Még soká együtt kell élnünk a koronavírussl, de már kezünkben vannak az eszközök, amelyekkel kezelni is képesek vagyunk azt.
Harmadik évébe lép a világ élete a pandémiával: ahogyan Paul Hunter brit orvosprofesszor fogalmaz, unokáink unokái is el fogják még kapni a fertőzést, de egy idő után már csak a nátha szintjén foglalkozunk majd vele. Egy kérdés azonban egyre jobban és jobban foglalkoztat mindenkit: mennyi időnek kell még ehhez eltelnie?
A jó hír az, hogy nem szerencse kérdése a dolog. A CNN cikke szerint nagy részben a mi kezünkben van a döntés. A járványok az oltásoknak, a kontaktkutatásnak, a terjedés korlátozására tett erőfeszítéseknek és nemzetközi együttműködéseknek köszönhetően tűnnek el a világból. Röviden szólva: megvannak az eszközeink arra is, hogy ennek a pandémiának véget vessünk.
Tudjuk, mégsem tesszük
Hogy mi akkor mégis a gond? Az hogy, nem használjuk az eszközöket megfelelően. Egyes országok jobban küzdöttek meg a koronavírussal, mint mások. A végjáték felgyorsítása érdekében azonban számtalan szakértő új, globális megközelítést sürget, különösen az oltóanyagok, a kezelések és az információk megosztása terén. Szerintük egy ilyen erőfeszítés a legjobb módja annak, hogy a világjárványnak gyorsan véget vessünk – és ha ez nem történik meg, akkor még 2022-ben és azután is a koronavírus árnyékában élnek majd az emberek a világ minden sarkában. Jelenleg ugyanis annak következményeivel élünk együtt, hogy nemzeti szinten akartuk kezelni ezt a problémát.
– mondja Roberto Burioni, a milánói San Raffaele Egyetem mikrobiológus és virológusprofesszora, az olaszországi világjárvány elleni fellépés egyik legjelentősebb szószólója.
Világújdonságnak számított többféle, rendkívül hatékony vakcina kifejlesztése: a korábbi rekord egy oltóanyag piacra kerülésére négy év volt, de a világjárvány minden várakozást felborított.
Könnyű belátni, hogy a végjáték koncepciója szempontjából mennyire fontosak az oltások.
„Ahogy egyre több ember fertőződik meg, oltják be és fertőződik újra, a betegség súlyossága fokozatosan csökkenni fog a felhalmozódó immunitás miatt – ez az elmélet” – vélekedik Andrea Taylor, a Duke Global Health Institute programigazgató-helyettese.
Oltani és oltani kell
Újra és újra kell tehát oltani a fejlett, sok adagnyi oltással rendelkező országok népességét is.
„Amit el kell érnünk, az a széles körű immunizáció. Az egyik lehetséges forgatókönyv az, hogy ha sikerül beoltani az emberek nagy többségét, akkor ez a vírus ugyan kering majd, de nem fog nagy károkat okozni” – mondja Burioni.
A probléma ugyanakkor az, hogy Afrika szinte nem jut oltóanyaghoz. Míg Európában és az USA-ban a 70 százalékoshoz közeledik az átoltottság, Afrikában a 8 százalékosat sem éri el. A rizikó egyértelmű: új, potenciálisan veszélyes variánsok alakulhatnak ki, praktikusan az oltás eloszlásának egyenlőtlensége elnyújtja a pandémia hosszát. A kontinens oltási arányának javításához nemcsak oltásra van szükség, de olyan oltásra is, amely nem lejáratközeli, mint az eredetileg oda áramló vakcinaadagok nagy többsége.
Ezt megoldhatná, ha Afrikában is lenne koronavírus elleni oltást készítő üzem, amely garantálhatná, hogy megfelelő mennyiségben és gyakorisággal lesz oltás a földrészen.
Ahhoz, hogy az oltóanyagokat minél hamarabb beadhassák, a fejlett országok pénzbeli támogatása is szükséges, az ottani országoknak pedig szakértői és kutatói segítségre is szükségük van. És az sem árt, ha a fejlett országok jó példát mutatnak: gondoljunk csak az AstraZeneca vakcinája kapcsán kialakult felfordulásra.
Együttes fellépést szorgalmaznak
Az egyes országokat ugyanakkor újra meg újra fogják érinteni a koronavírus következő hullámai: ezekre helyi szinten is kell válaszokat adni, ezért az óvintézkedések komoly része velünk marad. Fontos lenne azonban azt is megérteni, hogy globális szinten is kell cselekedni a koronavírussal szemben,
A szakértők arra szólítják fel az országokat, hogy
– ezt a felhívást a WHO is átvette a héten, amikor globális szerződést szorgalmazott annak érdekében, hogy a következő világjárvány idején elkerüljék ugyanazokat a hibákat.
„Az omikron jól mutatja, miért van szüksége a világnak megállapodásra a világjárványokkal kapcsolatosan: jelenlegi rendszerünk elriasztja az országokat attól, hogy figyelmeztessék a többieket azokra a veszélyekre, amelyek elkerülhetetlenül a partjaiknál kötnek ki. A világjárvány a középpontjában a szolidaritás és a megosztás válsága áll” – mondta Tedrosz Adhanom Gebrejeszusz, a WHO főigazgatója.
