Szalóczy Pál szerint a főnökei küldték padlóra a népszerű Panoráma című műsor sármos riporterét. Chrudinák Alajos nehezen viselte, hogy a rendszerváltás után kevesebb lehetőséget kapott.
Több mint 170 dokumentumfilm fűződik a nevéhez. Már ez is világszám, ám Chrudinák Alajos nem csupán időtálló filmanyagot hagyott az utókorra, hanem stílust, szakmai alázatot, hihetetlen felkészültséget, intelligenciát, utánozhatatlan sármot.
Ez volt ő, a nagybetűs újságíró. Aki – ha kellett – arabul készített interjút. Egyszerre volt újító és értékteremtő. Az utolsó éveit a világtól visszavonultan, Mátracserpusztán töltötte, a természet közelségében. Türelemmel viselt súlyos betegség után három éve hunyt el, nem sokkal a 83. születésnapja előtt.
Kemény, konok, öntörvényű, munkamániás ember volt. Sokan rajongtak érte, ám akadtak bőven, akik nem szerették a stílusát, az egyéniségét. Maximalista volt, s amit magától megkövetelt, azt elvárta másoktól is.
„A tájékoztatásnak egyetlen kritériuma lehet: az igazság” – vallotta, s Chrudinák már a Kádár-korban megmutatta, milyen az újszerű oknyomozó újságírás, s hogy a szocialista társadalmat is lehet, sőt, kell is bírálni.
– Sokat dolgoztunk együtt Chrudinákkal, s mondhatom, élveztem a vele való munkát. Akkor már – ismert rádiósként – rendszeresen hívtak a televízióhoz. A legtöbbször a külpolitikai szerkesztőség műsoraihoz, szinkronizálni. Szerették az én mély, öblös hangomat, s magam is élveztem ezeket az izgalmas feladatokat, nem beszélve arról, hogy jól kereshettem vele. A Panoráma akkor már az egyik legnépszerűbb televíziós műsor volt. Chrudinák a saját gyermekeként szerette. Hihetetlen munkabírású ember volt. Ha kellett, egész éjjel ott ült a stúdióban, és csiszolta, finomította, tökéletesítette a képernyőre kerülő anyagokat. Furcsa ezt mondani, de annak idején például az iraki–iráni háború kapóra jött neki. Tökéletesen beszélt arabul is, és kisebb stábbal nekiindult, majd a harctérről tudósított. Lenyűgözve néztük a munkáját, s mindazt, amit hazahozott – emlékezett egykori kollégájára a 77 éves bemondólegenda, Szalóczy Pál.
Chrudinák fiatalon Moszkvában tanult a Nemzetközi Kapcsolatok Intézetében, s a szovjet fővárosban a magyar nagykövetség előtt tüntetést szervezett az 56-os forradalom idején. Csoda, hogy a rendszer később hagyta őt képernyőre kerülni. Az 1981-ben indult Panoráma című műsorban milliók nézték a sármos riportert. Chrudinák olyan interjúalanyokat szólított meg, mint Jasszer Arafat, Simon Peresz vagy Moammer Kadhafi. De nemcsak a komoly, fajsúlyos műfaj volt az övé, a könnyed Parabolában is maradandót alkotott.
– Egyfolytában dolgozott, így nem csoda, hogy mi olykor iszonyú fáradtnak láttuk. Még arra is emlékszem, hogy már fiatalon valamilyen súlyos betegséget állapítottak meg nála, amelyre folyamatosan gyógyszert kellett szednie. Különleges, érdekes fickó volt, talán a legprofibb, legfelkészültebb televíziós, akivel valaha találkoztam, ám az úgynevezett rendszerváltás nem tett jót a karrierjének. Ő a Kádár-korban lubickolt, a vasfüggönyön innen, amikor csak kevés riporternek adatott meg, hogy a világról tudósítson. Rosszul viselte, hogy már nem olyan fontos, hogy már nem csak az ő kameráján keresztül tudhatunk meg mindent a külpolitikáról. Keserű ember lett, s ennyi év távlatából is azt mondom: méltatlanul bántak el vele – sóhajtott Szalóczy Pál.
Fotó: Fortepan/Szigetváry Zsolt
Forrás: Blikk / Frisshíreink portál
Frisshíreink portál, a Te lapod! Keress, szörfölj, vedd a magad kezébe az irányítást!
