Egy NASA-tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy az orbitális törmelék eltakarításainak egyes módszerei egy évtizeden belül megtérülnek, csökkentve a műholdak üzemeltetőinek költségeit és kockázatait.
A NASA Technológiai, Politikai és Stratégiai Hivatala által közzétett tanulmány megvizsgálta a nagy és kis méretű űrszemét eltávolítására szolgáló különböző módszerek költségeit. Illetve feltárta azt is, hogy a műholdak üzemeltetőinél milyen előnyöket lehet kimutatni ezek révén. Például csökkenhet a kikerülési manőverek száma, de kevesebb lehet az a veszteség is, ami a törmelék miatt megsérülő vagy megsemmisülő műholdak miatt keletkezik. Érdemes figyelembe venni, hogy például egy átlagos meteorológiai műhold költsége 290 millió dollár, több mint 100 milliárd forint.
A lézer a leghatékonyabb űrtakarító eszköz
A NASA a jelentést az orbitális törmelékmentesítés eddigi legszigorúbb költség-haszon elemzésének nevezte, megjegyezve, hogy a törmelékeltávolítási analízisek eddig nagyrészt a fenntarthatóság és az ezzel kapcsolatos „erkölcsi felelősség” hangsúlyozására összpontosítottak. „Tekintettel a helyreállítási képességek kifejlesztéséhez és telepítéséhez szükséges jelentős előzetes kiadásokra, valamint az előnyök esetleges késedelmes kiaknázására, ezek a motivációk nem tűnnek elegendőnek ahhoz, hogy azonnali cselekvésre ösztönözzenek” – áll a jelentésben a Space News szerint.
Az elemzés, amely mind a törmelék eltávolítására szolgáló különböző megközelítések létrehozásának költségeit, mind a műholdak üzemeltetőinél a törmelék miatt felmerülő költségeket vizsgálta, megállapította, hogy a leghatékonyabb megközelítések földi és űrbázisú lézereket alkalmaznak a nagy mennyiségű, 1 és 10 centiméter közötti átmérőjű kis törmelék eltávolítására. Mindkét lézerrendszer egy évtizeden belül olyan előnyöket teremtene, amelyek meghaladnák költségeiket.
A másik hatékony megközelítés a legnagyobb törmelékeket érintő „just-in-time ütközéselkerülés” volt, amelynek során rakéták vagy lézerek segítségével az ilyen törmelékeket a műholdakkal vagy más törmelékekkel való ütközések elkerülése érdekében arrébb lökdösték. Az ilyen megközelítések szinte azonnal, vagy a legrosszabb esetben legfeljebb néhány évtized alatt hozhatnának nettó hasznot.
A tanulmányban szereplő egyéb megközelítések esetében sokkal hosszabb időbe telhet, amíg a nettó előnyök realizálódnak. A nagyobb törmelékobjektumok visszahullása akár 20-25 év alatt megtérülhet, de a legrosszabb esetben akár egy évszázad is eltelhet, mire az előnyök megtérülnek. A tanulmány hasonló időkeretet állapított meg a kisebb törmelékeket fizikailag eltávolító „sepregető” űrhajók esetében is. Megvizsgálták a törmelék újrahasznosítását is azáltal, hogy azt hajtóanyaggá alakítják, de a tanulmány szerint a megtérülési idő néhány évtized, részben a technológia nagy előzetes kutatási és fejlesztési költségei miatt.
A jelentés elismerte, hogy a lézereknek a törmelék eltávolítására való használatával kapcsolatos egyik probléma az a felfogás, hogy az ilyen rendszerek fegyverként is felhasználhatók. A tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy a törmelékeltávolító lézerek teljesítménye 1000 része annak, ami ahhoz kellene, hogy fegyverként hatékonyak legyenek az aktív műholdak ellen, de a félelmek ennek megítélését befolyásolhatják.
Túl kicsi a kockázat, túl nagy a költség
A jelentés egyik érdekes megállapítása az, hogy a műholdak törmelékei ma viszonylag kis költségeket rónak a műholdak üzemeltetőire. A NASA által a jelentéshez kidolgozott modell, amely az amerikai üzemeltetőkre korlátozódott, mindössze évi 58 millió dollárra becsülte az ilyen üzemeltetőkre háruló éves költségeket, és ebben a számban a katonai, valamint a polgári üzemeltetésű műholdak, például a Landsat és a poláris pályán keringő időjárási műholdak dominálnak.
„Azt találtuk, hogy a legtöbb műhold üzemeltetőinek nem sok költséget okoznak az ütközésértékelések vagy az ütközéselkerülő manőverek. A legfontosabb tanulság az, hogy a műholdak üzemeltetőit fenyegető kockázatnak nem kell ugyanolyan ütemben növekednie, mint ahogy a pályán keringő törmelék mennyisége növekszik” – mondta Bhavya Lal, a NASA illetékes tisztviselője.
Érvei szerint ez azonban nem jelenti azt, hogy a NASA tanulmányaihoz hasonló helyreállítási megközelítéseket ne kellene megfontolni. „A hagyományos bölcsesség szerint a megelőzés értékesebb, mint a gyógyítás, és a törmelék mérséklése kritikusabb, mint a helyreállítás” – mondta, de figyelmeztetett, hogy az új törmelék keletkezésének mérséklésére tett erőfeszítések valószínűleg egyre kevesebb hasznot hoznak majd az elkövetkező évtizedekben.
Fotó: NorthFoto
Forrás: Blikk / Frisshíreink portál
Frisshíreink portál, a Te lapod! Keress, szörfölj, vedd a magad kezébe az irányítást!
