Mit tegyünk, ha otthon vagyunk karanténban?
Nem arról fogok írni, hogy milyen szükséges lépéseket tegyünk, milyen praktikus dolgokkal készüljünk, vásároljunk, hanem arról, hogy elsősorban magunkkal, egymással mit tegyünk. Milyen lehetőségünk van, hogy a pokol helyett a mennyországot teremtsük meg a karantén napjai alatt.
Jean Paul Sartre ’Zárt tárgyalás’ című műve 3 emberről szól, akik azt hiszik, hogy a döntésre várnak haláluk után, hogy hova kerülnek. Mivel szétszedik egymást, egyszer csak rájönnek, hogy nem. Ez az összezárt együttlét maga a pokol.
Mindannyian dönthetünk, hogy mit alakítunk ki magunknak összezárva. Poklot, vagy mennyországot teremtünk.
Shackleton a 20-as években a Déli-sarkra vezetett expedíciót és hajótörést szenvedtek. Csapatával 2 évre egyfajta karanténba záródott. Mégis végül mindnyájan megmenekültek.
Mi történt velük? Hogy élték túl?
A túlélés egyik kulcsa Shackleton személyisége volt. Vezetői képessége. Képes volt tartani embereiben a lelket 2 éven keresztül. Megszervezni a hétköznapjaikat. Pozitív érzelmekkel, pozitív lelkiállapotban tartani őket.
Mit tettek ők és mit tanulhatunk tőle akkor is, ha nem is két évre, de néhány hétre bezáródunk?
- Beszélgessünk!
Shackleton az embereivel minden este leült, tüzet gyújtottak, beszélgettek. Meséltek egymásnak, múltbeli pozitív élményeket idéztek fel. Maga a beszélgetés, a csoport, a csoporthoz tartozás élménye, a másoktól kapott figyelem, mások feléd forduló jelenléte, pozitív emlékek felhozatala mind segít a pozitív érzelmek megteremtésében, megtartásában.
- Humor, játék, nevetés
Hagyd magad beleengedni szabad gyermeki énállapotba. Shackleton a játékot összekötötte a mozgással, hokiztak. De bármilyen más egyéb játék is felemel. Nem kell hozzá feltétlen dobozos társasjáték. Bármilyen játékot kitalálhatunk. A legjobb játékok sokszor eszköztelenek.
A játékban hozzákapcsolódunk egy szabad gyermeki részünkhöz. Stresszoldó, kreatívvá tesz bennünket, olyan megoldásokat látunk életünkkel, saját magunkkal kapcsolatban, ami egyébként nem biztos, hogy más állapotban hozzáférhető lenne. Energiák szabadulnak fel, falak omlanak le köztünk. A humor, a játék, a nevetés, önsegítő kincseink. Bagdy Emőke: A kacagás zsigeri kocogás.
- Szervezzétek meg, osszátok fel a feladatokat egymás között!
Újra lehet definiálni a szerepeket. Shackleton forgójelleggel szervezte meg a csapatát. Hogy változatosabb legyen, idővel mindegyik munka rákerült mindenkire. A „nemszeretem” feladatokat is forgó jelleggel működtették, sőt maga Shackleton is beállt.
Hogy milyen rendszert alakítsatok ki, mikor egyszerre csak több ember van otthon? Lehet rajta közösen ötletelni. Újra, meg újra átbeszélni.
- Képzeletünk szárnyakat ad!
Az agyunk nem tud különbséget tenni a valóban átélt és az elképzelt dolgok között. Ez pozitív irányba is működik. A Shackleton-csapatban az esti beszélgetések része volt az is, hogy a pozitív jövőről, a vágyakról beszélgettek. Ráadásul, ha kikerülünk a hétköznapok forgatagából, kicsit magunkra maradunk, jobban összekapcsolódunk benső, mélyebb részeinkkel, esélyünk van meghallani saját, mélyebbről jövő belső hangjainkat. Mi az, ami igazán fontos? Mélyebb szükségleteinket, vágyainkat ismerhetjük fel és oszthatjuk meg egymással. Élvezzük saját magunk, vagy a másik társaságát, vagy éppen a csöndet, figyeljünk arra, ami belülről jön! Örüljünk az időnek, amit kaptunk, hogy önmagunkkal, vagy a másikkal lehetünk! Ráadásul azokkal, akik legközelebb állnak hozzánk, akikkel szorosan összetartozunk.
