Majkát húsz évvel ezelőtt ismerhette meg a nagyközönség, és azon kevesek közé tartozik, akiknek sikerült kitörniük a valóságshow-sztár kategóriából. Az egyik legnépszerűbb zenész és tévés lett. Telt házas koncertek, nézettségi versenyt nyerő műsorok kötődnek a nevéhez, ráadásul a magánéletében is megtalálta a boldogságot. Mindig őszintén kimondja a véleményét a politikáról is, nem hunyászkodik meg.
Fotó: Zsolnai Péter
Húsz évvel azután, hogy országosan ismertté vált, tavaly a Forbes magazin legértékesebb celebek listájának élén végzett. Megérintik még az ilyen sikerek?
Nem mondom, hogy hidegen hagy, de akkora jelentősége nincs számomra. Bár az tény, hogy ez a kutatásuk volt a legreprezentatívabb, úgyhogy az jó érzéssel tölt el, hogy ha alaposan utánamennek a dolgoknak, kiderül, hogy én vagyok a legértékesebb. Viszont túlzott jelentőséget nem tulajdonítok ennek a ténynek.
Pedig nagy utat tett meg, míg eljutott Ózdról, az Újváros téri lakótelepről idáig, a gyönyörű fóti családi házig, ahol fogadott minket… Igazi sikertörténet, ami keveseknek jön össze.
Gyerekkoromban nem voltunk szegények. Megéltünk, de tény, hogy nem éltünk jól. A környék, ahol felnőttem, semmiképp nem a legrosszabb része volt Ózdnak, inkább úgy mondanám, hogy a keményen dolgozó munkáscsaládok gyűjtőhelye volt a lakótelep. Ma már a családból csak az unokatestvéremék és a nagybátyámék élnek ott, illetve két gyerekkori barátom. Ez az egy maradt Ózdból, de ritkán járok le, sokkal többet kellene.
Furcsa visszatérni?
Miután anyuék már meghaltak, igen. Sokkal többször szeretnék leutazni, mint ahányszor tudok. Furcsa odamenni… Anyu 2018-ban halt meg, akkor szembesültem azzal, hogy megszűnt a gyerekkori otthon fogalma, már nincs hova hazamenni. Akik ott régről ismernek, ugyanúgy kezelnek, mint mielőtt ismert lettem.
Ózdról persze nem csöppent rögtön ebbe a fóti családi házba. Pesten élt, és a hírek ismeretében sem nőkben, sem bulikban nem szűkölködött. Kiélte magát vagy még megvan a szele ma is a régi időknek?
Mindig azt gondoltam, hogy egy kapcsolat addig működik, amíg jó a kommunikáció és a szex. Főként egy olyan embernek fontos ez, mint én, aki alkotok, akinek szüksége van a szerelemre, bánatra, a tűzre. Nem szürkülhet el az életem ilyen téren. Hajninál viszont azt láttam, hogy minden része működik, és ez így van a mai napig is. Ezért is döntöttem úgy, hogy ha boldoggá teszem azzal, hogy elveszem feleségül, akkor megteszem.
A kísértés tehát boldog férjként és családapaként már egyáltalán nincs jelen az életében?
Egy férfi addig férfi, amíg el tudja érni, hogy rajongjanak érte a nők. Ha már nincs meg a rajongás, akkor jönnek a problémák. Én azért kezdtem zenélni, hogy lássam a színpadról a csajokat, hogy a nők férfiként tekintsenek rám. Ez a mai napig megvan, szükségem van az impulzusokra. De most már van egy családom, egy életem, amit szeretek; nem kockáztatok. Számomra is furcsa, hogy tizenhárom éve együtt élek egy nővel, és még mindig tigris vagyok tőle! Ez nekem is egy felismerés, a világ legjobb nőit kaptam meg, sokakról nem is tudnak az emberek! De én másfél-két év után mindenkit meguntam. Hajnit nem. Viszont racionálisan gondolkodunk: addig megy ez a dolog, amíg boldogok vagyunk. Sosem fogadkozunk, hogy örökre együtt maradunk, de valamiért mégis működik. Tíz év elég volt a bulizásra és arra, hogy kiéljem magam. Amit meg kellett élni, megéltem, de ennek már vége. Idén negyvennégy éves leszek, már nem izgat az a fajta életmód.
