A rácsok mögött új ember lett Aurelio Caversaccio. Mint ismert, a ValóVilág hatodik szériájának győztese emberrablásért, valamint korábbi drogügye miatt jogerősen összesen 3 év 5 hónap börtönbüntetést kapott.
A realitysztár tavaly február 16-án vonult be a Kozma utca büntetésvégrehajtás intézetbe. A Blikk itt, a Budapesti Fegyház és Börtönben látogatta meg Aureliót, aki exkluzív videós interjúban vallott arról, hogyan élte meg az elmúlt egy évet.
Kemény esztendő volt?
– Életem legnehezebb egy évén vagyok túl. Kitartok, de borzasztóan nehéz, nem vagyok boldog itt bent. Sokat gondolkodom az általam elkövetett bűncselekményekről, hogy mit rontottam el az életem során. A kiszabott büntetés elérte a célját, megváltoztam. Soha többé nem akarok még csak a bűn közelébe se kerülni. Megtanultam értékelni mindazt, ami kint megadatott. Megkomolyodtam, vannak céljaim, és amióta itt vagyok kábítószerhez sem nyúltam, sőt, egy drogprevenciós kötelező programban is részt veszek.
Hogy telt a karácsony?
– Az volt talán az egyik legnagyobb mélypontom. Azt hittem, lesz itt valami kis ünnepség, de karácsonyfát csak papíron láttam, rajzoltam magamnak. Ugyanúgy telt a nap, mint a többi, csak még jobban hiányoztak a szeretteim. Már előre félek a születésnapom miatt, február 16-án leszek 32 éves, és biztos, azt is hasonlóan nehezen élem majd meg.
Ilyenkor mi ad erőt?
– A szeretteimen túl a kislányom. Miatta is muszáj kitartanom. Ő jár a fejemben, és az, hogy ha kijutok innen, milyen sok időt leszünk majd együtt. Jó apja akarok lenni, ez segít átlendülni a mélypontokon.
Ha már említette a lányát, milyen érzés volt megtudni a börtönben, hogy édesapa lett?
– Elképesztően boldog voltam, mert már régóta szerettem volna gyereket. Bár végül nem a legideálisabb körülmények között valósult meg, hiszen az édesanyjával csupán egyszer voltam együtt, és csak a szülés után tudtam meg, hogy én vagyok az apja, mégis hatalmas ajándék nekem Szofia. Édesanyámnál jelentkezett az érintett hölgy, hogy DNS-tesztet kérjen tőle, így derült ki, hogy enyém a kicsi. Még csak fotókon láttam, de már most érzem, mennyire szeretem. Gyönyörű kislány, nagyon hasonlít rám, csak kék a szeme. Anyukám sokat találkozik és törődik vele, szó szerint szerelmes az unokájába. Ő a vigasza, és talán tudat alatt vele kompenzálja mindazt, ami nálam kimaradt.
A szerettei közül kikkel tartja a kapcsolatot?
– Anyukámmal csak telefonon beszélünk, illetve levelezünk, neki nem engedem meg, hogy bejöjjön hozzám látogatóba, mert kikészülne attól, hogy így kell látnia. A keresztlányaim apja és néhány gyerekkori barátom jár hozzám. Sajnos, korlátozott számban lehetnek kapcsolattartóim, így Pumped Gabót se sikerült jelölnöm. Az viszont jólesik, hogy mennyien gondolnak rám a sztárok közül: Cooky gyakran küld nekem dalt a rádióban, Dietz Guszti nemrég érdeklődött rólam az édesanyámtól, és Gáspár Laci, valamint ByeAlex is szeretett volna bejönni hozzám, csak nem volt rá lehetőségük.
A barátnőjét, Editet nem említette…
– Mert már nem élünk kapcsolatban. Amikor bejöttem, megbeszéltük, nem várom el tőle, hogy várjon évekig és ne adjon esélyt másnak. A sorsra bíztuk a jövőnket, aminek nyilván a kislányom születése sem tett jót… Ettől függetlenül hálás vagyok neki, mert a legnehezebb időnkben mellettem állt és kitartott. Elfogadtam a döntését, nem haragszom rá. Már nem vagyok az a hisztis kisfiú, aki toporzékol és ordít, ha valami nem úgy történik, ahogyan azt ő szeretné. Lenyugodtam a börtönben, és csak az számít, hogy a szeretteim jól legyenek, emellett minden más eltörpül.
