Könnyedén jutottak be az olasz maffiózók és magyar bűntársaik a képtárba, ahonnan felbecsülhetetlen értékű festményekkel távoztak, ami az egész világ figyelmét felkeltette. A magyar kriminalisztika leghírhedtebb bűnügyeit bemutató cikksorozatunkban most a Szépművészeti Múzeum 1983-as kirablása következik.
Az ügy
Raffaello egyik leghíresebb képe az Esterházy Madonna. Raffaellótól az Ifjú képmása (más néven Pietro Bembo kardinális ifjúkori képmása) című festmény. Két Tintoretto. Két Tiepolo. Giorgone képmása. Felbecsülhetetlen értékű műkincsek, amiket persze azért megpróbáltak felbecsülni: 1983-ban csak az Esterházy Madonnát 20 millió dollárra saccolták, ami mai értéken több mint 2 milliárd forintot jelent. Ezek a képek, a gyűjtemény legértékesebb darabjai tűntek el a Szépművészeti Múzeumból 1983. november 5-én éjjel.
A nagy októberi szocialista forradalom ünnepe miatti hosszú hévégén zárva tartó múzeumban mindössze három őr teljesített szolgálatot, ők este 8 és 9 óra között járták végig az üres épületet, és mindent rendben találtak. Ezután a szolgálati helyiségükben időztek, majd a következő bejárásnál, éjfél után vették észre, hogy hiányoznak a képek. A tettesek az Állatkerti körút felőli egyik ablak kivágásával jutottak be az épületbe. Az ablak előtti erkélyen otthagytak három üres képkeretet, amikből kivágták a festményeket. Továbbá egy fémlemezt, egy zsákot, egy pengét, egy zöld-fehér-piros kötéldarabot és egy olasz gyártmányú csavarhúzót. Öt nappal később a százhalombattai zsilipnél előkerült egy másik, olasz gyártmányú zsák is, amiből szintén képkeretek darabjai, egy üvegvágó és egy festmény-hátlap került elő.
Háttér
A nyomok miatt gyorsan az olasz szálon indultak el a hatóságok, és találtak két gyanús csoportot, akik a rablás utáni délelőttön léptek ki az országból, és korábban egy szálláson is laktak Budapesten. Az olasz Interpollal is felvették a kapcsolatot, és kiderült, hogy a nápolyi maffia egyik tagja is a gyanús személyek között utazott álnéven, az ujjlenyomata pedig megegyezett a tetthelyen találttal.
A lebukást viszont végül egy magyar tinilány, Jónás Katalin hozta el, akinek az apja bejelentette az eltűnését, és akit Bukarestből hazafelé utazva kaptak el a hatóságok, miután ott az olasz „vőlegényénél” volt, és csak ott derült ki számára, mibe keveredett. Kiderült, hogy ő tolmácsolt a tetteseknek, és rajta keresztül sikerült elkapni az olaszok magyar bűntársait is, Raffai Józsefet és Kovács Gusztávot. Előkerült egy festmény is Törökbálintról, ami a magyar elkövetőknél maradt biztosítékul, hogy megkapják a rablásért ígért tízezer dollárt.
Az olasz bűnözők már korábban is gyakori vendégek voltak Magyarországon, és az éjszakai életben ismerkedtek meg a nyugati férjre vadászó fiatal lánnyal, valamint a két későbbi magyar segítőjükkel. A bűntény elkövetését segítette, hogy ekkoriban a múzeum felújítás miatt fel volt állványozva, így könnyedén feljuthattak az ominózus ablakhoz. Sőt, az ideiglenesen telepített riasztó sem működött, mert egy érzékelője elromlott, ezért aztán már hetekkel korábban egyszerűen kikapcsolták. A tettesek megfigyelték az éjjeliőrök rutinját is, így biztosra mehettek.
Az olaszok persze nem a saját nappalijukba szánták a festményeket: volt egy megbízójuk. Miután pedig néhány hónappal később, 1984 januárjában letartóztatták őket, meg is nevezték az illetőt Eftimiosz Moszkahlaidesz görög milliomos személyében, aki mindent tagadott. A képek viszont egyszer csak megkerültek: valaki egy bőröndben egyszerűen bedobta azokat a görögországi Panagia Tripiti kolostor kertjébe, majd névtelen hívással értesítette a rendőrséget. Vélhetően a képek birtoklása túl veszélyessé vált addigra a nemzetközi botrány és a nyomozás előrehaladása miatt, így tanácsosabbnak látszott megszabadulni tőlük.
Utóélet
A magyar tetteseket idehaza, az olaszokat Itáliában állították bíróság elé. Kovács Gusztáv 12 évet, Raffai József 7 évet kapott, Jónás Katalin megúszta fél év felfüggesztettel. Az olasz bűnözőket 4 és 5 év közötti börtönbüntetésre ítélték. A görög megrendelőt bizonyítékok hiányában futni hagyták.
A festmények komolyan megsérültek a rablás során, de a restaurálás során sikerült helyreállítani őket. A Szépművészeti Múzeum akkori igazgatója, Garas Klára vállalta az erkölcsi felelősséget a vezetése idején történt botrányért, és lemondott a tisztségéről. A múzeumnak viszont még jót is tett az ügy: a látogatószám megnövekedett az eset után.
A korabeli közbeszédben persze gyorsan vicc tárgy lett a rablás, amit az évszázad bűnügyének is tituláltak, de aminek szerencsétlen körülményei a korabeli szocialista állami ügymenet visszásságain való élcelődésre is kiváló lehetőséget biztosítottak. Humoristák írtak róla jeleneteket és poénokat, Szurdi Miklós Képvadászok című filmje pedig fiktív krimivígjátékot csinált belőle pancser magyar bűnözőkkel. 2019-ben A Budapest-művelet című olasz-magyar dokumentumfilm dolgozta fel az esetet, megszólaltatva az ügy számos egykori közreműködőjét is.
Forrás, fotó: Life / Frisshíreink portál
Frisshíreink portál, a Te lapod! Keress, szörfölj, vedd a magad kezébe az irányítást!