Egy szeletét azért meghagyta a múltnak. Az úgynevezett „fiúbarlangjában” ülünk, ahonnan nem hiányozhat a biliárd- és a pókerasztal. Milyen gyakran játszik?
Hetente egyszer ülünk össze a fiúkkal, enélkül nem is tudnék létezni. Gyerekkorom óta kártyázom, gyakorlatilag az egész életemet végigjátszottam. Egy gambler csávó vagyok. Kaszinózni viszont már csak külföldön szoktam, és sportfogadásokat is szoktam kötni, főleg focira. Amikor elmegyünk Vegasba, ott mindent játszom: játékgép, huszonegy, póker, rulett… De a kártya a legfontosabb, ott van a legtöbb esélyem nyerni.
Apropó győzelem: mekkora volt a legnagyobb összeg, amit kártyán nyert, és mi volt a legnagyobb bukás?
Amerikában nyertem már sokat, de nem életet megváltoztató összeget. Egyszer egy versenyen nyolcadik lettem, az már nem volt olyan rossz pénz: finanszíroztuk belőle az egy hónapos kintlétünket a családdal. Rengeteg időt töltök el az asztalnál, ez nekem kikapcsolódás, nincs is más hasonló hobbi az életemben. Bukások pedig az élet minden területén vannak…
A rappernek volt már rossz üzleti befektetése / Fotó: Zsolnai Péter
Például az üzleti életben? Volt rossz befektetése?
Persze, rengeteg. Sok dologba tettem bele sok pénzt, ami nem jött össze, éttermektől kezdve startupokig, és ezekből sok nem úgy sült el, ahogy szerettem volna. Az üzleti élet ugyanolyan a kockázat, mint egy kártyajáték, ráadásul fontos tudni, hogy én nem vagyok üzletembertípus. Szívvel-lélekkel döntök, nem racionálisan, ezért kell megválogatni, hogy kire bízom a pénzemet, aztán vagy bejön, vagy nem. Sikertelenségek a mai napig vannak, de akkorát sosem kockáztatnék, hogy rámenjen a gatyám és mindent elölről kelljen kezdenem.
Ha már a bukásoknál tartunk, a Nyomd a gombot, tesó! a saját formátuma volt, de nem jöttek be a számítások…
Hatalmas bukta lett! Egy tévéműsor sikere sok mindentől függ: az ötlettől, a castingtól, a műsorvezetőtől, a műsor készítőjétől… Mindez nem csak az én munkám feltétlenül. Ez egy sztori volt a TV2-nél, ami nem úgy sült el, ahogy terveztük. Túlbonyolítottuk a játékot, de tanultunk a hibákból. Viszont a sikerekből szerencsére több van: legutóbb például az, hogy a Sztárban Sztár leszek! legyőzte az X-Faktort és az elmúlt négy év legjobb nézettségét produkálta.
Visszatérve a pénzhez: a gyermekeinek sokkal több minden megadatott, mint önnek. Hogyan tartja meg az egyensúlyt, hogy érezzék a dolgok értékét?
A gyereknevelés nemcsak ebből a szempontból óriási kérdőjel számomra. A jóléti társadalomban edződött gyerekekben benne van a sansz, hogy rossz útra tévednek. Ahogy azt egy nagy zeneszerző mondta, korgó gyomorral lehet jó dalokat írni. A kényelmesen élő emberek többségéből hiányzik az a tűz, ami által kitörhet és megmutatja magát. Lehet, hogy a jó családból jövő gyerekeknek ez nem adatik meg, borzasztó nagy lutri. Mi a gyerekeket következetesen próbáljuk nevelni, sok szeretetet adunk nekik és nem halmozzuk el őket ajándékokkal. Megteremtjük a feltételeket egy normális élethez, amit remélhetőleg sikeres felnőttkor követ.
Gondolkodott már azon, hogy ha nem jön az országos ismertség, a zene és a műsorvezetés, akkor ma hol lenne?
