Ismerős arccal találkozhatnak az autósok, ha Budapest utcáin parkolnak le. Schirilla György korábban arról vált híressé, hogy a jeges Duna vizét úszta át. A férfi élete most váratlan fordulatot vett, és parkolóőrnek állt!
Gyuri korábban elmesélte, hogy az apjától „örökölte” a rozmárságot, ám mivel a sportember az úszásból nem tudott megélni, két éve új terepen próbálja ki magát. Jelenleg is az utcán dolgozik mint parkolási ellenőr. A Metropolnak árulta el, hogy emellett márciusban fog megjelenni a mesekönyve, a Túró és Matilda.
‒ Elváltam és rengeteg adósságom volt, amikből, ha nehezen is, de az új párom segítségével kijöttem – emlékezett az elsősorban jeges úszásairól ismert sportember.
Gyuri korábban több lábon állt, hogy el tudja tartani a négytagú családját. Mivel nehezen tudott megélni a sportból, a szponzorációs pénzek is csak arra voltak elegek, hogy az úszásokhoz kapcsolódó költségeket állni tudja, ezért jóga és a reflexológia oktatást is vállalt ‒ egy idő után viszont minden megváltozott.
‒ Két és fél-három éve teljesen padlóra kerültem, és munkát kerestem. Tudok sokat gyalogolni, de egy fegyelmezetlen, bohém ember vagyok. Úgy gondoltam, hogy a parkolási ellenőrségnél ez az utóbbi két tulajdonság eltűnik, az első pedig nagy előny, és ráadásul ez a munkakör rászoktat egy sokkal fegyelmezettebb életre. Jó a kommunikációs képességem, rendet tudok tenni egy parkolóban ‒ fogalmazott György.
Tudja jól, hogy parkolóőröket nem túlságosan szeretik az autósok, hiszen sokan a pénztárcájukra gondolnak, ha meglátják őket, viszont saját bevallása szerint ő sosem lépte túl a hatáskörét.
Türelmes vagyok, és agresszív emberek esetében jól tudom hasznosítani a kommunikációs képességem
– mondta Schirilla.
Szerinte az emberek tisztában vannak azzal, hogy a parkolóőrök védett személyek. Az viszont tévhit, hogy az emberek nagy része nem tiszteli a parkolóőröket. Abban az esetben, ha valaki agresszív, azt mondja neki, hogy magából ezt nem néztem ki ‒- ezzel oldja a feszültséget.
– Sokan megismernek, kiszólnak az autójukból, hogy Gyurikám, nem lenne jobb inkább a jeges Dunában? Én pedig úgy gondolom, hogy dolgozni ugyan nehéz, de nehezebb nem dolgozni. Édesapám, aki nálam híresebb volt, a hatvanas években havat lapátolt, pincér volt az Országház Étteremben, sőt hajnalban még kukázott is. A munka nem ciki, cikisebb lenne, ha az ismertségemet kihasználva koldulnék az utcán. Három év múlva nyugdíjas leszek, arra is gondolni kell – mondta Gyuri a lapnak.
A Duna átúszásából még vannak „tartozásai”, de már kevés.
‒ Búcsúzóul még kell egyet úsznom Budapesten és Vácott, és lesz még kettő a Balatonon is, hogy elköszönjek a közönségtől. Apukám 52 évesen hagyta abba a jeges Duna átúszását, én ennél tízzel több vagyok, és megmondom őszintén, nem vonz a hideg víz, nincs már kedvem belemenni. És nagy telek, jégtáblák sincsenek. És különben is, rengeteg Rozmár klub van az országban. Számomra így nincs kihívás sem – nevetett Gyuri.
Fotó: Zsolnai Péter/Blikk
Forrás: Blikk / Frisshíreink portál
Frisshíreink portál, a Te lapod! Keress, szörfölj, vedd a magad kezébe az irányítást!