Hogyan telik itt bent egy napja?
– Fél ötkor kelek, aztán edzem. Hattól kezdem a munkámat, bármennyire is hihetetlen még számomra is, de a börtönben a kétkezi munkát is megtanultam. Csontvázakat rakok össze egy gyárban, 120 emberrel dolgozom együtt. Az elején elég para volt, hogy ennyi elítélttel össze vagyok zárva, közöttük olyanokkal is, akik nem 1-2 évre jöttek ide. Be voltam sz.rva rendesen, kaptam is a beszólásokat, de szerencsére semmilyen incidens nem történt. A munkából 13 óra után érek vissza, ebédelek, lefürdöm, kimegyek a dolgozói sétára a szabad levegőre. Azt az egy órát is kihasználom, amikor kinyitják a cellákat és kint tudok a többi rabbal beszélgetni. Majd olvasok, megtanulok naponta 5 új olasz szót, és véget is ér a nap. Annyira elfáradok, hogy este kilenckor már alszom.
A családon és barátokon kívül mi hiányzik a legjobban?
– A finom ételek… Itt nem olyan a koszt, mint amihez szokva vagyok, le is fogytam 12 kilót. Mivel elég hiú vagyok, az is nagyon zavar, hogy nem olyan a külsőm, mint megszoktam. Magamnak vágom a hajam, szedem a szemöldököm, és ki vagyok készülve attól, hogy nézek ki! Ebben a környezetben ez az életem egyik legnagyobb problémája, a zárkatársaim meg is szokták jegyezni, hogy állandóan a tükör előtt állok. Igyekszem azért megszokni. Ami még nagyon hiányzik, az a szereplés, a kamerák, illetve az, hogy nem nézhetem az idei VV-t, mert a saját szériám után is nagy fan maradtam. Az őröktől azért elcsípek egy-két szót a mostani szériáról. Tévét egyébként nézhetünk, az alapcsatornák megvannak, így a futball-világbajnokságot szerencsére tudtam követni. A híreket is valamennyire figyelem, és nagyon sokkolt amikor megtudtam, hogy az egykori villatársam, Bata Krisztián és Berki Krisztián is meghalt. Mind a kettőt jól ismertem… és megsirattam.
A társaival könnyen kijön?
– Hát, sok zárkában megfordultam már… Nem könnyű velem együtt élni, ezért „kiszavaztak”. Voltam egy hétig „nemdohányzóban” is, de nem sikerült leszoknom, úgyhogy elvittek máshová, plusz azért itt elég sűrűn jönnek-mennek az emberek. Van azonban egy-két zárkatársam, akikkel biztosan kint is tartom majd a kapcsolatot, és egy igaz barátra is leltem a munkahelyemen. Ő egy román srác, sokat segített felvenni a ritmust és lelkileg is túlélni a benti viszonyokat. Egyébként korrekten bánnak velem, a svájci luxusbörtönt is elvetettem. Bár korábban szerettem keresni a kiskapukat, mostanra megtanultam vállalni a felelősséget. Magyarországon követtem el a bűncselekményeimet, itt is kell felelnem értük.
Tudja, hogy mikor szabadulhat?
– Nagyon remélem, hogy kapok kedvezményt és a büntetésem egy részét házi őrizetben tölthetem. Van egy időpont, amely idénre szól, de nem szeretném elárulni, mert csendben akarok távozni, és majd csak utána mesélni erről. A strigulákat viszont húzom.
Van már elképzelése arról, hogy mihez kezd a szabadulása után?
– Elsősorban jó apa akarok lenni, olyan, mint az én édesapám volt. Részt akarok venni Szofi életében, támogatni, nevelni és nyelvekre tanítani. Az biztos, én németül kommunikálok majd vele. Mindent megteszek, hogy boldog és kiegyensúlyozott legyen. Emellett folytatnám a közszereplést is, továbbvinném a ruhamárkámat, írnék egy könyvet, amelyhez már készítem a jegyzeteket is, és svájci állampolgárként eleget tennék a kötelező sorkatonai szolgálatnak.
Forrás, fotó: Blikk / Frisshíreink portál
Frisshíreink portál, a Te lapod! Keress, szörfölj, vedd a magad kezébe az irányítást!