Rangos Kati egyszer azt mondta rólam, hogy ha Pestre születek és lett volna lehetőségem tanulni és képezni magam, akkor sikeres ügyvéd lehettem volna, mert olyan képességeim vannak, amiket, ha fejlesztettem volna, egyenes út lenne a sikerhez. De ennek még a gondolata is távol áll tőlem, túl szabad ember vagyok ahhoz, hogy nyolctól ötig üljek egy irodában vagy aktákat böngésszek! Akkor már inkább taxiznék vagy vállalkoznék.
Helyette bejött minden, amiről álmodott, sőt talán több is.
A sikert könnyen megszokja az ember, ahogy a pénzt is és azt, hogy többet engedhetek meg magamnak, mint előtte. Már nem gondolkodom azon, hogy milyen jó, hogy ezt vagy azt megvehetem, viszont rájöttem arra, hogy gyakorlatilag semmit nem számít a pénz, csak arra jó, hogy rádöbbenj, az igazi boldogságnak semmi köze ahhoz, hogy mennyi pénz van a bankszámládon. Persze, akinek nincs, az most felhördül, hogy könnyen beszélek így, hogy jól élek. De néha, amikor hazajövök és ránézek a szépen kivilágított házra, elgondolkodom azon, hogy az ózdi Latinka Sándor utca 16-ból hova jutottam.
Majka új dalokon dolgozik / Fotó: Zsolnai Péter
De vajon meddig lehet ezt csinálni? Úgy a műsorvezetést, mint a zenélést.
Már kisebb fokozaton nyomom, mint korábban. Most már minden évben adok magamnak négy hónapot, amikor sem tévéműsort, sem koncertet nem vállalok. Épp ezt az időszakomat töltöm: pihenek, zenét csinálok, most például Kaly Rolanddal, a Sztárban sztár leszek!-es mentoráltammal készítek egy közös dalt. Bitang tehetséges a csávó, nagyon hasonlít az életutunk. Emellett készülünk Molnár Tomival egy dallal, amit még a koronavírus alatt írtam és az anyáról szól. Öt éve halt meg édesanyám, és azóta nem tudtam zenében kifejezni az ezzel kapcsolatos érzéseimet. És persze azt sem akartam, hogy úgy tűnjön, a fájdalmammal haknizom. Az nem én vagyok! Viszont ez a dal más lesz, és bízom a sikerében. Emellett a Swing koncertturnét is folytatjuk majd és új formátummal is készülünk a zenekarral.
Apropó, zenekar. Tavaly nagy változás történt az együttes háza táján… Hiányzik a közönségnek Curtis a csapatból?
Curtis mindig hiányozni fog mellőlem, mert azon felül, hogy a zeneiségben jó párost alkottunk és sok slágert csináltunk, volt kettőnk között egy kémia, ami az utolsó pillanatig jól működött. De el kellett engednem. Nekem az a Széki Attila, akit megismertem, nagyon hiányzik a mai napig.
Curtis és Majka tavaly külön utakra léptek / Fotó: Fuszek Gábor
Nincs esély a békülésre?
Nem vagyunk mi rosszban, de jóban sem. Talán az idő oldja majd meg. Most azt gondolom, hogy zajlott egyfajta sztori kifelé az embereknek, amit ők tudnak erről a dologról, amit akartunk, hogy tudjanak, és egy csomó olyan dolog is történt a háttérben, amiről a mai napig nem tud senki. Az, hogy mi egyszer újra együtt legyünk, nagyon messze van, de hiányzik a barátom.
Visszatérne valaha az RTL-hez vagy most már biztos, hogy a TV2-nél találta meg a számításait?
