A riasztó hírek a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) közös vizsgálatából származnak, amely arra figyelmeztet, hogy 2016 óta Oroszország Ukrajnával vívott háborúja miatt a háztartások energiaköltségei világszerte csaknem megduplázódtak. Mindez az amúgy is magasra szökő üzemanyagszámlákon felül, amelyek számos országban exponenciálisan emelkedtek a felhasználási szokások és az éghajlatváltozás okozta időjárási események, például a hőhullámok és hurrikánok miatt.
A tanulmány előrejelzése szerint ezek a tényezők együttesen akár 141 millió embert is a mélyszegénységbe taszíthatnak a következő öt évben. Ez a becslés jóval magasabb, mint a jelenlegi 736 millió ember, akik már most is a mélyszegénységben élnek, ami azt jelenti, hogy napi 1,90 fontnál (820 ft) kevesebből kell megélniük.
A szakértők attól tartanak, hogy ez súlyos hatással lesz a fejlődő országok sebezhető lakosságára, különösen azokra, amelyek már most is korlátozottan férnek hozzá az energiaforrásokhoz vagy az infrastrukturális beruházási lehetőségekhez. Ez azt is jelenti, hogy a kormányok nehéz harcot fognak vívni a globális felmelegedés elleni küzdelemben anélkül, hogy a meglévő egyenlőtlenségeket tovább súlyosbítanák.
A kutatás azt mutatja, hogy a szegényeket sújtja a legsúlyosabban a háztartások növekvő energiaszámlája – ide tartoznak azok is, akik nem engedhetik meg maguknak az élelmet vagy az olyan alapvető szükségleteket, mint az egészségügyi ellátás, az oktatás és a lakhatás. Bangladesben például a becslések szerint a háztartások 76%-a a szegénységi küszöb alatt él, és a megbízhatatlan áramellátás miatt gyakran naponta több órás áramkimaradásoknak vannak kitéve.
Egyes esetekben egész népességeket kényszerítettek ki a földjeikről az emelkedő árak miatt, amelyeket már nem tudnak megfizetni – ahol végül sűrűn lakott városokban élnek, ahol korlátozottak a munkalehetőségek, vagy az olyan létfontosságú erőforrásokhoz való hozzáférés, mint a tiszta víz és a higiéniai szolgáltatások.
A helyzetet tovább rontja, hogy az elmúlt évtizedben számos, erősen érintett országban csökkent a gazdasági növekedés mértéke, ami több tényezőre vezethető vissza, többek között a népesedési nyomásra, a gyenge kormányzati struktúrákra, a korrupcióra és a konfliktusokra – mindezek miatt a kormányok világszerte egyre nehezebben tudják biztosítani a polgárok számára a megfelelő életszínvonalhoz szükséges megfelelő szintű támogatást.
Bár egyes szervezetek, mint például az UNICEF, jelentős lépéseket tettek a természeti katasztrófák és más kapcsolódó válságok, például az éhínség és az aszály által sújtott gyermekek megsegítése érdekében, a kormányoknak világszerte még sok munka vár rájuk e súlyos probléma megoldása terén, mégpedig a költséges fosszilis tüzelőanyagoktól való általános függőség csökkentésével, és a megújuló energiaforrások, például a napenergia és a szélturbinák jobb hozzáférési lehetőségeinek megteremtésével – ezek mindegyike segíthet enyhíteni a leginkább veszélyeztetett közösségek által érzett terheket mind az iparosodott, mind a fejlődő országokban.
Nyilvánvaló, hogy ha az összes érintett fél nem tesz sürgős lépéseket, akkor egy újabb humanitárius válsággal nézhetünk szembe, amely nemcsak bolygónk, hanem lakosainak jövőjét is veszélyezteti, jobban, mint valaha a történelem során
