Fumio Kishida japán miniszterelnök tervet javasolt az ország népességfogyásának kezelésére, amely több családot ösztönözne a gyermekvállalásra. A 2021-es év kezdete előtt tartott beszédében Kishida hangsúlyozta, hogy Japánnak meg kell állítania a népességfogyást.
A japán statisztikai hivatal (SBJ) adatai szerint 2020-ban a termékenységi ráta 1,36 születés volt egy nőre vetítve, és a teljes népesség mintegy 300 ezer fővel csökkent 2019-hez képest. Idén valószínűleg még alacsonyabb lesz a szám, mivel a koronavírus-járvány okozta gazdasági körülmények sokakat eltántorítottak a családalapítástól vagy -bővítéstől.
Kishida megfogadta, hogy határozott lépéseket tesz ebben a kérdésben, mondván: „Most vagy soha”. Célja, hogy a születési arányt nőnként két gyermek fölé emelje olyan intézkedések bevezetésével, mint a gyermekgondozási költségek támogatása, valamint a gyermekgondozással kapcsolatos infrastruktúrába és erőforrásokba történő célzott beruházások. Javasolta továbbá egy új élettervezési minisztérium létrehozását, amelynek feladata a családorientált politikák koordinálása lenne a különböző minisztériumok között.
A japán kormány 2020 decemberében már kiadott egy „Alapvető terv a gyermekek és családok számára” című dokumentumot, amely olyan stratégiákat vázol fel, mint az orvosi ellátáshoz való hozzáférés javítása, az óvodai férőhelyek növelése, a terhes nők pénzügyi támogatása, ingyenes tandíj és pénzügyi támogatás nyújtása a csecsemőket hároméves korig nevelő családoknak. A program olyan intézkedéseket is tartalmaz, amelyek célja az egyedülálló szülőkkel és a gyermeket nevelő LMBT párokkal szembeni megkülönböztetés csökkentése.
Kishida emellett nagyobb támogatást kért a munkáltatóktól, hogy rugalmasabb munkaszervezést tegyenek lehetővé a munkavállalók számára, hogy jobban össze tudják egyeztetni a karriert és a családi életet – ezt a problémát régóta fájlalják azok a nők, akik szülés után a rugalmatlan munkaidő és a felvételi gyakorlatban alkalmazott tisztességtelen bánásmód miatt kénytelenek elhagyni a munkahelyüket. Azt is javasolta, hogy ösztönözzék azokat a vállalatokat, amelyek jobb munkakörülményeket kínálnak a szülőknek, és bővítsék az apasági szabadságot, hogy az apák jobban részt vehessenek a gyermekgondozási feladatokban.
A kormány ezen erőfeszítései ellenére egyes szakértők fenntartják, hogy hacsak a gyermekneveléssel kapcsolatos társadalmi-kulturális attitűdök nem változnak drasztikusan, nehéz lesz egyhamar teljesen megoldani Japán születési problémáit. A legtöbb japán anya például még mindig magára vállalja a gyermekgondozással kapcsolatos összes feladatot, míg az apák gyakran az esti és hétvégi órákban is otthon maradnak – ez a hagyományos munkamegosztás erősíti a nemek közötti egyenlőtlenséget, ami a japán kormány minden politikai erőfeszítése ellenére is tovább rontja a fiatal párok kedvét a gyermekvállalástól.
Japán nincs egyedül a csökkenő népességnövekedéssel: Kelet-Ázsia számos országában hasonló tendenciák figyelhetők meg, ami nagyrészt a gyorsan öregedő társadalmaknak, valamint a növekvő urbanizáció és az emelkedő életszínvonal okozta alacsony termékenységi rátának tudható be, ami miatt a párok egynél több gyermek vállalása ellen döntenek, mert az túl nehéz lenne anyagilag vagy más okból. Ezért sürgősen szükség van arra, hogy az ázsiai és csendes-óceáni térség kormányai átfogó politikai megoldásokat dolgozzanak ki, amelyek mind a gyermekneveléssel kapcsolatos kulturális gondolkodásmóddal, mind pedig a szülői létet választó családok számára elegendő támogatást nyújtó gazdaságpolitikával foglalkoznak – csak így várhatunk érdemi előrelépést a régió nagy részén ma tapasztalható negatív népesedési tendenciák megfordítása terén.
