A jókedv nagykövete volt. S ehhez nem volt szüksége hivatalos útlevélre, elég volt poggyászként cipelnie magával mindenhová a humort. Mert bármerre is járt a világban -Amerikában lépett fel vagy itthon szelte a hullámokat a Balatonon a vitorlásával – vidámság vette körül. Koós János immár négy esztendeje nincs közöttünk. Ám különlegese egyénisége, sok-sok dala itt van velünk, bennünk, kitörölhetetlenül.
Koós János felejthetetlen slágereit, könnyekig nevettető előadásait és sosem múló mosolyát hagyta az utókorra / Fotó: RAS-Archívum
– Jani valóban olyan volt, ahogy mindenki gondolt rá, s ahogy láthatták őt a televízióban, vagy bármelyik koncertjén: sármos, jókedvű életművész, és egy különleges tehetséggel megáldott énekes. Én szakmai apámként tekintettem rá. Rengeteget kaptam és tanultam tőle – Kovács Kati emlékezett vissza így egykori pályatársára. – Soha nem felejtem el azt a pillanatot, amikor valahol ott állt a függöny mögött oldalt, miközben én a színpadon énekeltem. Még a pályám elején voltam, s Jani látta rajtam a lámpalázat. Amikor ránéztem, mosolygott, és azt mondta: mozogj, táncolt, élj ott a színpadon, mert szeret a közönség! Sokszor léptünk fel, nemcsak itthon, hanem szerte a világban. Emlékezetes az a túra, amikor valahol az Államokban autóztunk, és Jani azt mondta: álljunk félre, mert rosszul van. Lefeküdt a földre, és riadtan néztünk rá, miközben ő huncutul mosolyogva megjegyezte: hosszú, nagyon hosszú volt az éjszaka... Képes volt olykor éjszakákon át bulizni. Emlékszem egyszer valahol a Balaton mellett léptünk fel együtt, mi elmentünk lefeküdni a műsor után. Aztán mentünk reggelizni és ő még mindig ott volt lent a bárban és élénken magyarázott.
Kovács Kati meghatódva emlékezett Koós Jánosra /Fotó: Knap Zoltán
Koós ikonikus párost alkotott a humorista Hofi Gézával, erről is sok emléke van a velük dolgozó Kovács Katinak.
– Óriási élmény volt számomra, hogy együtt szerepelhettem vele és Hofi Gézával a Macskaduettben. Lehet, hogy szentségtörés, amit most mondok, de az egyébként zseniális Hofi is sokat tanult Koós Janitól. Attól a művésztől, aki soha nem haknizott, ehelyett mindig szívből énekelt, és elvarázsolta a közönséget. Egyébként amikor a Rádió 8-as stúdiójában felvettük ezt a bizonyos Macskaduettet, az ott dolgozó emberek kis székeken a folyosón ücsörögve hallgattak és néztek bennünket. Jani ott is elemében volt. Megsirattam amikor elment. Azóta is rengeteget gondolok rá.
Az általa említett Macskaduettet az az idősebb Malek Miklós szerezte, aki ugyancsak szoros kapcsolatban volt Koós Jánossal. Az Erkel-díjas zeneszerző és karmester mesélte lapunknak:
– Itt van előttem az első találkozásom Janival. Mindketten a Zeneakadémián tanultunk, és egyikünk sem ment el a kötelező testnevelés órára. Így aztán ő is meg én is fegyelmit kaptunk. Ott álltunk a folyosón, ő néhány évfolyammal felettem járt, kezet fogtunk, s onnantól barátok lettünk – idézte fel a kiváló zenész. – Később nagyjából tíz évig tartott a közös utunk. Együtt jártuk körbe a Balatont, együtt utaztunk, megszámlálhatatlan dalt írtam neki és Hofi Gézának. Jani komoly döntés elé került, amikor a szimfonikus muzsika és a könnyűzene között kellett választania. Aztán ő lett a magyar Vico Torriani – a sármos, ellenállhatatlan énekes, akinek minden jól állt. A ruha, a mikrofon. És a vitorlás is, amelyet a balatoni túrák hatására vett, s amelyen sokszor szeltem át vele a magyar tengert. Halála pótolhatatlan veszteség.
A zeneszerző Malek Miklós sokat dolgozott együtt Koóssal / Fotó: Ringier
A 77 esztendős idősebb Malek Miklós mellett egy ország gondolja ugyanígy.
Fotó: Fortepan/Szalay Zoltán
Forrás: Blikk / Frisshíreink portál
Frisshíreink portál, a Te lapod! Keress, szörfölj, vedd a magad kezébe az irányítást!
