Egykori elítéltek vallomásai alapján állított össze jelentést egy emberjogi szervezet arról, hogyan bánnak valójában az észak-koreai börtönökbe zárt emberekkel.
Jogtalan kivégzés, nemi erőszak, erőszakos abortusz, tárgyalás nélküli börtönbüntetés, kínzás és olyan kis fejadagok, hogy az elítéltek éhségükben és kínjukban rovarokat kezdenek el enni – ezek az észak-koreai börtönélet mindennapjai a CNN cikke szerint.
Túlélők, áldozatok és egykori elkövetők százainak vallomásai alapján fest a szervezet képet a kegyetlen börtönökről: a megszólalók már mind elmenekültek az országból. A Korea Future nevet viselő nonprofit, kormánytól független szervezet a beszámolókat hivatalos dokumentumokkal, műholdas képekkel és építészeti tervekkel kiegészítve fest minden eddiginél reálisabb képet erről az elzárt világról.
„Jelentésünk célja alapvetően az, hogy feltárjuk az emberi jogok megsértését az észak-koreai büntetés-végrehajtási rendszerben. A jelentés megállapítja, hogy tíz évvel az ENSZ által létrehozott vizsgálóbizottság felállítása után is szisztematikus és széles körű emberi jogi jogsértések történnek” – mondta Kim Jiwon, a londoni, szöuli és hágai irodával rendelkező Korea Future egyik kutatója, aki az észak-koreai emberi jogi kérdésekkel foglalkozik.
A kutatók
vagy embertelen bánásmódnak, illetve nemi erőszaknak, száz esetben pedig az élethez való alapvető emberi jog megtagadásával szembesültek.
„A szovjet Gulághoz hasonlóan Észak-Korea büntetés-végrehajtási rendszere nem arra szolgál, hogy a bíróságok által elítélt személyeket biztonságos és emberséges létesítményekben tartsa fogva és rehabilitálja. Nem is az a célja, hogy csökkentse a visszaesést és növelje a közbiztonságot, hanem hogy elszigetelje a társadalomtól azokat a személyeket, akiknek a viselkedése ellentétes a legfelsőbb vezető, Kim Dzsongun tekintélyének fenntartásával” – fogalmaz a jelentés.
A jelentés 206 létesítményben több mint száz elkövetőt azonosított: köztük tábornoki rangban levők is vannak. Kiemel három olyan esetet, amelyben határt átlépni szándékozókat büntettek meg: egyikük állapotos nő volt, akit 7-8 hónapos terhesen kényszerítettek abortuszra, másikukat 80 gramm kukoricából álló diétára kényszerítették, amely mellett egy hónap alatt 60-ról 37 kilóra fogyott, harmadikukat pedig napi 17 órán át köteleztek arra, hogy kényszerhelyzetben tartsa magát.
Más túlélők arról számoltak be, hogy állati takarmányt kellett enniük, csontsoványra fogytak és végig kellett nézniük a másokkal szemben elkövetett nemi erőszakot és verést.
A beszámolók nem ellenőrizhetők az ország bezártsága miatt, amelyet a koronavírus-pandémia csak növelt. Az ENSZ azonban hasonlókról ír saját emberi jogi jelentésében: Elizabeth Salmón különleges jelentéstevő az ENSZ Emberi Jogi Tanácsához ezen a héten benyújtott jelentése szerint a politikai fogolytáborokban fogva tartott nőket „kínzásnak és rossz bánásmódnak, kényszermunkának és nemi alapú erőszaknak vetik alá, beleértve az állami tisztviselők által elkövetett szexuális erőszakot”.
Az ország ezeket a vádakat következetesen tagadja és az ellene folytatott amerikai propaganda részének tekinti. Az ENSZ jelentése után is cáfoló nyilatkozatot adott ki.
Az ENSZ és a nonprofit szervezet jelentése is azt állítja, hogy sok fogvatartott annyira megtörik, hogy már azt gondolja, megérdemli a bántalmazásokat. Egy disszidens, aki egy évig volt börtönben Észak-Koreában, a nyúltartáshoz hasonlította azt, ahogy velük bántak:
állatokként kezelték őket.
Nevét a CNN nem adta ki, mivel a disszidensek családjai is megtorlásra számíthatnak Észak-Koreában.
