orosz kémnek nézték a magyar egyetemistát, a háború közepén videózta le kijevet: négy gépfegyveres katona indult el felém videÓ

Orosz kémnek nézték a magyar egyetemistát, a háború közepén videózta le Kijevet: „Négy gépfegyveres katona indult el felém” – VIDEÓ

Több száz képet kitöröltettek vele és orosz kémnek nézték az ukrán katonák azt a mindössze 22 éves fiatal, magyar egyetemistát, aki tavaly nyáron teljesen egyedül, szinte egyetlen turistaként indult el Kijevbe, hogy felvegye a háború borzalmait. Végh Benjámin mesélt élete talán legveszélyesebb, ám felejthetetlen kalandjáról.

A fiatal srác az orosz-ukrán háború évfordulójának másnapján, az interneten osztotta meg a Kijevben rögzített felvételeket. A videót azóta már több mint 42 ezren nézték meg. Végh Benjámin a Blikknek mondta el, milyen megpróbáltatásokkal jutott el több mint 24 óra alatt Kijevbe. „Hirtelen jött ötlet volt, az egyik barátommal találtuk ki, hogy elmegyünk Ukrajnába az utazás előtt egy héttel. Végül ő nem tudott jönni, aminek a határátlépésnél utólag örültem. Így is gyanúsnak tűntem turistaként, de ha kettő, katonakorú fiú ment volna, nem biztos hogy átengednek a határon” – mondta Benji.

Az eredeti ötletük a barátjával az volt, hogy megnézik a közeli településeket, Bucsát és „ahol még nagyobb mészárlások” történtek. „Izgalmas lett volna videós szemmel lebombázott épületeket felvenni, és áttörő is lett volna, ha azokat a felvételeket feltöltöm a netre, de végül ezt nem tartottam jó ötletnek, ezért maradt Kijev, amiről tudtam, hogy kevésbé veszélyes – mondta Benji.

„Tudtam, hogy telibe találhat egy bomba”

Mivel korábban is sokat utazott Európa-szerte főként egyedül, ezért a családja nem aggódott miatta, hogy bajba kerülhet. Az utazását is biztonságos időpontra tűzte ki. „Akkor épp békeidő volt Kijevben, hosszú ideig tűzszünet volt. Azt gondoltam, talán nem lesz annyira rizikós és nem kezdenek bombázni abban az egy-két napban, ha elmegyek ” – húzta alá.

Mielőtt elindult, eltervezte az odautat. Az ukrán konzulátus oldaláról gyűjtött információkat az aktuális utazási szabályokról. Szigorú feltételeknek kellett megfelelnie, a többi között előírás volt az is, hogy a helyi minimálbérnél több összeggel a zsebében induljon el. „Először a vonatjegyet vettem meg, aztán fokozatosan minden mást, a határátlépésnél ugyanis indokolnom kellett, hogy miért megyek oda, és hogy utána elhagyom az országot” – részletezte.

Egy kamera és egy táska. Így indult el. Tavaly június 21-én, kora reggel szállt fel a Kijevbe tartó vonatra. A hármashatárnál, Záhonynál magyar rendőrök szálltak fel, és közel fél óra alatt mindenkit leellenőriztek.

– Nagyon furcsa volt elhagyni Magyarországot. Egyszerre izgultam, vártam, túl akartam rajta lenni, mégis izgalmas volt.

A vonaton az ukrán oldalon tudtam, már nincs több magyar megálló, a következő egy olyan hely lesz, ahol lehet telibe talál egy bomba. Különös érzés volt.

Az út eredetileg egy napig tartott volna, ám amint Benji átlépte az ukrán határt, minden a feje tetejére állt: egyszer csak megállt a vonat az első állomáson, és ukrán katonák mindenkit leszállítottak.

Kordonokon át tereltek minket az állomásépületbe, ahol leellenőrizték az útlevelemet, a vonatjegyemet és megkérdezték, hogy miért érkeztem

– meséli Benji. Ezzel nagyon sok idő elment, mert – mivel „nem volt túl rutinos” az ilyen ellenőrzésekben – a sor végére állt. „Azt hittem, úgyis megvár a vonat, mert talán mindenki azzal fog menni. Tizennégy órakor indult, én pedig három perccel később mentem át az ellenőrzésen. Azt hittem biztos csak késik vagy valami. Amikor kimentem a váróterembe, az egyetlen angolul beszélő dolgozótónál rákérdeztem, hol a vonat. Ő mondta, hogy már elment – folytatta.

