Dél-Európában súlyos ivóvízhiány alakulhat ki a század végére, de Kelet-Európa is veszélyben van – mondta az InfoRádió ReggelInfó című műsorában az ENSZ éghajlat-változási kormányközi testületének alelnöke. 2025 és 2030 között legalább 40 százalékkal kell csökkenti a karbonkibocsátást.
Az ENSZ éghajlat-változási testületének (IPCC) új jelentése szerint a karbonkibocsátás „gyors, mélyreható és azonnali” csökkentésére van szükség.
A kutatók szerint a következő néhány év kritikus jelentőségű, mert
ha a kibocsátást nem sikerül 2030-ig megfékezni, akkor szinte lehetetlenné válik a felmelegedés korlátozása az évszázad későbbi szakaszában.
A jelentés legfontosabb üzenetét talán úgy lehet összefoglalni, hogy „most vagy soha” – emelte ki az InfoRádióban Ürge-Vorsatz Diána.
„Sajnos hiába figyelmeztetünk évtizedek óta, még mindig történelmi magasságban van a szén-dioxid-kibocsátás, soha nem voltak olyan magasak az adatok, mint az elmúlt évtizedben. Ennek ellenére szerencsére azt látjuk, hogy nagyon sok haladás is volt, például
- 56 országnak van már klímatörvénye, és
- 18 országnak sikerült egy évtizedig tartani azt, hogy folyamatosan csökkentette a kibocsátását.
Utóbbi még azzal együtt is igaz, ha belevesszük az úgynevezett exportált kibocsátásokat, vagyis ha például Ázsiából vásárolunk árut, akkor a gyártás miatt úgy tűnik, hogy ott történik kibocsátás, de azért valójában mi vagyunk a felelősek” – sorolta az ENSZ éghajlatváltozási kormányközi testületének alelnöke.
Az IPCC-jelentés alábbi ábráin az üvegházhatású gázok emberi tevékenységhez kötődő (antropogén) kibocsátásának mértéke látszik 1990-től 2019-ig, a Föld régióira bontva, hozzászámolva a nemzetközi szállítások és repülések kibocsátását (sötétkék; felül), valamint az egyes régiók szén-dioxid-kibocsátása (fosszilis üzemanyagok és ipar – kék, mezőgazdaság, erdészet – sárga; alul).
A „most vagy soha” drámaian rövid időtávot jelent
Amennyiben 1,5 Celsius-fokon akarjuk tartani a globális felmelegedés mértékét az ipari forradalom előttihez képest, akkor nagyon fontos, hogy
legfeljebb 2025-ig tetőzzenek a kibocsátások, onnantól radikálisan csökkenjenek, 2030-ig több mint 40 százalékkal.
Az évszázad közepére pedig nettó 0 kibocsátásnak kell lennie, vagyis csak annyit bocsájthatunk ki, amennyit el is tudnak nyelni a Föld rendszerei.
Mi lesz, ha nem változtatunk a következő 3 évben radikálisan?
A Közép-európai Egyetem professzora felidézte: a párizsi megállapodás azt mondja ki, hogy jó lenne jóval 2 fok alatt tartani a felmelegedést, és próbáljuk meg a 1,5 Celsius-fokot. De ha „csak” 2 fok a célunk, sajnos akkor is tetőzniük kell a kibocsátásoknak 2025-re.
Ha viszont az történik, hogy csak kormányok által 2020-ig megalkotott szakpolitikákat alkalmazzák („tudjuk, hogy sokszor a mostani szabályok betartása sem megy, de tegyük fel, hogy mostantól sikerülne”), ám nem tesznek a meglévő erőfeszítéseknél jóval többet, akkor
3,2 Celsius-fokkal lesz melegebb az évszázad végén, mint az ipari forradalom előtt előtt volt, ami egy nagyon jelentős melegedés.
