Te, aki mindenkinél mindent jobban tudsz, te akinek mindenre ráhatása van, te, akiről senki nem fogalmazhat meg véleményt, ezzel szemben te büszkén osztod a kéretlen tanácsaidat mindenkinek, ideje lenne végre békén hagyni és végérvényesen eltakarodni az életemből.
Ismered azokat az embereket, akikkel csak azért vagy kedves, mert muszáj és nem tehetsz mást, de ha lenne választásod, soha a büdös életben nem állnál szóba velük? Sőt, olyannyira nem lennének részei az életednek, hogy az utcán sétálva vagy egy étterembe betérve észre sem vennéd őket, mert számodra annyira jellegtelen, tulajdonképpen semmilyen emberek. Az én életemben van néhány ilyen, akikkel legszívesebben szóba sem állnék, sőt, rájuk sem néznék, de sajnos nem tehetem ezt, mert bizony vannak az életben olyan dolgok, olyan emberek, akiket ideig-óráig egy cél vagy fontos dolog miatt el kell viselnünk. Ilyen vagy nekem te is, mind közül a legrosszabb és a legkegyetlenebb.
Te, akit már az első pillanattól kezdve ki nem állhattam. Olyanok vagyunk, mint a tűz és a víz, akiknek semmi keresnivalójuk nincs egymás mellett, ha mégis, ott őszinteségnek helye biztosan nem lesz, pusztán a képmutatás, az álmosoly, az álkedvesség, aztán, amint elfordul a másik, rögtön leolvad az a álszent mosoly az arcunkról és átveszi a helyét az undor és a hidegrázás. Nos hát, tudnod kell, hogy ez vagy nekem. Soha nem mutattam, soha nem éreztettem, mert jelen pillanatban nem tehetem, de ugyanakkor egyre nehezebben bírom tovább. A jelenléted annyira megmérgezi a pillanataimat, perceimet, hogy képtelen vagyok hosszú távon elviselni téged.
Ahogyan jössz felém a kéjenc vigyoroddal, ahogyan próbálsz úgy csinálni, mintha te tökéletes lennél… egyszerűen szánalmas. Te vagy a legjobb, neked mindent lehet, neked van mindig igazad, mindenki más egy sz*rdarab, de te, te, te nagy hatalmú senki, te tökéletes vagy, legalábbis ezt gondolod magadról.
De el kell, hogy keserítselek, én átlátok rajtad, nem vagy te kicsit sem tökéletes. Egy öntelt, segítségért kiáltozó liba vagy, akinek az elcseszett gyerekkora teljesen elborította az elméjét és semmi más terved nincs az életben, mint mindenkit olyan nyomorulttá tenni, mint amilyen te magad is vagy.
Eddig tűrtem szótlanul, mosolyogva, ahogyan a szavaiddal édesdeden a földbe tiporsz, de ennek vége. Bármi legyen is a következménye, nem hagyom, hogy többet belegyalogolj a lelkembe és elszívd az utolsó napsugarat is az életemből.
Eljött az ideje annak, hogy kitakarítsam az életemből az olyan vérszívókat, mint amilyen te is vagy. Ideje, hogy odaálljak eléd és a szemedbe mondjam: nem ér semmi annyit, hogy amiatt veled tovább háborúzzak. Békés, nyugodt életre vágyom, amiben neked nincsen helyed. Elég volt belőled, ideje kitakarodnod az életemből!
Nyitókép: Shutterstock
Forrás: she.hu / Frisshíreink portál
Frisshíreink portál, a Te lapod! Keress, szörfölj, vedd a magad kezébe az irányítást!
