Nem túl valószínű, hogy valaha elítélik Putyint az ukrajnai háború miatt

Továbbra sem hajlandó elítélni több mint 300 civil meggyilkolását az ukrajnai Bucsában a magyar kormány. A miniszterelnök azt mondta, ki kell várni a vizsgálat végét. De lehet-e egyáltalán egyértelmű következménye egy vizsgálatnak (már azon túl, hogy végre kiderül a magyar kormány álláspontja)? Ha beigazolódik, hogy az orosz csapatok háborús bűnöket követtek el a Kijev melletti kisvárosban és máshol, akkor hogyan tovább? Börtönbe kerül valaha az az orosz katona, aki megerőszakolt ukrán nőket és civileket lőtt tarkón? Mi a helyzet azzal az ukrán egyenruhában harcoló katonával, aki a fogságba esett orosz kiskatonát lövi fejbe? Létezik objektív igazság a háború után?

Lesz miből dolgozni

A háború első hetében már rakétatámadás ért egy civil lakóházat Kijev Boriszpil repterétől nem messze, nem sokkal később pedig megkezdődött Mariupol totális pusztítást hozó ostroma. Ez után történt a város szülőotthonát ért támadás, a civilek leírhatatlan szenvedése itt és több más nagyvárosban is Harkivtól Mikolajevig. Aztán jött Bucsa. Alig több, mint egy hónappal a háború kezdete után a városba visszatérő ukrán erők szerint több száz emberrel végeztek az orosz katonák, a legtöbben civilek, sokukra hátrakötött kézzel a földön fekve találtak rá. Később, még élő, hátrakötött kezű, sebesült orosz katonák agyonlövése. Pénteken reggel pedig rakétatámadás érte az evakuálásra várakozó tömeget a kramatorszki pályaudvaron.

Rengeteg borzalomról pedig csak később fog értesülni a nemzetközi nyilvánosság, ám a háborús bűncselekményekkel foglalkozó jogászoknak már most is van bőven miből dolgozniuk.

A hágai Nemzetközi Büntetőbíróság (NBB) főügyésze, Karim Khan március 16-án személyesen utazott Ukrajnába, ahol találkozott az ukrán főügyésszel és a külügyminiszterrel is, valamint online megbeszélést tartott Zelenszkij elnökkel. “Azoknak, akik részt vesznek ezekben a harcokban, akár reguláris haderő, akár fegyveres milíciák tagjaként, vagy önvédelmi csoportokban, tudniuk kell: az egyenruha felöltésével vagy a fegyver viselésével nem mentesülnek, sőt még nagyobb a felelősségük. Azok, akik nem a nemzetközi humanitárius joggal összhangban cselekszenek, nemzetközi bűncselekményeket követnek el és a Római Statútumnak megfelelően felelősségre vonhatók. Velük szemben a hivatalom megteszi a megfelelő lépéseket. Már aktívan gyűjtjük a bizonyítékokat” – mondta a főügyész, mindezt még a bucsai esetek előtt.

Az általunk megkérdezett nemzetközi jogászok és szakértők szerint az, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság főügyésze nyomozást indított, egyelőre az egyik legfontosabb fejlemény. A bucsaihoz hasonló esetek emberiesség elleni bűncselekménynek, illetve háborús bűntettnek számítanak, de a népirtás esete nem áll meg.

Vlagyimir Putyin elnök nemzetközi felelősségre vonása azonban jelen helyzetben gyakorlatilag lehetetlen – mondta korábban a hvg.hu kérdésére Hoffmann Tamás a Corvinus Egyetem docense, nemzetközi jogász. Őt akkor kérdeztük, amikor az ukrán elnök bejelentette, Ukrajna eljárást kezdeményezett Oroszország ellen a hágai Nemzetközi Bíróságon.

Putyin kilóg a célkeresztből

A támadó háború, azaz az agresszió bűntettével kapcsolatban az NBB jelen állás szerint tehetetlen. Az agresszió eredetileg csak „elvi lehetőségként” szerepelt azok között a nemzetközi büntettek között, amelyek körében az NBB eljárhat, és bár erre 2017 óta ténylegesen módja is van, joghatósága még szűkebb. Az NBB nem rendelkezik joghatósággal olyan állam polgárával szemben, aki nem részes állam polgára vagy az agressziót nem részes állam területén követték el. Oroszország nem részes állam, vagyis Vlagyimir Putyin és az orosz hadvezetés felett az NBB-nek nincsen joghatósága – mondta egy névtelenséget kérő nemzetközi jogász a hvg.hu-nak.

Korábban pedig Hoffmann Tamás emlékeztetett Slobodan Milošević esetére, aki ellen még akkor emeltek vádat, amikor elnök volt, viszont csak akkor adták ki és indult meg ellene az eljárás, amikor már elveszítette a hatalmát, így el is tudták ítélni Hágában az 1990-es évek balkáni háborúiban elkövetett bűnökért, és a börtönben halt meg 2006-ban. Hoffmann – aki a Jogtudományi Intézet tudományos főmunkatársa is – hozzátette, Ukrajna még azt is megteheti, hogy jelen helyzetben az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordul, kérve, hogy a strasbourgi bíróság állapítsa meg az emberi jogok súlyos megsértését, szerinte ezt Kijev meg is fogja lépni, az emberi jogi bíróság pedig elmarasztalhatja Oroszországot.