Taxival üldözték

A pénztárhoz ment az ukrán fiúval segítségért, aki végig tolmácsolt neki ukrán nyelven. Ekkor derült ki: ma már egyetlen vonat sem megy Kijevbe. Végül egy helyi taxis segített neki.

– Az idős taxis közölte, hogy a vonat nem megy túl gyorsan, és esetleg Ungváron utol tudjuk érni taxival. Belementem, de nem volt nálam készpénz, úgyhogy beültünk a kocsiba és elmentünk a legközelebbi automatához.

Legalább száz hússzal száguldottunk a vonat felé, mindenféle záróvonalon átmentünk, nagyon durva volt. Egy órája voltam az országban, és egy random embernek a kocsijában száguldoztam

– emlékezett vissza Benji. A kálváriára még ekkor sem ért véget. Épp beértek Ungvárra, amikor dugóba keveredtek, majd megint lekéste a vonatot. „Láttam, ahogy kigördül a 18 kocsis vonat az állomásról. Szerencsére onnan már három vonat ment aznap még Kijevbe, így végül sikerült eljutnom” – mondta.

A 22 éves egyetemista eredetileg Bucsát is meg akarta nézni, de végül a biztonságosabbnak vélt Kijev mellett voksolt / Fotó: Blikk/Pozsonyi Zita A 22 éves egyetemista eredetileg Bucsát is meg akarta nézni, de végül a biztonságosabbnak vélt Kijev mellett voksolt / Fotó: Blikk/Pozsonyi Zita

Az oroszok elől bujkáltak

Amikor felszállt a vonatra, aggódott, hogy rossz arcokkal fog találkozni és nem fog tudni éjszaka aludni. „Félmilliós felszerelés volt a kamerával együtt a táskámban, tartottam tőle, hogy ellopják. Így éjszaka biztonság kedvéért a fejem alá tettem” – árulta el a férfi. Az Ungvárról induló vonaton már közelről érezte a háború hatását. A kalauz közölte vele, hogy estére lekapcsolják a vonat lámpáit, hogy biztonságosan tudjanak haladni.

– Közölte, hogy lekapcsolva hagyják. Később a nyelvi nehézségek dacára kiderítettem tőle, hogy ez azért kell, hogy az oroszok ne vegyenek észre. Az ablakok vastag celluxszal le voltak ragasztva, hogy ha találat miatt betörnének, ne sebesítsenek meg a szilánkok írta le a körülményeket a férfi. Bár szinte semmit nem tudott kommunikálni a helyiekkel, érdekes volt számára a közhangulat.

– Akkor még nem telt el sok idő a háború kitörése óta, mégis az emberek hozzászoktak a helyzethez. Nem volt bennük extra félelem, olyan mindennapos volt az egész, a háború beleépült az életükbe. Óvatossággal kezelték az idegeneket, de nem féltek.

Végh Benjámin Kijevről készült videóját itt tudja megtekinteni:

Fegyveres katonák állták az útját

Kijevben a peronról érkezőket fegyveres katonák várták, kutyákkal az oldalukon egy mozgólépcső tetején. Mivel egyedül ő volt külföldi a vonaton, ezért rögtön félreállították. „Elkérték az útlevelem, lefotózták és elküldték egy WhatsApp, vagy legalábbis annak tűnő csoportba. Számomra ez furcsa volt, mert itthon nem így működik az ellenőrzés” – jegyzi meg.

Egy nap alatt igyekezett minél több helyet megnézni az ukrán fővárosban. „Sok idő volt kitalálni, hogyan jutok el A-ból B-be, mert minden cirill betűvel volt írva. A mobilnetem jól működött, és metróval viszonylag gyorsan odaértem, ahova akartam. Ami érdekes volt, hogy 107 forint volt a jegy”. A belvárosba ment, de a folyót és a Nemzeti Színházat is látni akarta, valamint a háború nyomait és a szétlőtt tankokat is megnézte, amiket a város központjában helyeztek ki.

