Az országok fölötti 18 kilométert az egyes nemzetek felügyelik, az efölötti területekkel kapcsolatosan ugyanakkor nem létezik nemzetközi megegyezés.
Az amerikaiak érvelése szerint a február negyedikén az USA fölött lelőtt kémballon megsértette az ország légterét: a közel 20 kilométeres magasságban lebegő ballon azonban olyan szürke zónában navigált, amely fölött hivatalosan senkinek sincsen fennhatósága.
Amerika azon vádja, mely szerint Kína több mint 40 ország fölött működtet megfigyelőhálózatot ballonok segítségével, friss vitát indított arról, hogy a kereskedelmi repülőgépek utazómagassága fölötti területek fölött ki gyakoroljon jogokat – és az is témává vált a The Wall Street Journal cikke szerint, hogy az ilyen magasságban észlelt repülő tárgyakat kiiktathatják az egyes országuk saját biztonságuk érdekében.
Jogi szakértők már régóta aggályokat fogalmaztak meg a repülőgépek és más légi tárgyak növekvő száma által jelentett biztonsági veszélyek miatt. A fejlett űrprogramokkal rendelkező országok, köztük az Egyesült Államok és Kína, a kérdést vizsgáló ENSZ-testület üléseinek jegyzőkönyvei szerint blokkolták azokat az erőfeszítéseket, amelyek a nemzetek szuverenitásának a világűr határáig való kiterjesztésére irányulnak. Ők a saját űreszközeik korlátozás nélküli üzemeltetésének szabadsága mellett döntöttek. A kérdés most ismét napirendre kerülhet a világűr békés célú felhasználásával foglalkozó ENSZ-bizottság jövő havi ülésén, amely segíti a szabályozási keretek kialakítását.
Peking és Washington az elmúlt hónapokban igyekezett csökkenteni a köztük húzódó feszültséget, a két atomfegyverekkel rendelkező szuperhatalom viszonya kiegyenlítettebbé tétele érdekében. Kína azonban hétfőn azt állította, hogy
amit Washington tagadott.
Az Egyesült Államokban a Szövetségi Légügyi Hivatal felügyeli és ellenőrzi a légteret 60 ezer láb, azaz 18 kilométer alatt a kereskedelmi és katonai forgalom számára: erre nemzetközi megállapodások alapján is megvan minden joga. A hétvégén az Egyesült Államok és Kanada felett lezuhant három objektum mindegyike ebben a légtérben tartózkodott.
A nemzetközi szerződések szerint azonban a nemzeteknek nincs rendelkezési joguk a világűr azon részein, ahol a műholdak keringenek. Egyes országok azonban a 18 kilométer a műholdak közti magasságban, a közeli űrben is szeretnék gyakorolni jogaikat – ezt azonban a nemzetközi jog nem ismeri el.
2017-ben Új-Zéland lett az első ország, amely az ilyen nagy magasságok felügyeletét beépítette az űrtörvényébe, és
előírta, hogy a felhasználóknak engedélyt kell szerezniük a területük feletti működéshez.
Új-Zéland nem definiálta a nagy magasságot. Néhány más ország követte a példát, köztük az Egyesült Arab Emírségek, amely nagyjából 80 kilométerben határozta meg a nagy magasságok felügyeletének határát – de ezt a követelést más országok nem fogadták el. Az egyes országok ugyanis mondhatnak, amit akarnak: amíg nemzetközi megállapodás nem születik, addig ez nem törvény.
Nyitókép: Forrás:Twitter/DanielFireCopter
Forrás: Infostart.hu / Frisshíreink portál
Frisshíreink portál, a Te lapod! Keress, szörfölj, vedd a magad kezébe az irányítást!
