„Ott essem el én, a harc mezején, ott folyjon az ifjui vér ki szívembül” – sokan ismerik, de de kevesen érzik magukénak Petőfi Sándor sorait. A Závecz Researc kutatása szerint honfitársaink 14 százaléka, 900 ezer ember abban a pillanatban csomagolna és elhagyná az országot, amint katonai támadás érné hazánkat.
Mindössze 20 százalék fogna biztosan fegyvert, 30 százalék talán részt venne a honvédelemben, 25 százalék biztosan nem, 17 százalék pedig valószínűleg nem harcolna.
Sokan menekülőre fognák, ha katonai támadás érné Magyarországot / Grafika: Séra Tamás
Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő rendelte meg a közvélemény-kutatást, s mint a Blikknek elmondta, az eredmény kellemes meglepetés volt a számára, mert Csehországban és Szlovákiában sokkal nagyobb volt korábban a honvédelemtől elfordulók aránya.
Tarjányi Péter rendelte meg a felmérést / Fotó: RTL KLUB
– Ukrajnában is hasonlóan vélekedtek az emberek pár éve. Komoly belpolitikai feszültségek osztották meg a társadalmat, majd ahogy a katonai agresszió kezdett egyre reálisabb fenyegetéssé válni, ezek a belső feszültségek is kezdtek elsimulni, elindult egy közös gondolkodás, míg végül most 90 százalék feletti a mozgósítás. Külföldön élő ukrán menedzserek tették le a tollat londoni irodájukban, majd utaztak Ukrajnába, hogy fegyvert fogjanak a hazájukért. Magyarországon még a pártpreferenciák szerint is megosztottak az emberek a háborús helyzettel kapcsolatos kérdésekben – magyarázta Tarjányi.
Kis-Benedek József katonai szakértő értelmetlennek tartja a kérdésfelvetést is, honvédő háború esetén ugyanis nem választás kérdése, hanem kötelesség bevonulni. A szakértő szerint ugyanakkor a harci morált kétségtelenül befolyásolja, hogy erre kötelezik-e az embert, avagy meggyőződésből látja el a feladatát.
Kis-Benedek József szerint kötelesség / Fotó: Blikk
Szekeres Imre volt szocialista honvédelmi miniszter nem látja ennyire kiélezettnek a helyzetet, szerinte a valóságban magasabb lehet a hazájukért harcolni készek aránya.
– Ha reális veszélye lenne egy háborúnak, változnának az álláspontok. Ukrajnában is 2014-től állt be gyökeres változás a közvélekedésben, amikor az oroszok elfoglalták a Krímet, illetve megszálltak két megyét – jegyezte meg a volt politikus.
Molnár Zsolt, a parlament nemzetbiztonsági bizottságának MSZP-s tagja megérti, hogy sokan ösztönösen távol maradnának a harcoktól, de jó példával, hazafias kiállással, oktatással lehet változtatni ezen a hozzáálláson.
Harrach Péter KDNP-s képviselő, az országgyűlés korábbi elnöke szerint a haza védelmével kapcsolatos álláspontok épp annyira eltérőek, amennyire a társadalom is tagolt.
Harrach Péter szerint a társadalom is tagolt / Fotó: Zsolnai Péter
– Nem tudom, mikor alakulhat ki valamiféle közös gondolkodás ebben a kérdésben. Mindenesetre nem ugyanazt jelenti most a haza védelmének gondolata, mint a XIX . században. Már csak azért sem, mert a múltban ez személyes elkötelezettség volt, manapság viszont technikai eszközökkel és professzionális hadsereggel vívják a háborúkat – mutatott rá Harrach.
Tóth László szociológus közben racionális okkal magyarázza, miért nem fűlik a foga sokaknak úgy a háborúzáshoz, mint az 1849-es szabadságharc idején.
– 150 éve az emberek még sokkal kevesebbet tudtak a világról. A II. világháborúban besorozottak többsége parasztfiú volt, és kevesen dezertáltak. Két világháborús tapasztalattal magunk mögött egész más lenne a helyzet. Nem csodálkozom, hogy ennyien elmenekülnének inkább – fogalmazott a társadalomtudós.
Fotó: MTI Czeglédi Zsolt
Forrás: Blikk / Frisshíreink portál
Frisshíreink portál, a Te lapod! Keress, szörfölj, vedd a magad kezébe az irányítást!
