Hiába reménykedett, kereste, már csak holtan találkozhatott szeretett bátyjával, Kabai Lóránt költővel a testvére, Csaba. A fiatalember a testvére eltűnése után plakátokat kiragasztva kérte az emberek segítségét a VII. kerületben. Már késő volt…
Lapunk megtalálta az egyik utolsó embert, aki még élve találkozott a költővel.
Néhány órával azután, hogy a család közleményben tudatta, nincs már remény, elhunyt Kabai Lóránt, ahol lakott, a belvárosi, körfolyosós régi ház kapujában már mécses égett.
Törzshelyén, a közeli Club sörözőben is gyertya lángja fogadta a betérőket, az üvegajtón még az egy nappal korábban kiragasztott plakátról nézett vissza a költő. – Csütörtökön járt itt utoljára. Mosolygott, nem volt semmi jele annak, hogy Lóránt készül valamire, vagy nyomasztja bármi is. Kedélyesen beszélgetett, mint az utóbbi időben legtöbbször – mondta tegnap a söröző pultosa.
Margó szerint korábban voltak Lórántnak rosszabb periódusai, de mostanság épp a kiegyensúlyozottság volt rá jellemző.
– Évek óta ide járt, hetente többször is betért, néhány lépésre volt a lakása. Az a sarokasztal volt a törzshelye, gyakorta hozta magával a laptopját, és ott, a félhomályban írogatott. A barátaival is itt találkozott, órákig beszélgettek, mindenki szerette őt – idézte fel a költő emlékét Margó, miközben a pultnál lévő gyertyát az említett sarokasztalra helyezte.
Az asszony alig egy órával korában tudta meg a hírt. Tisztában volt vele, hogy a rendőrség kiadta a körözést, de bízott benne, ahogy az író szerettei is, hogy nincs nagyobb baj, ám kedd reggel a család közölte a tragikus hírt.
„Mélyen megrendülve, megtört szívvel tudatjuk, hogy szeretett testvérünk, Kabai Lóránt költő, író, szerkesztő és vizuális művész, életének 45. évében tragikus körülmények között elhunyt. Búcsúztatásáról később adunk tájékoztatást. Gyászoló édesanyja nevében is a fivérei, Zoltán és Csaba”.
Érthető módon Margót és a vendégeket is letaglózta, hogy elhunyt Kabai Lóránt. Mint mondta, a férfi mindenkivel szót értett. Még a kisunokájával, aki alig nyolcesztendős, nagyon komolyan el tudtak beszélgetni az élet történéseiről.
Néhány férfi vendég ült a helyiségben ottjártunkkor.
– Nagyon jó ember volt, sokat beszélgettünk. Hittük, hogy nincs komoly baj. Aztán ma reggel olvastam a rettenetes hírt, hogy már nincs köztünk – suttogja halkan, a fejét maga elé hajtva az egyikük, majd elköszönt.
Úgy tudni, péntek este Angyalföldön járt a költő, ott még használta a telefonját, vélhetően ebben az időben hozta meg a végzetes döntést.
A költő Facebook-oldalára egymás után érkeznek az együttérző búcsúüzenetek. Volt olyan, amelyik szerint Lóránt nagyon egyedül érezte magát. Akadtak hullámvölgyei, és anyagi problémái is adódtak. Ám az utóbbi időben állást talált, s az ismerősei szerint úgy tűnt, a kilábalás időszakában van.
Szülővárosa, Miskolc önkormányzatának közleménye szerint „pótolhatatlan űrt hagy maga után nemcsak a város kulturális életében, hanem a kortárs magyar irodalom egészében”.
„Alkotói munkája során a nevét kisbetűvel írta, az irodalomról pedig azt vallotta, hogy a művészet olyan luxustudomány, amire szükségünk van, mert vele el tudunk igazodni a mindennapokban” – olvasható az önkormányzat közösségi oldalán.
Meghatározó alakja volt a fiatal magyar kortárs lírának, irodalomnak.
„Láttam nagyon jó és nagyon rossz formájában (ahogy mindannyiunkat látnak időnként így és emígy). Hogy ki ő és milyen súlya van a jelenlétének és munkájának, sosem volt kérdéses. Sírnivaló és felháborító, hogy ennyi jutott neki időből, elismerésből, életből, mindenből. Holott milyen gazdag az egész, amit ilyen brutális eleganciával itt hagyott most” – ezekkel a szavakkal búcsúzott tőle jóbarátja és pályatársa, Simon Márton költő.
Van segítség!
Ha Önnek, vagy valakinek a környezetében segítségre van szüksége, tárcsázza a krízishelyzetben lévők részére rendszeresített, ingyenesen hívható 116-123 telefonszámot, akár mobiltelefonról is, vagy keresse fel a www.ongyilkossagmegelozes.hu oldalt!
Forrás, fotó: Blikk / Frisshíreink portál
