A négy napig tartó taxisblokád teljesen megbénította a főváros és vele együtt az ország közlekedését.
1990. október 25-e és 28-a között taxisblokád bénította meg a főváros és vele együtt az ország közlekedését. A polgári engedetlenségi akció gyors és meggyőző sikerrel járt.
A taxisblokád közvetlen előzménye, hogy világgazdasági változások, a Perzsa-öbölben zajló konfliktusok, illetve a szovjet olajszállítás zavarának hatására 1990-ben a kőolaj világpiaci ára hirtelen megduplázódott. Az Antall-kormány október 25-én körülbelül 65 százalékos benzináremelést jelentett be, mivel az ország csupán elenyésző olajtartalékkal rendelkezett.
A taxisblokád története
A sokakat ellehetetlenítő benzináremelés ellen mintegy két nappal Antall József akkori miniszterelnök kórházba kerülése után tört ki az ellenállás az országban. A rendszerváltás utáni első tömegtüntetésként is értelmezhető, Budapestről induló blokád során több ezer taxis, illetve fuvarozó vonult az utcákra, megbénítva négy napra a fővárost és az országot.
Az akció alatt az autók lezárták az utakat, azokon csak a tűzoltókat, mentőket engedték közlekedni, illetve az országból épp kivonuló szovjet csapatokat.
Az erőszakmentes tiltakozás egyfajta polgári engedetlenségi akció volt, amelynek lelkesedése villámgyorsan kész tömegeket magával ragadott, rengetegen támogatták az utcára vonult sofőröket, noha a kormány váratlan krízisre adott reakcióját előre senki sem tudhatta megítélni.
A tömeg hajthatatlan volt: a taxisok és a fuvarosok teljes szélességében elfoglalták az utakat, és nem hajlottak a kompromisszumra. Az Országház elé vonult taxisok a tömeggel egyetértésben hangosan követelték a döntés visszavonását. Érdekesség, hogy akkoriban rengetegen dolgoztak taxisként, a szakma összezárását a siker egyik kulcsának tartják. A taxisok ráadásul jó kommunikációs rendszerrel rendelkeztek, gyakorlatilag CB-rádiókkal tudták irányítani és szervezni az akció lépéseit.
A tiltakozás izgalmas momentumokban is bővelkedett, például amikor a kórházi kezelés alatt álló Antall Józsefet helyettesítő Horváth Balázs belügyminiszter a Parlament ablakából igyekezett lecsillapítani a kedélyeket, majd a tömeget megpróbálta békével hazaküldeni. A politikus hamarosan lemondani kényszerült belügyminiszteri pozíciójáról, melyben nagy szerepe volt a blokád rossz kezelésének is.
A rendőrség és a honvédség vezetői a tömegdemonstráció erejét látva egyértelműen elhatárolódtak az erőszakos beavatkozás lehetőségétől. A taxisokat képviselő, a blokád szervezésében aktív szerepet vállaló Horváth Pál Barna Sándor budapesti rendőrfőkapitánnyal megegyezett: egyes hidak időszakos szabaddá tételéért cserébe tárgyalásokba kezdenek a benzinárakról.
Október 26-ára gyakorlatilag megbénult az ország közlekedése, a nagyvárosok főútvonalait is blokkolták az elégedetlen dolgozók. A hatalmas tömeg nem engedte a rendőri erőket a hidakon átjutni, ami egyre nagyobb feszültséget szült, ám a rendőrfőkapitány figyelmeztetett: ha erőszakos fellépésre kap parancsot, lemond a posztjáról.
A tárgyalások újraindultak, ám a taxisok számára elfogadható megoldás nem született, közben már az autók és buszok sem tudtak közlekedni, ráadásul akadozott az élelmiszer-szállítás, ami egyre komolyabb problémákat szült.
Bár a kormány kommunikációja a megegyezés, a kedvezményes benzinár és a kompenzáció irányába mutatott, a Belügyminisztérium és Szabó Győző országos rendőrfőkapitány egy közleményben utasította a tüntetőket a jogszerűtlen blokád azonnali beszüntetésére. Később, egy televíziós műsorban helyesbített álláspontján a rendőrfőkapitány, leszögezve, nem terveznek erőszakos beavatkozást.
A megegyezés végül október 28-án, vasárnap született meg este 9 órára hosszas tárgyalásokat követően, ennek értelmében literenkénti kompenzáció volt biztosított a dolgozók számára. A blokád véget ért, a közlekedés ismét zavartalanul folytatódhatott.
A kormány nyilatkozatot adott arról, hogy a demonstrációk résztvevőit nem fogják megbüntetni, Antall József a pizsamás interjúként elhíresült tévéinterjúban a kórházból összegezte a történteket, levonva a konklúziót és elismerve a kormány felelősségét a helyzet rossz felmérésében és előkészítésében.
Göncz Árpád köztársasági elnök tavasszal egy törvényjavaslatot terjesztett az országgyűlés elé, melyben rögzítették a közkegyelem gyakorlatát, ennek értelmében nem lettek felelősségre vonhatók a polgári engedetlenség során a törvényt hivatalosan megszegő, bejelentés nélküli tüntetésen több százezres létszámban részt vevő állampolgárok.
A mecseki láthatatlanok története
Az 56-os forradalom leverése után még hetekig kitartottak a mecseki láthatatlanok.
