Az egész országot megrázta az akkoriban mindössze 2 hónapos Renáta története, akit a Nagykörúttól alig néhány lépésre, a Hallo bár elől raboltak el. A 80-as években történt hátborzongató eset még büntetőjogi szempontból is egyediként emlegetik, hiszen soha előtte nem volt hasonlóra példa.
A pár hónapos csecsemővel, H. Renátával 1987. december 23-án délután, a karácsonyi forgatag közepette látogatott el édesanyja Lenin körút és a Majakovszkij utca sarkán található (a korábbi és mai Teréz körút és Király utca) Hallo önkiszolgáló étterembe. Amíg az édesanya beszaladt az étterem mosdójába, a kislányt egyedül hagyta kint az utcán a babakocsiban. Azonban mire visszatért, a kislánynak a babakocsival együtt már csak hűlt helyét találta.
Az eset rendkívülinek számított, hiszen annak ellenére, hogy gyakran lehet olvasni gyermekek eltűnéséről, kevés esetben áll valódi gyermekrablás a háttérben. Az eltűnések többségében családi konfliktus vagy tragikus baleset a felelős. Renáta történetéhez hasonlóval azonban még a hatóságok se nagyon találkoztak, emlékeztek meg az esetről Terézváros hivatalos oldalán.
Miután a kislánynak nyoma veszett, alapos nyomozásba fogott a rendőrség. Nem segítette a körülményeket, hogy a kislány nehéz szülői háttérrel rendelkezett: 30 édesapja többszörösen büntetett előéletű volt, aki prostituáltak futtatott. Míg 18 éves édesanyja maga is prostituáltként dolgozott, miután Budapestre szökött. A helyzetből adódóan az is elképzelhető volt, hogy valaki bosszúból vitte el a kislányt. A nyomozók elsősorban olyan nők után kutattak, akik elvesztették babájukat, halva született a gyermekük, vagy köztudottan nagyon szerettek volna gyermeket.
Mivel a sajtóban is körbement a rémisztő történet, sokan vélték felfedezni az elkövetőt, a szemtanúk leírása alapján, ami szerint egy 25-30 éves nő lehetett az elkövető. Utólag kiderült, hogy a Renáta valódi rablója, a bűncselekmény esetéjén a televízióból nézte végig, hogy keresik őt, de annyira megsértődött azon, hogy „elhanyagolt külsejű nőként” jellemezték őt a híradóban, hogy inkább kikapcsolta a tévét.
Az elkövető neve, P. Lászlóné, vagy „Lujza”, aki 33 éves volt a történtek idején és eladóként, felszolgálóként dolgozott. A rablás előtt évekkel korábban örökbe fogadta testvérének újszülött lányát, így egy rövid ideig ő is anyává vált, azonban a válása során a gyermeket a férjének ítélték a bíróságon. Abban az évben, amikor elkövette a szörnyű bűncselekményt, azt várta, hogy az örökbefogadott kislány vele töltheti majd a karácsonyt, azonban amikor nem így lett nagyon elkeseredett, ekkor tért be Budapest utcáira, ahol meglátta Renátát.
Amikor a Hallo bárnál járt, vécésnéni ráförmedt, hogy ne hagyja egyedül a kislányát az utcán. Egészen addig a pillanatig meg sem fordult a fejében, hogy elrabolja valakinek a gyermekét, azonban az elhangzott mondott után úgy érezte „adta magát a helyzet”.
Eltolta a babakocsit az étterem elől, és csak néhány sarokkal arrébb nézte meg, hogy ki van a kocsiban. Ezután édesapjához utazott, Dunakeszire, ahol már a saját gyermekeként mutatta be a csecsemőt. Senkinek nem tűnt fel, hogy a rabló nem volt valójában terhes. Sőt, tovább erősítette az ő állítását, hogy korábban élettársának azt hazudta gyermeket vár. Azt sem kérdőjelezték meg ismerősei, hogy újszülött helyett egy 2 hónapos babát vitt haza. Otthonában, írógép segítségével hamisított a kislánynak, Szabó Erzsébet néven anyakönyvi kivonatot és kórházi zárójelentést.
Végül tíz hónappal később, 1988. október 12-én, az élettársának köszönhetően bukott le, miután a férfi a nő holmijai közt kutatva megtalálta a kislány hamis dokumentumait.
Úgy érezte bármi is lesz, megérte, hogy anya lehetett
Csörének becézte az elrabolt gyermeket, aki óriási fejlődésen ment keresztül mire megtalálták: addigra már megtanult beszélni, „nevelőanyját” édesnek nevezte. Már voltak fogai, és az első lépéseket is megtette. P. Lászlóné megfelelően gondját viselte a csecsemőnek a hónapok alatt: egészség és jól táplált volt, amikor megtalálták elrablójával együtt a dunakeszi lakásban.
Amikor a hatóságok kiérkeztek, a nő nem tagadta a történteket, sőt még azt a ruhát is megmutatta a rendőröknek, ami a bűncselekmény napján volt a kislányon.
Szerettem volna anya lenni. Bármit kapok, de megérte nekem, hogy anyának érezhettem magam
Nyilatkozta elfogása után Lujza, akinek a kihallgatása során az egyetlen kívánsága az volt, hogy még egyszer láthassa a gyermeket. Az elkövetővel rövid interjút is készített a televízió, amiben egy megtört nőnek látszott, így sokakban szánalmat ébresztett és megsajnálták. Valaki a következő sorokat írt a nyomozók számára:
Ha ismernek önök ott a rendőrségnél »istent«, akkor nem bántanák a szerencsétlen asszonyt, aki az életben megkínlódott mindenért
A nyomozás lezárta után, a kamerák előtt adták vissza a kislányt az igazi szüleinek.
Nem tudták büntetni sem
A büntetőügy azonban koránt sem ment könnyen, hiszen az akkoriban érvényben lévő Büntető törvénykönyvben nem szerepelt a gyermekrablás, csecsemőre nem alkalmazhatták a személyi szabadság megsértését. Ebből adódóan kiskorú családi állásának megváltoztatása vétségért ítélték el a 33 éves asszonyt, de ennek a büntetése maximum egy év lehetett. Az oldal szerint hivatalosan azóta sem lehet tudni, hogy milyen ítélet született végül az ügyben, a lap úgy tudja felfüggesztett börtönbüntetést kapott, és nem kellett börtönbe vonulnia.
Mi lett az elrabolt csecsemő sorsa?
A kis Renáta időközben felnőtt nővé cseperedett, és már a harmincas éveik közepén jár. Állítólag nem érdeklődik a múltja iránt, csak egyetlen egyszer beszélt a történetéről. Az oldal szerint több mint tíz évvel ezelőtt egy kommentben fedte fel magát, amiben a következő sorokat írta:
„Köszönöm szépen, élek és virulok. Engem egyáltalán nem érdekel, hogy él-e még P. Lászlóné, az viszont sokkal inkább, hogy ne merüljön fel ez a kérdés, hogy hogyan hagyhatott ott engem az anyukám. Akkoriban valóban nem kellett még ilyenektől tartani.”
Fotó: Ripost
Forrás: Blikk / Frisshíreink portál
Frisshíreink portál, a Te lapod! Keress, szörfölj, vedd a magad kezébe az irányítást!