Itt is hasonló a helyzet, mint Attinál… Sok minden zajlott korábban a háttérben az RTL és köztem, amiről a nyilvánosság nem tud és amik megtépázták ezt a kapcsolatot. Nem fenyeget annak a veszélye, hogy az RTL-hez megyek televíziózni. Ennek több oka is van. Egyrészt az RTL-lel való viszonyom: azért jöttem el onnan annak idején, mert olyan emberek dolgoztak ott, akikkel nem tudtam együttműködni. A helyzet azóta sem változott, most is ugyanazok a vezetők ülnek fent, és bár sokszor akarták, hogy menjek, de sosem akartam visszatérni. Persze aljas, szemét módon kihasználtam, hogy annyiszor hívtak, és így üzleti alapokra helyeztem a további tárgyalásokat a TV2-vel. Volt olyan időszak, amikor én váltottam volna, de ők nem szerették volna, hogy én menjek. Ennek egyetlen oka volt, hogy nem tudták vagy nem akarták teljesíteni a feltételeimet – és most nem az anyagiakra gondolok. Sok olyan dolog van, amit elvárok egy televízió műsorban a gyártócégtől: a munkaidő, a műsorformátum tartalma és még sorolhatnám. A vezetők viszont ezt nem akarták teljesíteni.
Abbahagyná valaha a tévézést?
A Sztárban sztár leszek!-be is egészen véletlenül csöppentem bele, miután a Covid miatt nem voltak koncertek. Nem anyagi megfontolásból vállaltam: ha jönne még tíz Covid, akkor sem lenne sok bajom. De itthon ülni az olyan embernek, mint én, felér egy börtönnel, ezért vállaltam a műsort. És tagadhatatlan, hogy nagyon szeretem csinálni! Azóta megállapodtunk a Zsákbamacskáról is, és ezért nagyon hálás vagyok nekik, főleg, hogy Pápai Joci a partnerem benne. De a televíziózás már nekem egy kicsit uncsi. Mindent kipróbáltam, mindent elértem. Voltam Év Műsorvezetője, voltam Legnépszerűbb Televíziós Személyiség, azt nem tudom, mi nem voltam még. Amíg a TV2 minden kérésemet teljesíti annak tekintetében, hogy számomra kényelmes és kedvező legyen egy tévéműsor, addig mi a francért mondanék rá nemet?
Akkor most egyensúlyban van az élete. Régen viszont voltak ügyei, például, amikor Szombathelyen megütött egy rajongót, vagy amikor összeverekedett Kembe Sorellel…
Sorelt imádom! (Nevet.) Az még gyerekkorunkban történt, egy nő miatt volt egy kis csetepaté. De nagyon jó gyerek, a mai napig jóban vagyunk. Olyannyira, hogy a Zsákbamacskában is együtt forgattunk tegnap! A szombathelyi balhé arról szólt, hogy egy srác folyamatosan dobált a nézőtérről, amit megelégeltem. De ez egy hakni volt egy diszkóban, ilyeneket már nem vállalok és hasonló eset sem történt. Aki eljön és pénzt ad azért, hogy meghallgasson egy koncerten, nem balhézik. Eleve nem vagyok egy botrányhőstípus.
Most viszont egy igazán komoly dolog folyik a szomszédban. Hogyan érinti a háború?
Én egy nagyon erőszakellenző ember vagyok. Bizonyos helyzetekben szükség van az erőteljes fellépésre, de alapjában véve nem tudom elképzelni, hogy vannak olyan emberek, akik azt gondolják, hogy Oroszországnak egy pillanatig is igaza lehet ebben az egészben. Nyilván nem gondolom, hogy az amerikaiak, angolok, németek, franciák vagy más kormányok makulátlanok lennének, de én mindig felteszek két kérdést: ha élhetnél a világban, hol lenne, Oroszországban vagy Amerikában? Nagyon kevés olyan választ kapok, akik az elsőre voksolnának. A napokban olvastam egy esetleges verziót arról, hogy mi lenne, ha a NATO és Oroszország összefeszülne… Abban az van, hogy úgy ötmilliárd ember halálát tudná okozni a háború. Ide kapcsolódik a másik kérdésem: melyik az a forgatókönyv, ami mégiscsak amellett szól, hogy legyen? Gyűlölöm, hogy ezek az öregemberek ott ülnek botoxozott fejjel milliárdokon, csilliárdokon, és ők küldenek háborúba embereket azért, hogy a gazdasági érdekeiket érvényesítsék. A háborúnál nem tudok rosszabb verziót elképzelni, mert nincs! Sem a kisebbségek elnyomása, sem a szegénység, sem a sóherség… Nincs annál rosszabb, amikor embereket bombáznak.
