Egyes emberek T-sejtes immunválasszal miatt gyorsan semlegesítik a testükbe került vírust, így történhet meg, hogy bár ki voltak téve a fertőzésnek, mégis negatív teszteredményt produkálnak.
Az abortív infekció lehet a magyarázat arra, miért vannak olyan emberek, akik akkor sem kapják el a koronavírust, ha háztartásuk minden egyes tagján átgázol a vírus. Esetükben bár a vírus képes belépni a szervezetbe, az immunrendszer azonnal végez is vele a T-sejtek segítségével a fertőzés legkorábbi szakaszában, így esetükben nem alakulnak ki antitestek sem, és a PCR-teszt is negatív lesz.
A Londonban a vírus első hullámában megfigyelt egészségügyi dolgozók 15 százaléka tartozhat ebbe a csoportba eredményeik szerint. A felfedezés újfajta oltások fejlesztésének jelölhet ki utat, amelyek antitestek helyett a T-sejtekre fókuszálnak – írja a The Guardian.
Egy rejtély tisztázódott
„Vannak anekdotikus bizonyítékok arról, hogy egyes emberek bár ki vannak téve a fertőzésnek, nem kapják el. Amit eddig nem tudtunk, hogy ezeknek az embereknek valóban sikerült-e teljesen elkerülniük a vírust, vagy természetes módon tisztultak meg attól, mielőtt rutinvizsgálatokkal kimutatható lett volna” – mondja Leo Swadling, a University College London immunológusa, a tanulmány vezető szerzője.
A tanulmányban a pandémia első hulláma alatt figyelték meg az egészségügyi dolgozókat a fertőzés jelei és az immunválaszok szempontjából. A nagy fokú expozíciós kockázat ellenére 58 résztvevőnél a tesztek egyetlen pillanatban sem voltak pozitívak, a tőlük vett vérminták azonban azt mutatták, hogy megnőtt a koronavírusra reagáló T-sejtjeik száma a világjárvány kitörése előtt vett mintákhoz és azokhoz az emberekhez képest, akik egyáltalán nem voltak kitéve a vírusnak. Náluk a vírusfertőzés egy másik vérmarkere is megnőtt.
Más koronavírusok kialakította védelem
A T-sejtek korábbi, szezonális koronavírusokkal történő megfertőződés révén jöhettek létre. Ezek az immunsejtek mintegy kiszagolják a replikációs gépezetben lévő fehérjéket – a koronavírus egy, a szezonális koronavírusokkal közös régióját –, és egyes embereknél ez a válasz elég gyors és erős volt ahhoz, hogy a fertőzést a legkorábbi stádiumban ki lehessen küszöbölni.
A meglévő T-sejtek készen álltak a SARS-CoV-2 felismerésére.
Alexander Edwards, a Readingi Egyetem orvosbiológiai technológia docense szerint a tanulmány egy eddig nem ismert mechanizmust mutat be megfetőződés esetén: elegendő vírusexpozíciót ahhoz, hogy az immunrendszer egy részét aktiválja, de nem eleget ahhoz, hogy tüneteket tapasztaljunk, jelentős vírusszintet észleljünk vagy antitestválaszt adjunk.
Új irány az oltásfejlesztésben
Az eredmény azért különösen jelentős, mert az immunválasz T-sejtes ága az antitestekkel szemben általában hosszabb ideig, inkább évekig, mint hónapokig tartó védettséget biztosít. Ugyanakkor szinte az összes létező koronavírus-vakcina a SARS-CoV-2 sejtekbe való bejutását segítő, létfontosságú tüskefehérje elleni antitestek beindítására összpontosít. Ezek a semlegesítő antitestek kiváló védelmet nyújtanak a súlyos betegséggel szemben, a védettség azonban idővel csökken, és a tüskefehérje alapú vakcinák egyik lehetséges gyenge pontja az is, hogy a vírusnak ez a régiója köztudottan mutálódik.
Ezzel szemben a T-sejtes válasz nem hajlamos olyan gyorsan gyengülni, és a belső replikációs gépezet, amelyet megcéloz, a koronavírusok között nagyjából egységes, ami azt jelenti, hogy egy olyan vakcina, amely ezt a régiót is megcélozza, valószínűleg az új törzsek ellen is védelmet nyújtana – valamint akár teljesen új kórokozók ellen is.
„A tanulmányból származó felismerések döntő fontosságúak lehetnek egy más típusú vakcina megtervezésében. Egy olyan vakcina, amely a T-sejtes immunitást sok, különböző koronavírusban közös vírusfehérje-célpontok ellen indítja be, kiegészítené a semlegesítő antitesteket kiváltó tüskefehérjés vakcináinkat” – mondja Andrew Freedman, a Cardiffi Egyetem orvosi karának fertőző betegségekkel foglalkozó kutatója.
