erdők közé, de a sofőr a sebességgel, a jó minőségű aszfalt úton próbált meg előnyhöz jutni.

– Nem jött neki össze – folytatta a járőrök parancsnoka. – Egy perc sem telt el s már a nyomában voltunk, kék fény, sziréna, ő meg menekült. Tíz kilométer múlva jött rá, milyen utat kellett volna választani ahhoz, hogy meg tudjon lépni, Martfű belterületén lekanyarodott a Tisza gátjára, ott akart előnyt szerezni. Természetesen mentünk utána, soha nem volt nagyobb előnye száz méternél. Közben persze rádión értesítettünk minden, a környéken szolgálatban lévő rendőrt, hogy segítsenek megállítani az emberünket.

A rendőrök azt hitték, egy ittas sofőr próbálkozása áll a menekülés mögött, viszont ez az autós egyáltalán nem bizonytalankodott. A kocsit nem lopták el, nem szerepelt a körözésben. Két órás hajsza után sikerült leterelni a gátról, egy kis falu településén pedig útzár állta útját, kénytelen volt feladni a hajszát.

A rendőrök kiszállították a vezetőt az autóból, egyikük megmotozta, míg egy másik rendőr a csomagtartót nyitotta ki. Társai később úgy emlékeztek erre a pillanatra, hogy az egyenruhás beállította a helyből magasugrás rekordját, landolásnál pedig már kezében volt a csőre töltött pisztolya, és földre vitte a sofőrt.

A csomagtartóban egy férfi holtteste volt begyűrve, szőnyegbe tekerve, összekötve. A járőrök azonnal hívták a nyomozókat, helyszínelőket, minden jel arra utalt, gyilkost fogtak. A sofőrt előállították, kihallgatták, közben az orvos szakértő is megjött, aki azt állapította meg, a halál oka szívmegállás.

– A történet nem egy maffiafilm forgatókönyve, hanem egy megdöbbentő sztori – mondta Kecse László. – A sofőr, egy tiszántúli építési vállalkozó két évvel azelőtt magához vett egy segédmunkást, aki jól dolgozott, nála is lakott, majdhogynem családtagként kezelték. Egy nappal az üldözés előtt este lefordult a székről, meghalt. Semmi irat nem volt nála, még csak a vezetéknevét sem tudták, mert persze feketén foglalkoztatta. Átkutatták a holmiját, ott sem találtak semmit. Nem akartak maguknak bonyodalmat, ezért a családi tanács úgy döntött, beteszik a hullát a kocsiba, és kirakják a monori temető kapujában, mert a segédmunkás folyton azt emlegette, ott töltötte a gyerekkorát, ott él a családja. Úgy okoskodtak, ha ott megtalálják, akkor a helyiek tudják majd kik a halott rokonai, értesítik őket és megkapja a kellő végtisztességet. Végül ez sikerült, a hatóság kereste meg az elhunyt férfi családját, a sofőr ellen meg vagy egy tucat szabálysértés miatt indult eljárás.