„Nem mozdulhattunk a cellában, magunk mellé tett kézzel, lefelé nézve kellett ülnünk, és meg sem szólalhattunk. Rizskorpával kevert kukoricával etettek – attól a pillanattól kezdve, hogy letetted a kanalat, éhes voltál. Minden tápanyag elfogy a testedből, a végén úgy nézel ki, mint egy csontváz” – sorolta,, hozzátéve: mikor kiengedték, már úgy érezte, jobb lenne meghalni.
A kwallisónak nevezett politikai elítélteket fogva tartó börtönökből már korábban is ismert volt, hogy kínozzák a foglyokat, de most a kyohwasók, azaz a nem politikai okból elítélteket fogva tartó börtönök kapcsán is kiderült az, mennyire elterjedtek a kínzások. Az itt raboskodókat akkor is úgy kezelték, mint a politikai bűneik miatt elítélteket, ha egyszerű lopásért zárták be őket.
Kim Jiwon, a Korea Future kutatója, aki számos túlélővel készített interjút, dicsérte bátorságukat, és hozzátette, hogy „nagyon, nagyon nehéz volt meghallgatni a történeteiket” – ugyanakkor szükség volt arra, hogy ezeket elmondják. A történeteket összevetették egymással, ezáltal megerősítve az azokban elhangzottakat.
Az interjúk során többek között az is feltűnt neki, hogy a foglyokkal való bánásmód annyira dehumanizáló volt, hogy sokuknak egyszerűen nem tűnt fel, hogy kínozzák őket.
„A büntetés-végrehajtási tisztek mindig azt mondták nekik, hogy valami rosszat tettek. Így egyszerűen csak azt gondolták, hogy rossz emberek, és ezért büntetik őket. Ez nagyon beleivódott a gondolkodásmódjukba”– mondta Kim. Fel sem fogták, hogy kínzásnak vannak kitéve.”
Egy férfi fogvatartott, aki többször is bebörtönöztek, azt mondta, javultak valamivel a körülmények az idő múlásával: korábban mászva kellett közlekedniük a raboknak, később már járhattak, csak kilencven fokban előre kellett hajolniuk. Egy 6,5 négyzetméteres fűtetlen cellában akár öt embert is fogva tartottak – de 2017-ben legalább kaptak takarókat. Azt is elmondta, hogy egy alkalommal olyan intézetbe került, ahol nem vertek senkit – ezt az időszakot stresszmentesként írta le. Egy másik központban ugyanakkor tudta, hogy a nőket éjjelente megerőszakolják. Amikor ezt elmondta egy őrnek,
A férfi egy alkalommal betört egy ablakot és az abból kitört szilánkkal hasba is szúrta magát, annyira elkeseredett volt. Mindezzel együtt azt állítja, tényleg javultak a börtönkörülmények: 2000-ben csak zöldséglevest kapott enni és megalázó módokon szólították meg, míg 2017-ben napi három étkezést kapott és elvtársnak nevezték.
James Heenan, az ENSZ szöuli emberi jogi irodájának képviselője elmondta, hogy sok menekültnek egyszerűen nincs fogalma az emberi jogokról;
a segítségnyújtás egyik első lépése az volt, hogy felvilágosítsák őket, hogy felismerjék, hogy ami velük történt, az visszaélés.
„Általában a nyers, hamisítatlan változatát mondják el annak, ami velük történt, azt gondolják, hogy azért vertek meg őket, mert megérdemelték. Az emberi jogok ismeretének kérdése kulcsfontosságú” – fogalmazott.
Heenan szerint a bántalmazás négy fő kategóriába sorolható.
- az érintetteket önkényesen vették őrizetbe, vagy nem is volt perük, vagy csak öt perc alatt, ügyvéd nélkül intézték el azt
- megkínozták őket, egészséggel, élelemmel és higiéniával kapcsolatosan is rossz volt velük szemben a bánásmód
- tárgyalás nélkül vetettek alá egyeseket halálbüntetésnek
- kényszermunkában kellett ingyen dolgozniuk az államnak.
Ha történt is javulás e téren, biztos abban, hogy sok a vakfolt és gyakran előfordul még ma is a kínzás, de ez nehezen ellenőrizhető a koronavírus miatti bezárkózás eredményeképp.
