A születési anyakönyvi kivonatán a Paudits név szerepelt, de szülei a kislány védelmében ezt megváltoztatták. Emíliának csak az anyja és az apja elvesztése után jutott tudomására, hogy őt valójában öröke fogadták. A fiatal nőt bántja, amikor a szülei emlékét gyalázzák, és hogy sosem látták a fiát.
Megtörte az évek óta tartó hallgatást Paudits Béla lánya, Emília. A gyönyörű, fiatal édesanyát mélységesen bántják az elmúlt években megjelent írások és az ahhoz kapcsolódó kommentek, amelyek arról szóltak, hogy nem volt jó kapcsolata a négy éve elhunyt színésszel, akinek a halála óta „háborúzik” az örökségért a művész barátjával.
– Miközben olvastam a cikkeket édesapámról, elgondolkodtam, miért kell ennyi tévhitet terjeszteni, és olyan dolgokat kitalálni, amelyek nem fedik a valóságot. Eddig egyszer nyilatkoztam, akkor is szűkszavúan, mert édesapám és édesanyám is mondták, hogy mindig ki fogják forgatni a szavaimat, kiszínezik, amit mondok, és nem éri meg emiatt idegeskedni. Teljes mértékben igazuk volt – kezdte a Blikknek Emília, aki elárulta, szó nincs arról, hogy elveszett volna Paudits végrendelete, ő pedig kizárná az örökségből Jánost, aki évekig az apja támasza volt, és azóta is a színész budai lakásában lakik.
– A hagyatékkal kapcsolatban minden úgy történik, ahogy azt a törvény írja. Van végrendelet, János és én is örökösök vagyunk, sosem akartam őt kizárni, tiszteletben tartom édesapám akaratát. Hiszen éppen azért fogadta be Jánost, hogy állandó felügyelet alatt legyen akkor is, amikor nagyon beteg, de mindemellett nagyon jó barátok is voltak – fogalmazott szűkszavúan Emília.
Nem szeretném, hogy sajnáljanak, épp elég fájdalom ért az elmúlt években, de azt sem szeretném, hogy valótlan hírekkel gyalázzák a szüleim emlékét.
Emília 2016-ban elveszítette az édesanyját, majd két év múlva az édesapja is elhunyt.
– A születési anyakönyvi kivonatomon a Paudits név szerepelt, ezt azonban a szüleim közösen változtatták meg, mert szerettek volna óvni az esetleges bántásoktól. Így kaptam azt a nevet, amit édesapám anyukája viselt, és ezt büszkén viselem – árulta el lapunknak Emília, aki azt a tévhitet is szeretné elolszlatni, hogy a szülei rossz viszonyban lettek volna egymással vagy vele a válásuk után.
Addig is és azután is tartottuk a kapcsolatot. Édesanyám halála mindkettőnket megviselt, akkor egy ideig nem találkoztunk, de amikor kiderült, hogy kisbabám lesz, apu tudott róla.
A fiatalasszony nagy fájdalma, hogy Paudits Béla sosem ölelhette magához az unokáját.
– Abban az időszakban rengeteget betegeskedett, orvostól orvosig járt. Sosem akart ezzel terhelni, de mellette akartam lenni a bajban is. Emlékszem, épp a halála előtt két héttel beszéltük meg, hogy végre meglátogathatjuk az unokájával, de sajnos, erre már nem került sor, mert kórházba került. Sosem láthatta Mátét – csuklott el Emília hangja.
– Emlékszem, amikor apukám bekerült egy műtét miatt a kórházba, utána anyukám hazavitte magához, hogy ápolja. Én még iskolás voltam, de segítettem, ahogy tudtam. Amíg fel nem épült, együtt laktunk. Amikor jobban lett, jött hozzánk, és táncolni, énekelni tanított. Nem voltunk olyan igazi apa-lánya viszonyban, de soha nem voltunk rosszban!
Emíliát Paudits halála után nem sokkal újabb sokk érte: kiderült, hogy a szülei, akiket egész addigi életében a vér szerinti szüleiként tisztelt és szeretett, valójában nem azok.
– A papírok intézése során beszéltem édesapám több barátjával, ismerősével, és az egyikük elszólta magát.
Miután többüknél érdeklődni kezdtem, találtam olyat, aki tudott arról, hogy egészen pici koromban örökbe fogadtak. Végül megkerestem édesanyám nőgyógyászát, akinél az én kisfiam is született, és akinél – úgy tudtam – én is születtem. Ő megerősítette, amit akkor már sejtettem: nála születtem ugyan, de nem az édesanyám hozott a világra. Ma már tudom, kik a vér szerinti szüleim, de egyelőre elég volt a sok megrázkódtatásból, ezért nem kerestem fel őket. Lehet, hogy soha nem is fogom…
Montázs: Ringier
Forrás: Blikk / Frisshíreink portál
Frisshíreink portál, a Te lapod! Keress, szörfölj, vedd a magad kezébe az irányítást!
