Nemrégiben jelentette be Nagy Ervin, hogy húsz évi tagság után megválik a Katona József Színháztól. Szerinte a társulati lét nagy védettség, de egyúttal kötöttség is, ő pedig úgy szeretne élni, mint az amerikai sztárok: csak azzal a felkéréssel foglalkozna, amihez érez affinitást.
„Amióta a Kincsem című film elkészült, kicsit kifele állt a rudam a színházból” – avatta be a 24.hu-t döntésének hátterébe.
„Akkor fogalmaztam meg magamnak, hogy ha sikerülne felépíteni egy olyan karriert, ami állandó filmes elfoglaltsággal jár, szeretnék úgy élni, mint az amerikai sztárok. Most látom kicsit a lehetőséget arra, hogy úgy osszam be az időmet, ahogyan én szeretném” – mesélte a tervéről, miközben azt is kifejtette, úgy vált el Máté Gábor igazgatótól, hogy a holdudvarban marad, csak most már ő küldi a naptárát az üres helyekkel.
„Mondjuk, Máté Gábor eddig is igyekezett figyelni rám, de egy igazgatónak tartania kell a társulati kohéziót. Én két éve pedig érzem, hogy ez nem oké” – sejtet Nagy Ervin valamit abból, hogy ez mekkora kötöttség volt számára.
Beszélt arról is, hogy érdekli a produceri munka, illetve, hogy már nem kizárólag a színházban gondolkodik.
„Keresem a lehetőséget, hogy a kreatív energiáimat lekössem. Minél nagyobb szeletét harapom az életnek hírnév tekintetében, annál jobban látom, hogy milyen sokfajta kapcsolatot hoz ez nekem. A világ szerencsésebbik felén, ahol nem 28 estét kell játszani semmi fizetésért, látni, hogyan élnek a művészek” – hozza a példát, és szerinte ebből feketén-fehéren kiderül, hogy ez tehetségfüggő.
„Akinek van kedve vagy igénye rá, belekóstol másba is. Én meg aztán pláne ilyen vagyok. Imádom, hogy nem csak művész vagyok” – vázolta, milyen energiák mozgatják, s mennyire belekóstolna már másba is.
Forrás: Blikk.hu
Fotó: Pozsonyi Zita
