Az 1980-as években szolgáló magyar kommandósok szerint az akkori terrorelhárító taktika a mesterlövészekre épült. Egy esetleges repülőgép-eltérítés esetén nem tudták volna elfogni a terroristákat, mert nem ismerték a gépeket, nem tudtak gyakorolni a repülőkön, nem tudták, hogyan lehet észrevétlenül behatolni egy utasszállítóba. A nyugati terrorelhárítók taktikái titkosak voltak, csak a pár másodperces filmhíradók, akciófilmek elemzéséből lehetett ellesni néhány hatásosnak tűnő mozdulatot.
Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára 60 olyan dossziét őriz, mely a magyar légitársaság, a Malév ügyeivel foglalkozik. Ezek között azonban nincs benne a varsói gépeltérítési kísérlet. Az anyag a Kádár-rendszer terrorizmus-ellenes, C 79-es aktáiból is hiányzik, mintha meg sem történt volna.
Egy felfegyverzett lengyel sorkatona, Wojtek Pribolski volt az 1982-es gépeltérítő Fotó: Facebook
Pedig 1982. november 27-én Varsóban egy lengyel katona megpróbálta eltéríteni a Malév Leningrád-Varsó-Budapest járatát, hogy azzal Nyugat Berlinbe repüljön. Wojtek Pribolski sorkatonaként teljesített szolgálatot a repülőtéren, az LCA felségjelzésű magyar gép berakodását biztosította, amikor őrhelyét elhagyva, gépfegyverrel a kezében felszaladt a fedélzetre.
Vártuk az utasokat, amikor megjelent ez a fiatalember egy AK47-essel a kezében. Ránk fogta, és annyit mondott, hogy „Fly Tempelhof”
– idézte fel Antalik kapitány a Légiközlekedési Kulturális Központ videójában. Tempelhof akkoriban Nyugat-Berlin légikikötője volt.
Az Antalik Tamás főpilóta által vezetett, 180 férőhelyes gépen ekkor több mint 100 utas tartózkodott. A túszejtő a nőket és a gyerekeket azonnal leszállíttatta. A pilóta visszaemlékezése szerint a lengyel kommandósok be akartak hatolni a repülőgépbe, de a magyar kormány ezt nem engedte, mert szerintük a varsói rendőrség nem volt felkészülve egy ilyen akcióra. Antalik úgy emlékszik, látta jönni a mesterlövészeket az utaslépcsőkön, és rengeteg rendőrautót is. A túszejtőről csak annyit tud felidézni, hogy nagyon-nagyon fiatal volt, és amikor fegyvert fogott rájuk, nagyon ijedtnek tűnt, remegett a szája széle is. Antalik szerint ez még veszélyesebb is volt, hiszen egy pánikba esett ember tettei kiszámíthatatlanok.
Végül egy csellel sikerült megoldani a helyzetet: a túszejtővel elhitették, hogy a magyar gép meghibásodott, cserébe adnak neki egy lengyel gépet és öt túszt, velük oda megy ahova akar. Abban a gépben azonban már rendőrök vártak rá. Sikerült egy lövés nélkül elfogni a túszejtőt, akit 25 év börtönre ítéltek, de 8 év múlva, a lengyel rendszerváltáskor amnesztiával szabadult. Pribolski végül eljutott Németországba, Hamburgban telepedett le.
Szórádi István könyvet is írt a Kádár rezsim kommandósainak életéről Fotó: Facebook
– Teljesen érthető, hogy a magyar vezetés nem engedte a géphez a lengyel rendőröket, hiszen nem tudták, hogyan kell lefegyverezni egy repülőgép fedélzetén a fegyveres túszejtőt, ahogyan mi sem tudtuk – emlékezett vissza a Vasárnapi Blikknek Szórádi István nyugdíjas rendőr, az 1980-as -90-es évek speciális rendőri egységének tagja, az „Egy kommandós élete” című könyv szerzője. – Ahhoz, hogy egy ilyen feladatot végre lehessen hajtani, ismerni kell a gépet, mi viszont nem kaptunk lehetőséget arra, hogy TU 154-esen gyakoroljunk. A magyar kommandó akkori, budaörsi gyakorló terén Rákosi leselejtezett roncsán, egy DC-3-ason gyakoroltunk, naponta nyolcszor elfoglaltuk, ám azt csak képeken, tervrajzokon láttuk, hogy egy modern Malév gépen mi hol van, hogyan lehet azt észrevétlenül, a túszok életének veszélyeztetése nélkül elfoglalni. Egy éles helyzetben a mesterlövészeinkre kellett volna hagyatkozni, ez viszont végzetes hiba, hiszen ha a túszok közt van beépített terrorista, akkor az a mesterlövész lövése után azonnal felrobbantja a gépet.
Rákosi kiselejtezett, roncs állapotú DC-3-as gépén gyakorolhattak a magyar kommandósok Fotó: Facebook
A magyar kommandós azt is elmondta, nem ismerték a gépeltérítők elleni taktikákat sem, pedig a nyugati-amerikai speciális egységeknél ekkor már oktatófilmek is voltak erről, de a kommunista blokk számára ez elérhetetlen volt. Emiatt olyan akciófilmeket elemeztek, amik éles helyzetek alapján készültek, a Charles Bronson főszereplésével készült 1977-es Támadás Entebbe-nél című film volt az egyik ilyen oktatóanyag.
A rendszerváltás után leselejtezte a magyar légitársaság a szovjet gyártmányú gépparkot, így egy TU 154-est is kaptak a rendőrök. Akkor a rendőrség Repülőtéri Rendőri Igazgatóságának külön kommandója volt, akik csak a gépekre történő behatolást, elfogást tanulták és gyakorolták, lehetőségük volt a modern Airbus, Boeing gépeket is tanulmányozni.
– Mindent tudtunk a gépekről, szellőző járatokról, hol, milyen ajtó, merre nyílik, a hatásos, eredményes rendőri munka enélkül lehetetlen – mesélte a Vasárnapi Blikknek az RRI egykori kommandósa, L. János. – Amikor a rendőrség különleges szolgálata a Terrorelhárítási Központ létrejöttével 2010-ben egy csapattá egyesítették a TEK bázisán helyeztek el egy olyan repülőgépet, aminek elrendezése megegyezik szinte minden utasszállító felépítésével. Ezen napi szinten kell gyakorolni, hogy a kommandós álmában is tudja, mi hol van, hogy ne érhesse meglepetés éles akció közben. Annak idején jól döntött Horváth István belügyminiszter.
Fotó: Zsaru magazin archív
Forrás: Blikk / Frisshíreink portál
Frisshíreink portál, a Te lapod! Keress, szörfölj, vedd a magad kezébe az irányítást!
