A 11 éves kislány elkeseredésében véget akart vetni az életének.
A 11 éves Vanda annyira el volt keseredve, hogy úgy döntött, véget vet az életének. Sétálni indult az őt nevelő nagyszülők házából, megvárta a vonat érkezését, majd elé lépett. A mozdonyvezetőnek esélye sem volt a megállásra. Vanda életveszélyes sérüléseket szerzett, erősen roncsolódott a lába és a koponyája, ám a kéthavi kórházi kezelésnek köszönhetően végül felépült. A Bors karácsony után ismét meglátogatta a családot.
„Na, ő Vanda!” – mosolygott Zsuzsanna, amikor a gyermek belépett.
A kislány persze azonnal tudta, miért érdeklődnek felőle, és bele is kezdett a történetébe.
Butaságot követtem el, de megígértem a családnak, hogy soha többé nem teszek hasonlót
– mondta a Borsnak Vanda, és hozzátette: már jó a kedve, és a téli szünetet is igyekszik kellőképpen kiélvezni. Főleg játékkal, de természetesen a tanulmányait sem hanyagolja el. A barátaival az interneten tartja a kapcsolatot. A kérdésre, hogy vajon miért hozta meg szomorú döntését a borzalmak napján, beletörődötten, de már megkönnyebbülten válaszolt.
Sulis dolgok miatt!
Arra a kérdésre, miért bántották a társai az iskolában azt mondta:
Amiért csak tudtak.
Haragszik rájuk, és hozzátette, a faluban ugyan találkozhat a zaklatóival, de nincs számukra mondanivalója. Zsuzsannának viszont van:
Remélem, mindenki tanul a történtekből. A gyerekek is, a tanárok is.
A diákok azt, hogy nem szabad bántani, akit gyengébbnek vélnek, a tanárok pedig azt, hogy komolyan kell venniük, ha egy tanítványuk segítséget kér tőlük!”
Vanda elmondta: a bántalmazói máig nem kértek tőle bocsánatot, igaz, a nagyszülei néhány hete átíratták a kisvárdai iskolába. Ott jobban érzi magát, és máris talált új barátokat. A balesete, és a kórházi kezelési olykor az eszébe jut.
„Leginkább akkor, ha kifejezetten gondolni akarok rá. Az orvosok és a nővérek is jól bántak velem, hálás is vagyok, hogy meggyógyítottak.
Arra is jól emlékszem, hogy csak a családra gondoltam, mielőtt a vonat elé léptem
– szögezte le a kislány, aki könnyen lehet, hogy nekik köszönhetően találta meg jövőbeli hivatását. A kérdésre, hogy mi szeretne majd lenni, úgy válaszolt.
„Lehet, hogy ápolónő. Nagyon tetszett, amit a kórházban láttam, és a saját bőrömön is megtapasztaltam. Ha felnőtt leszek, én is szeretnék másokon segíteni” – magyarázta a gyermek.
Már Istennek hála túl vagyunk a nehezén, de soha nem fogom elfelejteni azt a látványt, amiben részem volt.
A szeretett unokám ott feküdt a kórházi ágyon magatehetetlenül, és sokáig nem tudtam, hogy mi lesz vele. Ettől borzalmasabb nem létezik! – jegyezte meg Zsuzsanna, és hozzátette: a gyermeknek januárban CT-vizsgálatra kell mennie, hogy ellenőrizzék a gyógyulását.
– Régebben viselt szemüveget, amit elhagyhatott. A gázolás közben olyan erejű ütés érte a fejét, ami a látására is hatással volt, ezért úgy tűnik, most újra szemüveget kell majd használnia – mondta a nagymama.
Zsuzsanna boldog, hogy Vanda nagy valószínűséggel teljesen felépül, de szomorú, mert lehet, hogy elveszíti a gyermek felett gyakorolt felügyeleti jogát. Annak idején a kislány szüleit nem tartották alkalmasnak a gyereknevelésre, ezért már újszülöttként elvették tőlük.
A kisbaba először nevelőszülőkhöz került, de a nagyszülők kijárták, hogy ők gondoskodhassanak róla. Azóta sok víz lefolyt a Dunán.
Az unokám édesanyja beadta a követelését a bíróságon. Január 10-én már döntést is hozhatnak. 11 éve nevelem Vandát, természetes, hogy erősen kötődöm hozzá.
Nem mamaként nevelem, hanem úgy, mint egy saját gyermeket – csuklott el a nagymama hangja. Vanda korábban egyáltalán nem szeretett volna az anyjával élni, de mára ez megváltozott.
– Nyolcan vagyunk testvérek, és örülnék, ha mindennap láthatnám őket. Főleg miattuk szeretnék anyuhoz költözni – jegyezte meg a kislány.
