leslie mandoki

Mándoki László eltitkolta gyerekei elől, hogy a Dschingis Khan sztárja volt – Interjú a magyar legendával

Harminc évvel ezelőtt alapította a Mandoki Soulmates világsztárokkal teli együttesét Mándoki László. A Németországban és Amerikában is befutott zenész ezt a jubileumot budapesti koncerttel ünnepli. Ennek kapcsán adott interjút a Blikknek.

Kissé fáradtnak tűnik.

Jól látja. Itt van Budapesten az egyik legjobb barátom Amerikából, Csupó Gábor, akivel disszidáltam, és kicsit belementünk az éjszakába (nevet). Hajnal ötig beszélgettünk, és mivel szorgalmas zenész vagyok, reggel kilenckor már helyszínbejárásra mentem a Szentháromság térre, ahol játszani fogunk augusztus 19-én.

Honnan jött ez a munkamorál?

Ez a közönségem iránti tisztelet, mert én mindent nekik köszönhetek, annak a szeretetnek, hogy beengedik a lelkükbe a zenémet. Az, hogy hónapokkal egy koncert előtt megveszik a jegyet, akkora megtiszteltetés, hogy az én hozzáállásom sem lehet más.

A Soulmates-ben világsztárok sora muzsikál. Egy Magyarországról disszidált ismeretlen zenész hogyan tudott maga mellé szervezni olyan neveket, mint Robin Gibb vagy Al Di Meola?

A menekülttábor után a sváb utazószínház dobosa lettem, onnan kerültem már hangszerrel Münchenbe, mert akkor az fontos zenei központ volt. A disszidálás előtt egyszer játszottunk Jugoszláviában, ahol a német jazz pápája, Klaus Doldinger adott nekem egy névjegyet, mert tetszett neki nagyon, ahogy játszottam. Őt hívtam először, hogy itt vagyok Münchenben. Rögtön segített, leírta, hogy melyik stúdióban kihez forduljak. Így kerültem a Queen, a Stones, a Deep Prple, mint zenék közelébe, összehaverkodtam Freddie Mercuryval, Donna Summerrel. Aztán beütött egy kis baki, a Dschingis Khan.

Azt nem gondolja mindenki bakinak.

Félreértettem a dolgot, azt mondták, hogy Grand-Prix (a fődíj, amelyet az Eurovízós Dalverseny győztese kap – A szerk.), én meg azt hittem, valamilyen autóverseny lesz. A kiadó főnöke arra kért, énekeljem ezt a dalt, mint egy kelet-európai álmodozó, úgyis idealista vagyok, cserébe megkapok egy rocklemez felvételének lehetőségét. Gondoltam, gyorsan leéneklem, és aztán foglalkozom a zenémmel, de akkora lett a sikerünk, hogy a kiadó nem tartotta be az ígéretét. De tisztességesem megcsináltam, de azért a gyerekeimnek nem meséltem róla. Aztán a kislányom hatéves volt, amikor a próbateremben rábukkant az egyik fotóra, és nagyon meglepődött. Apa, te nem is szereted a farsangot – mondta.

Ezért ment Amerikába?

Leegyszerűsítve mondjuk, hogy igen. De ott persze, elölről kezdődött minden, ott a BMG főnöke mutatott be annak, akinek kellett a híres stúdókban. Megint én voltam az új fiú a városban, az érdekes. Így találkoztam Lionel Richivel, Al Di Meolával, Chaka Khannal, a Temptationnel a legkülönbözőbb felvételek alkalmából.

Ekkora sikerek után miért ment vissza Németországba?

Mert azt akartam, hogy a gyerekeim európaiak legyenek, és fontos volt az is, hogy megtanuljanak magyarul. Münchenben építettünk egy stúdiót, aztán ezzel kiköltöztünk a tóra, és sorra jöttem elő az újabb és újabb zenei ötletekkel.

A Soulmates tagjai a szakmai lelki társai. A magánéletében kik azok?

A gyerekeim. Nagyon intenzív és jó kapcsolatom van velük. Kicsi koruk óta sok időt töltöttem velük. Alig másfél kilométerre lakunk a stúdiótól, és már mózeskosárban vittem őket magammal szerte a világban. A feleségem akkor orvostanhallgató volt, jól jött, hogy amíg ő tanul, ügyel, én tudok vigyázni a gyerekekre a stúdióban is.

Ragadt rájuk a művészetből?

Igen. A nagylányom, Lara színésznő, épp egy amerikai produkcióval forgat itt Budapesten. A kisebbik lányom, Julia csodálatos zenész, a legutóbbi lemezre írt is dalt, de Gábor fiam is sok Soulmates produkcióban velem van, mint zenész.

Mándoki nagy szenvedélye a kenuzás

Jövőre lesz hetvenéves, de fiatalokat megszégyenítő energiája van. A sport, a kenuzás segít ebben?

Ne is mondja, imádom! Azért költöztünk is tópartra, hogy kenuzhassak, gyakorlatilag télen-nyáron, esőben, fagyban kimegyek, anno a gyerekeket azzal vittem óvodába, iskolába. A koncert után egyébként maradok egy kicsit, az új kihívásom ugyanis az, hogy Leányfaluról felevezek Dömösig, utána pedig Budapestre.

 

Fotó: Pozsonyi Zita

Forrás: Blikk / Frisshíreink profil

Frisshíreink portál, a Te lapod! Keress, szörfölj, vedd a magad kezébe az irányítást!

Exit mobile version