A kép környékét kicsit már megnézegettük. Most ismerjük meg a kép szereplőit!
Jobbról balra haladva az első apostol Simon. Róla a Magyar Katolikus Lexikonban ezeket lehet megtudni:
Simon a zelótákhoz tartozott, Kánából származott. A zelóták fanatikus Róma ellenes csoport volt.Nevük egyik jelentése: „a buzgó”. Erős, robbanékony, optimista alkat volt. A kőművesek, tímárok, vésnökök egyik védőszentje.Nem véletlen, hogy erős, robbanékony alkat. És vajon milyen a március? Akkor ébred a természet, akkor robbannak ki a föld alól a növények, nem véletlen, hogy a márciust – pontosabban a március végén bekövetkező nap-éj egyenlőséget – követő hónapot a kossal azonosítjuk.
A kos jele kettős:
Egyrészt jelzi azt az ellenállást nem tűrő erőt, amivel egy kos neki tud rohanni bárminek, ha rájön. A kos szarva adja ekkor a motívum alakját. Másrészt ez az ábra a kínai zodiákusban a kutyát jelképezi. A kutya, amikor csóválja a farkát, felülről nézve azt az örömet jelzi, hogy végre elkezdődött az új világ. A szimmetria azt is jelzi, hogy egyforma messze vagyunk a tél legsötétebb napjától és a nyár legvilágosabb napjától.
Simon a képen: most egy világosabbra retusált képet veszünk elő, amin könnyebb Simonra ismernünk. A régebben retusált kép előnyeiről későbben lesz szó.
Energikus, erős, karakteres fej. Határozott, gyakorlatias. Márciusban még nincsenek igazán színek, egyszerű Simon ruhája is. A természet ébredése, a kitörni készülő tavasz nem utolsó sorban azt is jelentette, hogy eleink a koshoz a Mars bolygót kapcsolták.Gondolom nem lepődünk meg majd azon, hogy tőle balra milyen zodiákus jegyet ábrázol a következő apostol, de erről legközelebb!