- Arra fókuszáljunk, amire az adott pillanatban van ráhatásunk!
A bölcs idézet:
„Adj, Uram, türelmet, hogy elviseljem, amin nem tudok változtatni;
adj erőt, hogy képes legyek változtatni
azon, amin lehet;
és adj bölcsességet, hogy a kettő között különbséget tegyek!”
Shackleton külön figyelmet fordított arra, hogy a negatív embereket, akik folyton azzal kapcsolatban panaszkodnak, amin úgysem lehet változtatni és negatív képet festenek, maga mellett tartsa. Ne hagyja, hogy hatással legyenek a többiekre. Ugyanakkor, ha ez a saját fejünkben fordul elő, rajtakaphatjuk magunkat és fókuszálhatunk arra, amire ebben a pillanatban valóban van ráhatásunk. A jelen pillanatra, saját magunkra. Hogy mi magunk, mit adunk a környezetünknek.
Légy jelen. Ha nehezedre esik, folyton elvisznek a félelemkeltő gondolataid, vedd észre, és hozd vissza magad a figyelmeddel.
Legegyszerűbb recept:
- Végy egy szőrös állatot (kutyát, vagy macskát vagy bármi mást)
- Kezdd el ujjbegyeidet finoman a szőrébe mélyeszteni, finoman simogatni
- Figyelj az érintésre, ujjbegyeidre
- Figyeld a kisállat reakcióit
- Gratulálok, máris megérkeztél a jelen pillanatba, ugyanis a figyelmünk=jelenlét. Amikor figyelünk, nem gondolkodunk. Nincsenek felesleges barangolások az elménkben. A figyelmünkkel egyfajta ürességet tudunk teremteni a fejünkben.
- Mozogjunk!
A legkisebb térben is lehet bármilyen megmozgató gyakorlatot elvégezni, vagy éppen nyújtást, jógát. Ha nem ismersz ilyen gyakorlatokat, a neten millió kisfilm, vagy applikáció áll rendelkezésre.
A mozgás szinte antidepresszáns hatású, jobb kedvünk lesz tőle. Életteliséggel tölt el minket.
- Ne arra figyelj, hogy mit kapsz, hanem arra, hogy Te magad mit adsz másoknak!
Az egyik legjobb lehetőségünk a töltekezésre az adás élménye.
Egy kedves játék például a „kedveskedés”, amit csoportokban gyakran szoktunk játszani. Mindenki húz egy nevet, akinek aznap kedveskedni lehet. Mind az 5 szeretetnyelvet ki lehet próbálni: az érintés, az ajándék, a szavak, a minőségi idő, azaz a figyelem és az apró szívességek. Igen ám, csak hogy ne legyen egyszerű a játék, a csoportokban ál kedveskedéseket is el lehet indítani. Mindenki kedveskedik mindenkinek, aztán lehet tippelni, vajon ki is az „igazi”.
A bezártság saját és kapcsolataink számára tanulási, fejlődési lehetőség, fontos állomás lehet. Egyfajta különös ajándék a sorstól az együtt töltött idő. Alkalmas elmélyülésre, a közelség, az intimitás megteremtésére. Kapcsolataink, életünk újra gondolására, újra születésre. Teremthetünk poklot és mennyországot is benne.
Következő bejegyzés témája: Mit tegyek, ha egyedül vagyok karanténban? (3. rész)
Dr. Piczkó Katalin pszichiáter, tréner, korábban coach
Több, mint 20 éve foglalkozom párkapcsolati és üzleti kommunikációval, tolmácsolok férfi és nő között, vezető- beosztott között. Valamint időnként saját belső hangjaink között is. Az ’Igen a nemek közt’ párkapcsolati edukációs program (a Patália című színházi előadás, online kurzusok a kapcsolat megőrzéséhez, kialakításához, valamint párkapcsolati szabadulójáték) szívem csücske, ugyanakkor az ’Igen a nemek közt’ jelentése számomra az is, hogy nehéz helyzetekben a sok perlekedés, negatív megélés közepette hogyan tudjuk megteremteni magunkban a belső IGEN állapotát.
Forrás: Dr. Piczkó Katalin pszichiáter, tréner, korábban coach