Benji megőrizte az egynapos kalandról a vonatjegyét. Azt mondja, egy örök emlék marad neki / Fotó: Pozsonyi Zita/Blikk Benji megőrizte az egynapos kalandról a vonatjegyét. Azt mondja, egy örök emlék marad neki / Fotó: Pozsonyi Zita/Blikk

Furcsa volt, hogy néhány metróállomás be volt zárva. Izgalmas érzés volt homokzsákos, szétlőtt metróállomásokon átmenve olyan megállót keresni, ami nyitva is volt – mesélte Benji. Amíg Kijevben volt, egy turistát sem látott – mint mondja, „egyedül bolyongott a városban külföldiként”, ezért lehet, hogy „ő volt az egyetlen turista”. Megjegyezte, hogy a konfliktus ellenére mindent tisztán tartottak. „Folyamatosan takarítottak a közteresek. Nem a romokat takarították el, hanem tisztán tartották a területeket” – húzta alá a Blikknek.

Kémnek nézték

Biztonságérzetet adott neki, hogy ennyi katona volt a városban.Inkább attól tartottam eleinte, hogy mivel turista háborúba nem megy, ezért kémnek néznek” – így is történt. A rövid kijevi kalandon több száz fotót készített, ezeken azonban a visszafelé úton kitöröltették vele.

– A konzuli szolgálat oldalán írták, hogy a háború miatt nem volt szabad katonákat, lerombolt épületeket és harci járműveket fotózni, ezeket be is tartottam – szögezte le Benji – Igyekeztem úgy videózni, hogy ne keltsek riadalmat, ne legyek utólag támadható. Később derült csak ki, hogy se hidat, se állomásépületet, semmit sem lehet lefotózni.

Este hétkor indult vissza a vonat Magyarországra. Amikor Benji elérte a határt, beigazolódott a legnagyobb félelme: a katonák kémnek hitték.

– Kamerával a kezemben szálltam le Csapon másnap reggel, és mivel egészen addig senkit nem érdekelte, hogy van nálam kamera, felvettem, ahogy leszállok a vonatról. Ekkor még nem tudtam, hogy mit nem lehet videózni. Kevesen voltak a peronon, ezért a katonák könnyen ki tudtak szúrni – meséli.

A katonáknak gyanús volt, hogy Benji a kamerájával rögzíti a környéket, ahol éppen volt / Fotó: Blikk/Pozsonyi Zita A katonáknak gyanús volt, hogy Benji a kamerájával rögzíti a környéket, ahol éppen volt / Fotó: Blikk/Pozsonyi Zita

– Négy gépfegyveres katona elindult felém, és megállítottak. Kérdezték, hogy ukrán, magyar vagy angol? Angolul beszéltek hozzám, mondták, hogy nem szabad rögzíteni semmit, mutassam meg nekik a képeket. Utasítottak rá, hogy töröljem ki őket. Megmondták, mi maradhat és mi nem.

Összesen 99 képet hagyhatott meg a kameráján. Ezután hívtak egy másik katonát. Ő magyarul beszélt Benjihez.

– Tesztelték, hogy tudok-e magyarul. Nagyon törte magyart a nő, kérdezte hogy beszélem-e a nyelvet. Elmondtam, miért voltam Ukrajnában, majd megmutattam a képeket. Nem értettem, de ukrán nyelven annyit mondhatott a katonáknak, hagyjátok, ez tud magyarul – mondta a Blikknek Benji.

Ezután sem ment könnyen a hazatérés neki. Amikor bement a csapi határépületbe, megint megállították őt és ugyanezeket a kérdéseket tették fel neki. „Nagyon gyanúsnak tűntem. Bent is hívtak valakit, aki tud magyarul. Nagyon sokat kérdezgettek, nem akarták elhinni, hogy nincs ukrán útlevelem, csak a magyar. Kérdezték, hova akarok menni, mit csinálok, honnan jöttem.

Mondtam nekik, hogy nem vagyok ukrán. Nagyon nehezen akartak hinni nekem. Hogyha kettős állampolgár lettem volna, nem engedtek volna el

– mondta el Benji. A férfi bár nem aggódott különösebben, mégis amikor átlépte a vonat a magyar határt, a sok megpróbáltatás után mintha egy kő esett le a szívéről.

– Ez az egész utazás a kijárási korlátozáshoz hasonlított. Olyan dolgot tettem, ami picit illegális, vagyis tudod hogy nem túl helyénvaló, mégis bevállalod. Visszafelé örültem, megkönnyebbülés volt, hogy hazaértem és biztonságban vagyok – zárta Végh Benji a Blikknek.

Benji Kijevben készült képeit tekintse meg galériánkban!


Galéria