Az egyik visszatérő rémálmom, hogy egyszer csak rám esik egy repülőgép. Egy csomó ideig azt hittem, hogy ilyen a valóságban nem történhet meg. Aztán kiderült, hogy otthonomtól két utcára így halt meg három kamasz: biciklit szereltek az udvaron, amikor a fejükre zuhant egy városnéző kisgép.
1961. augusztus 6-a volt, egy forró nyári délután. A Lumumba utcában (ma: Róna utca) sétálgató járókelők valószínűleg fel sem kapták a fejüket a motorzúgás hallatán: az 50-es-60-as években ugyanis nagyon népszerűek voltak a budapesti sétarepülések. A Ferihegyről induló járatok 12 perces repülőútra vitték az érdeklődőket. A gépek szigorúan megszabott útvonalon közlekedtek: a Dózsa György út fölött haladtak a Népköztársaság útjáig (ma Andrássy út), azt elérve balra fordultak, majd a Kálvin tér után az Üllői utat követve repültek tovább a Kispesti Gépgyári felé. Az előírt útvonalat szigorúan tartani kellett, a Dunát pedig tilos volt átrepülni.
Ez a gép azonban hirtelen furcsa manőverekbe kezdett, majd a hátára bukott, és a lakóházak felé zuhant. A repülő beesett a Lumumba utca 224. ház udvarára, ahonnan sűrű, fekete füstfelhő tört fel.
A kellemes vasárnapi délutánon sokan sétálgattak az utcán, ezért rengeteg volt a szemtanú. Egy Zsuzsa nevű, akkor 14 éves kislány például pár méterre a lezuhanó géptől sétált éppen.
„…egy nagyon furcsa, morgó hangra lettünk figyelmesek. Felnéztünk az égre, ahol abban a pillanatban, pont felettünk, egy repülő orra lefelé fordult, és dugóhúzószerűen elkezdett zuhanni. Lentről nem tudtuk érzékelni, hol fog földet érni, úgy láttuk, egyenesen felénk tart. Mindenki fel-alá rohangált, pár pillanat volt az egész. Végül a házak másik oldalán, a Lumumba utcában (ma Róna utca) zuhant le a gép. A rokonaink is végignézték, mert ők éppen a tetőn napoztak. Velük együtt próbáltuk megközelíteni a roncsokat, de akkora füst keletkezett, hogy lehetetlen volt. Aztán nagyon gyorsan felvonták a rendőrségi kordont, és már semmit sem láttunk” – emlékezett vissza Erdős Zsuzsa.
Egy másik szemtanú így nyilatkozott: „Én éppen a BVSC Szőnyi úti uszodájában strandoltam, és fényképeztem a családot, amikor láttam a repülőgépet, amely élesen balra dőlt, a motorhangja is furcsán megváltozott, azután a gép a hátára fordult, szűk körön pörögni kezdett, majd egy nagy puffanást hallottam, és sűrű füstgomolyagot láttam felszállni.”
A szemtanúk között akadt rendőr őrmester, aki a lakását festegette odahaza, és kötelességszerűen rohant a szerencsétlenséghez, de a kordonon nem tudott átjutni, mert nem volt egyenruhában. Akadt házmesterné, aki saját bevallása szerint úgy félt a borzalmaktól, hogy inkább elszaladt a környékről. Akadt, aki azt mesélte, hogy a repülőgép úgy mozgott a levegőben, mintha játszótéren lett volna, s mindenkinek feltűnt, hogy milyen furán hullámzó mozgásokat végez le- fel, és milyen éles köröket ír le.
Több szabálytalanság is történt
Az amerikai gyártmányú gép évekkel korábban, 1951. novemberében „tévedt el”. A szovjet vadászgépek Pápán leszállásra kényszerítették, majd a pilótákat a kihallgatást követően kiutasították az országból. A lefoglalt gépet pedig először a magyar légierő használta, majd átadták a Malévnak, akik utasszállító repülőgéppé alakították át 1956-ban.
