Imádta a sakkot, idősebb korábban az úszást, de lélekben mindig a Vasasban rúgta a labdát Kádár János.
Régi sportember vagyok. A húszas években mint Vasas-ifi, a Hársfa utcai fiúkkal együtt rúgtam a labdát a Népliget térdig érő homokjában. Jó háromórás meccseket játszottunk, rendszerint 15:11-es eredménnyel” – emlékezett ifjú focistaéveire már jóval a harmincon túl a Magyar Kommunista Párt káderosztályának vezetőjeként Kádár János. Szenvedélyesen szerette a futballt. Még abban az évben, 1946 szeptemberében a Vasas SC elnökévé választották – stabil első helyet is hozott a vezetése az első osztályban -, az ifjú kommunista Kádár számára természetes volt, hogy az erős szakszervezeti hátterű, a munkásság csapataként számon tartott gárdának szurkoljon.
Vasas-Fradi találkozó az Üllői úti FTC stadionban / Fotó: Fortepan/Kovács Márton Ernő
A későbbi pártfőtitkár gyerekként is imádott focizni, de hogy nem lett belőle profi, igazolt labdarúgó, azt a Horthy-rendszernek, közelebbről az illegális kommunista mozgalomban való tevékenységének „köszönhette”. Rákosi Mátyás hatalomra kerülése pedig a futball államosítását hozta magával, a legnagyobb csapatokat, így a Vasast is a minisztériumok, szakszervezetek alá rendelték. Lőttek Kádár Vasas-elnökségének is, börtönbe került illegális tevékenysége miatt, így hivatalosan végleg szakított a klubbal. Az állambiztonság valósággal rászállt a sportágra, hiszen a focistáknak a külföldi utak kiváló alkalmat jelentettek a disszidálásra – volt év, amikor az egyesület három focistája is „megpattant”!
Kádár azért egészen a hatvanas évekig rendszeresen rúgta a bőrt, noha főleg baráti, a pártapparátus számára szervezett meccseken. Kénytelen volt idősebb korára az ízületeket jobban kímélő sportokat választani, például az úszást. Saját medencét is építtetett rózsadombi villája kertjébe, ezt a legenda szerint Péter Gábor egykori ÁVH-s vezetőtől irigyelte meg. Aztán betemettette, mert rájött, hogy a nép egyszerű gyermekeként puritánságot kell sugároznia. Felesége, Tamáska Mária utóbb azzal magyarázta ezt, hogy a vizet melegíteni kellett volna, ami nem kis pénz, „s azt sem akarta az uram, hogy arról beszéljenek az emberek, Kádáréknál bezzeg úszómedence is van”.
A vezető rendszeresen megtekintette a nagyobb csapatok bajnoki meccsei előtti felkészülést, de dokumentált látogatása volt a Sportcsarnok edzőtermében a vívóknál, akik az 1972-es, müncheni nyári olimpiára készültek.
Volt egy kevésbé hivalkodó, másik kedvtelése is az MSZMP későbbi első emberének: a sakk. Részben ennek a sportnak köszönhette, hogy érdekelni kezdte a marxizmus! Még húsz esztendős sem volt, amikor nyert az egyik versenyen, a fődíj pedig egy Engels-kötet volt, Anti-Dühring címmel. Történészek szerint a könyv hatására lépett kapcsolatba a Kommunista Ifjúmunkások Szövetségével, amely aztán soraiba is fogadta.
Kádárék nappalijának éke volt egy díszes, barokk stílusú sakkasztal, bár csak keveseket engedett ott játszani. Néhány éve az egyik aukciós oldalon 1 forintról indult, végül 700 ezerért kelt el Kádár János intarziált, gyöngyház díszítésű sakk-készlete, tetején a régi Német Demokratikus Köztársaság címerével, ugyanis ajándékként kapta onnan. Elefántcsontból és ébenfából készült bábuk és egy kis réz emléktábla is volt a dobozban, „Janos Kadar Genosse” felirattal.
Fotó: Fortepan/Album059
Forrás: Blikk / Frisshíreink portál
Frisshíreink portál, a Te lapod! Keress, szörfölj, vedd a magad kezébe az irányítást!