Ilyen mértékű hőmérséklet-emelkedés esetén a bolygót soha nem látott hőhullámok, félelmetes viharok és széles körű vízhiány sújtaná. Ez csak akkor kerülhető el, ha ebben az évszázadban sikerül 1,5 Celsius-fok alatt tartania a hőmérséklet-emelkedést.
Az előző, februári IPCC-jelentés megmutatta, hogy például Dél-Európában – amely zónának határán helyezkedik el Magyarország – 3 Celsius-fokos melegedés fölött már nagyon súlyos hatásokat látni, és köztük sok olyat, amelyhez már nem fognak tudni ott alkalmazkodni.
Ilyen a vízhiány, vagyis hogy nagyon sok sok helyen nem lehet majd kiszolgálni a lakosság és a mezőgazdaság vízigényét.
„Hiszen nagyon sok mindent tudunk gyártani, importálni, pénzért megvásárolni, de vizet gyártani nem lehet, és ilyen messzire nem is lehet szállítani ilyen nagy mennyiségű vizet” – hangsúlyozta a szakértő. Ürge-Vorsatz Diána rámutatott: egyre több kelet-európai régió fog egyre többször vízhiánnyal küzdeni.
Rövid távon kulcsfontosságú lesz az energiatermelés. „A háborúkat és az éghajlati káoszt tápláló fosszilis tüzelőanyagok számára véget ért a játék” – hangsúlyozta az MTI összefoglalója szerint Kaisa Kosonen a Greenpeace-től, aki megfigyelőként vett részt az IPCC-jelentés elfogadásán.
„Nincs hely új fosszilis tüzelőanyag-fejlesztéseknek, és a már meglévő szén- és gázerőműveket mielőbb be kell zárni” – tette hozzá.
Az IPCC-jelentés szerzői szerint mindemellett az étrend és életmód megváltoztatása is hatalmas lehetőséget kínál a szén-dioxid-kibocsátás jelentős csökkentésére.
A jelentés alábbi grafikonján az üvegházhatású gázok antropogén (az emberi tevékenység révén keletkező) kibocsátásának növekedése látható, típusokra lebontva: fluortartalmú gázok (mik ezek és miért károsak?), nitrogén-dioxid, metán, szén-dioxid-kibocsátás (a mezőgazdaság és az erdők, illetve a fosszilis energiahordozók és az ipar kibocsátása).
Ha a megfelelő szakpolitika, infrastruktúra és technológia lehetővé teszi az életmód és viselkedés megváltoztatását, ez 2050-re 40-70 százalékkal csökkentheti az üvegházhatású gázok kibocsátását – mutatott rá Priyadarshi Shukla, az IPCC társelnöke. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a kormányok többet tesznek a gyaloglás és az egészséges táplálkozás ösztönzése érdekében, és sokkal több elektromos jármű használatának infrastruktúráját építik ki.
A jelentés egyik legvitatottabb pontja a szén-dioxid légkörből való eltávolítására vonatkozik. Ez többféle módon is megvalósítható, többek között fák ültetésével és a mezőgazdasági gyakorlat megváltoztatásával.
A hőmérséklet alacsonyan tartásához viszont olyan gépekre is szükség lesz, amelyek közvetlenül a légkörből távolítják el a szén-dioxidot. Ugyanakkor ez a technológia még új és nagyon drága.
További részletek arról, hogy mik az IPCC „klímakatasztrófa-elkerülő” javaslatai az életünk egyes területein, itt lehet többet olvasni (angolul). A teljes jelentés itt olvasható (.pdf, angol), a főbb megállapítások grafikonokon itt érhetők el (szintén angolul), van köztük olyan is, amely az egyes változtatások pénzügyi vonzataival foglalkozik.
Az IPCC-jelentés alábbi táblázatában azt mutatják be, hogy az egyes emberi tevékenységeknek milyen kapcsolata van a fenntartható fejlődési célok megvalósulásával.
Kapcsolódó hang