Ítélet-vákuum

„A gyakorlatban nagyon ritkán sikerül a „teljes vagy részleges megsemmisítés” úgynevezett speciális szándékát bizonyítani” – mondta egy, a nemzetközi büntetőbíráskodásra rálátó forrásunk. A Jugoszlávia törvényszék működése során csak a srebrenicai mészárlás esetében tudtak részleges szándékot bizonyítani. Az Ukrajnában elkövetet bucsai és egyéb kijev melletti falvakban civilek ellen elkövetett borzalmas cselekmények emberiesség elleni bűncselekmények. A népirtással szemben nem az a szándék vezeti az elkövetőt hogy egy egész népcsoportot részben vagy egészben megsemmisítsen, hanem az, hogy a polgári lakosság ellen szisztematikusan kövessen el kegyetlen atrocitások sorozatát.

A felelősségre vonás szempontjából nincs jelentősége, hogy paramilitáris erők, vagy a reguláris haderő tagjai követték el a bűncselekményeket, mindkét esetben ugyanúgy kötelezik őket a humanitárius jog minimum szabályai. Más kérdés, hogy a nem reguláris haderő cselekményei felróhatóak-e egy államnak. Ehhez bizonyítani kellene a parancsnoki láncolat meglétét és azt, hogy a harcoló alakulat és a támogató állam között kapcsolat van, azaz “proxy hadseregről” van szó.

Az igazságszolgáltatást némileg megnehezíti, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróságnak nem tagja sem Ukrajna, sem Oroszország. Ukrajna 2013-ban külön nyilatkozatban elfogadta, hogy az NBB vizsgálja, követtek-e el háborús bűntetteket és emberiesség elleni bűncselekményeket az ország területén. A főügyészi hivatal 2020 decemberében arra a következtetésre jutott, hogy elegendő bizonyítéka van arra, hogy a Maidan-tüntetések során, a kelet-ukrajnai szakandár területeken és a Krím-félszigeten 2013 novembere óta elkövetett háborús bűntettek és emberiesség elleni bűntettek miatt eljárást indítson.

Szakértőnk szerint annak az esélye pedig, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa (ENSZ BT) az agresszió ügyét az NBB elé utalja büntetőjogi felelősség megállapítása céljából, szintén csak elméleti. Oroszország nyilván soha nem szavazna meg egy ilyen BT határozatot, az állandó tag szavazat anélkül pedig nem lehet ilyet elfogadni.

Nürnberg 2.0

Egy eseti törvényszék létrehozása a Nürnbergi-törvényszékhez hasonlóan ugyanazokba a problémákba ütközne, hiszen Oroszországnak megint csak el kellene ismernie a törvényszék működését. Ha pedig az ENSZ BT hozna létre ilyen testületet, ahogy az a Jugoszlávia és Ruanda Törvényszékek esetében történt, Oroszországnak ezt is támogatnia kellene. Ráadásul az új törvényszék eljárása párhuzamos lenne az NBB már folyamatban lévő nyomozásával.

Ítélkezni bárhol lehet, csak nem biztos, hogy érdemes

Egy másik megoldás lehetne, hogy európai bíróságok is ítélkezhetnek olyan bűncselekmények esetén is, amelyeket nem az adott ország területén követtek el.

A háborús bűncselekmény, az emberiesség elleni bűncselekmény ugyanis univerzális joghatóságot alapoznak meg, a lengyel ügyészség például már nyomozásba kezdett. Március közepéig 300 tanúvallomást rögzítettek konkrét esetekről, melyekre Ukrajnában került sor. Ilyen ügyek elindítására azonban nagyon ritkán kerül sor, mert nagyon nehéz távolról beszerezni a bizonyítékokat, ráadásul a külpolitika erősen befolyásolná és torzíthatná ezeket.

Ennek ellenére akár magyar bíróságok is hozhatnának döntést Ukrajnában elkövetett nemzetközi bűncselekmények kapcsán, de ehhez Polt Péter legfőbb ügyésznek is hozzá kellene járulnia – mondott egy fontos feltételt a szakértő, hozzátéve: Putyin ellen ez sem használható, mert őt védi az államfői mentesség, de ez például az orosz katonai vezetőkre már nem vonatkozik.

És hogy lehet-e egyáltalán hozadéka, eredménye ezeknek az eljárásoknak? Nemzetközi jogászok szerint a háborús bűnösök felelősségre vonása hosszú távon megbékélést hozhat, elégtételt szolgáltat az áldozatoknál. “Attól még, hogy sok esetben nem indulnak meg ezek az eljárások, a nemzetközi jog nem adhatja fel az igazságszolgáltatás eszméjét. Patetikusan hangzik de a reálpolitika nem írhatja felül az elveket. Megfordítva, ha elismerjük a támadó háborúval szerzett területeket, akkor feladhatjuk az agresszió tilalmával kapcsolatos területi integritás és szuverenitással kapcsolatos elveket” – mondta egy nemzetközi jogász a hvg.hu-nak.