A gép 1961. augusztus 6-án délután ötödször indult sétarepülésre, 17 felnőttel és hat gyerekkel a fedélzetén. Már ez is szabálytalan volt, hiszen az utasok száma (23) meghaladta a rendelkezésre álló ülőhelyekét (21): a két „potyautas”-ról a légiirányítás csak a baleset után szerzett tudomást. A két plusz fő, akik a távírász ismerősei voltak (egy fiatal nő és egy gyerek) ráadásul nem csak, hogy túlterhelést okoztak, hanem mindketten a pilótafülkében tartózkodtak, ami teljesen megváltoztatta a kisgép súlyelosztását.
Az út első szakasza rendben zajlott, a baj Zugló fölött kezdődött. A szemtanúk szerint a repülőgép éles, túldöntött fordulókat, hullámrepülést végzett. A túlsúly miatt orrnehéz volt a gép, ezért a kapitány egyszer csak elvesztette az uralmat . A gép veszélyesen bedőlve balra fordult, majd megperdült, és a hátára fordult. A repülőgép orra lebillent és 16 óra 56 perckor a Lumumba utca (ma Róna utca) 224. szám alatti, kétemeletes ház udvar felőli részére csapódott.
A pilótafülke átszakította a tetőt, és az első emeleti födémbe fúródott. Azonnal meghalt a légi jármű négyfős személyzete, 17 felnőtt és hat gyermekkorú utas (a legfiatalabb mindössze ötéves volt). A kettétört géptörzs lezuhanó hátsó fele halálra zúzta a ház udvarán kerékpárját szerelő 20 éves Vida Ferencet, a társaságában tartózkodó 13 éves Heé Tibort és a 17 éves Bencze Ernőt. A tragikus balesetben összesen 30-an haltak meg. A tűzoltók a ház romjai közül egy súlyosan sérült nőt és egy kisebb sérüléseket szenvedett három hónapos csecsemőt emeltek ki.
A szemtanúk szerint a személyzet egyik tagja még életben volt a tűzoltók kiérkezésekor, de nem fértek hozzá az összeroncsolódott géporrhoz. A holttestekkel teli pilótafülkét csak másnap tudták lehúzni az épületről, amiben hat holttestet találtak.
A gép eltűnéséről a repülőtéri irányítás 4 perccel a katasztrófa után a rendőrségtől értesült, mivel a személyzet a többszöri rádióhívásra nem válaszolt. A légi katasztrófával kapcsolatban a hatóságok hírzárlatot rendeltek el, arról a közvéleményt a baleset után két nappal az újságokhoz eljuttatott rövid MTI-hírben tájékoztatták, amely csak húsz áldozatot említett.
Miért zuhant le?
A repülőszerencsétlenség körülményeinek kivizsgálására alakult bizottság megállapítása szerint a repülőgép megfelelő műszaki állapotban volt és a légi irányítás is szabályosan dolgozott.
A problémát leginkább a plusz utasok súlya okozta. A holttestek elhelyezkedéséből a vizsgálóbizottság megállapította, hogy az esemény pillanatában két női utas tartózkodott a pilótafülkében, a hajózószerelő viszont elhagyta szolgálati helyét. A gép személyzete valószínűleg az utasok szórakoztatására kezdett különböző trükkös manőverekbe, a túlsúly miatt azonban a kapitány elvesztette az irányítást a gép fölött. Ráadásul a gépen senki sem kötötte be a biztonsági övét, így az utasok ide-oda hánykolódtak a gépben: ezzel esély sem maradt arra, hogy elkerüljék a katasztrófát.
A vizsgálat eredményéről az újságok egy héttel a baleset után egy szűkszavú MTI-közleményt adtak le, az esetet követően pedig Magyarországon hosszú időre betiltották a sétarepülést.
