csípős üzenetet küldött a születésnapos koncz gábor: „gyűlölöm a celebeknek nevezett, televízióban mutatott percembereket”

Csípős üzenetet küldött a születésnapos Koncz Gábor: „Gyűlölöm a celebeknek nevezett, televízióban mutatott percembereket”

Budapest — Nyolcvannégy gyertya az élet tortáján, s Koncz Gábor kihasította belőle a magáét. Hol édes, selymes karamellízt érezhetett, hol megannyi keserűséget.

Azt mondja: így volt jó, így volt szép minden. De még van abból a bizonyos tortából. S a Kossuth- és Jászai Mari-díjas népszerű színész ma is kap belőle boldogságmorzsákat. Hol többet, hol kevesebbet…

Már főiskolás volt, amikor bújta az apróhirdetéseket. Állást keresett, a legjobban fizető állást. Színésznövendékként talált rá Csepelen az öntödére, ahol örömmel fogadták a jó kötésű, izmos fiút. Fel is vették mindjárt segédmunkásnak, havi 1600 forintért. Légkalapáccsal dolgozott, és úgy bírta a melót, mint a műhelyben kevesen. Később azt mondta: „erős voltam, de nem szégyellem, sokszor munka után sírtam a fáradságtól, de lett pénzem, lett ruhám, lett életem…”

Csodálatos élete lett.

A Magyar Rádió 6-os stúdiója a Humorfesztivál műsorának felvételekor 1974-ben. Koncz Gábor, Bujtor István és Básti Lajos színművészek - fotó: Fortepan / Szalay Zoltán

A Magyar Rádió 6-os stúdiója a Humorfesztivál műsorának felvételekor 1974-ben. Koncz Gábor, Bujtor István és Básti Lajos színművészek – fotó: Fortepan / Szalay Zoltán

A mezőkeresztesi parasztfiú, aki egy fürdőszoba és villany nélküli vályogházban nőtt fel, s aki a színművészeti felvételijén A walesi bárdokat szavalta Várkonyi Zoltán és Básti Lajos szigorú tekintetétől kísérve, az ország egyik legnépszerűbb művésze lett. Legendás alakítások, emlékezetes szerepek: A dunai hajóstól kezdve a Borsig, Oszi szerepéig. De Koncz Gábor nemcsak a múltjából él, jelenleg is négy darabban játszik. S amit mond, arra nem csak a színpadon vagy a filmvásznon érdemes odafigyelni.

Az 1965-ös Egérút című produkcióban Koncz Gábor Tóth Judittal (balra) és Gobbi Hildával szerepelt együtt / Fotó: Fortepan - Kotnyek Antal

Az 1965-ös Egérút című produkcióban Koncz Gábor Tóth Judittal (balra) és Gobbi Hildával szerepelt együtt / Fotó: Fortepan – Kotnyek Antal

– Szép, hosszú, teljes életet kaptam a Teremtőtől – mondta Koncz Gábor. – Bevallom, azt hittem, elvisz majd, s egészen a mennyországig repít a korona, ez az átkozott vírus. Megrémiszt a világ, amely körülvesz bennünket: a covid-járvány, a közelünkben dúló háború, ez mind-mind távol áll tőlem. Négy oltást kaptam, és ezért vagy sem, de nehezen alszom. A közelmúltban három barátomat temettem el, és ebben a korban minden kultúrembert foglalkoztat az elmúlás gondolata. Olykor elolvasom, vagy inkább elszavalom Kosztolányi gyönyörű versét, a Halotti beszédet. Egyébként jól vagyok, nemrég a barátaim azzal fogadtak, hogy azt olvasták valahol: meg vannak számlálva a napjaim. Összevissza írnak mindent. Ha valamit gyűlölök a világban a betegségek és a háborúk mellett, az az anarchia és a celebeknek nevezett, televízióban mutatott percemberek. Elsekélyesedett, értékeit vesztett világ ez. Én imádom a harmóniát, a romantikát. Amikor annak idején legényemberként megfoghattam egy lány kezét a moziban, egy hétig nem mosakodtam, hogy őrizzem az érintését…

Koncz Gábor a világjárvány alatt elmondása szerint szinte ki sem mozdult otthonról. Ám ahogy enyhült a szigor és visszatért az élet, ő is útnak indult újra. Ment játszani, közönséget szórakoztatni, hiszen ez az élete. S ment visszafelé az úton, vissza egész a gyerekkoráig.

Bujtor Istvánnal és Koncz Gáborral (mindketten az autóban ülve) a Bors című sorozatban dolgozott együtt / Fotó: RAS archívum

Bujtor Istvánnal és Koncz Gáborral (mindketten az autóban ülve) a Bors című sorozatban dolgozott együtt / Fotó: RAS archívum

– Tavaly novemberben elmentem Mezőkeresztesre, a szüleim sírjához. Valahogy úgy értem oda, hogy már nem volt nyitva semmi. Márpedig én virág nélkül, üres kézzel nem látogatom meg anyámat és apámat. Becsöngettem egy vadidegen házba, majd szabadkozva kértem az ott élőket, adjanak el nekem a kertjükből néhány szál rózsát, megfizetem. Hatalmas csokorral jöttek vissza, és egy fillért sem kértek – mesélte Koncz Gábor. – Az emberek alapjában véve jók, legalábbis hiszek ebben. Magyar vagyok, hazafi és keresztény, a hit sokszor segített a legnehezebb pillanatokban is. Nem félek az elmúlástól, bár rajongásig szeretek élni. A két lányommal és a két gyönyörű unokámmal, akiket én tanítottam meg úszni, sajnos kevesebbet találkozom, mint szeretném. De itt él mellettem egy imádnivaló nő, ő vigyáz rám. Tudom, hogy addig élek, amíg játszom. Amíg játszani tudok.

Isten éltesse sokáig a 84 esztendős Koncz Gábort!

Tekla és Lili a büszke nagy papával, Koncz Gáborral

Tekla és Lili a büszke nagypapával, Koncz Gáborral

 

Fotó: RAS – Oláh Csaba

Forrás: Blikk / Frisshíreink portál

Frisshíreink portál, a Te lapod! Keress, szörfölj, vedd a magad kezébe az irányítást!