Nem Gyárfás Tamás volt a legesélyesebb Fenyő János megölésének a megszervezésére – legalábbis a szerkesztőségünk birtokában lévő nyomozati iratok alapján –, mert Fenyő másokkal is nagy csatákat vívott. A nyomozásban a rendőrök végigvettek minden olyan lehetséges dolgot, ami rávezetheti őket arra, kinek állt érdekében a gyilkosság végrehajtása.
Ismert, Fenyő János médiacézárt 1998. február 11-én lőtték agyon a Margit utcában. A kegyetlen bűntett elkövetéséért – és a négy halálos áldozatot követelő Aranykéz utcai robbantásért – Jozef Roháčot életfogytiglani börtönre ítélték. A megbízónak az egykori olajos bűnözőt, Portik Tamást tartják, aki a nyomozó és a vádhatóság szerint Gyárfás Tamás kérését teljesítette. Az utóbbi a Nap TV miatt került ellentétbe a médiamogullal, bár Gyárfás szerint 1998-ra már lezárult a vitájuk. Cikksorozatunk mostani részében a rendőrségi iratok alapján végigvesszük Fenyő konfliktusait.
A gyilkosság után beérkezett lakossági bejelentések között – mint arról már írtunk – szerepelt Gyárfás Tamás neve, így nem lehetett kihagyniuk a rendőröknek, hogy ne vizsgálják meg ezt a lehetséges szálat is. De jelzés nélkül is foglalkozniuk kellett a televíziós személyiséggel, sportvezetővel, hiszen Fenyő János és Gyárfás harca a nyilvánosság előtt zajlott. De a rendőrök szépen sorba vették, hogy Gyárfás Tamáson kívül kiknek jött jól Fenyő János halála.
Arra jutottak, hogy a médiamogul első számú ellenfele Princz Gábor, a Postabank elnök-vezérigazgatója volt, ezért felmerült, hogy ő lehetett a legesélyesebb a gyilkosság megrendelésére. Fenyő rosszul és hanyagul vezetett banknak tartotta a Postabankot, mert sokmilliárdos vesztesége volt, és csak állami támogatással tudott fennmaradni. Kifogásolta azt is, hogy a bank pénzügyi tevékenységen kívül lapkiadásból és számtalan szponzorálásból próbál erkölcsi hasznot húzni, ráadásul kevés sikerrel. Fenyő János folyamatosan dolgoztatott a Postabankra néhány újságíróval, ami elmérgesítette a Princz Gáborral való viszonyát.
Fenyő újságíróival revolverezte Princz Gábort, a Postabank vezérét /Ringier-archívum
Második nagy ellensége – a jelentések alapján – a sportriporter, sportvezető, televíziós producer, úszószövetségi elnök Gyárfás Tamás volt. Az ő cége Nap TV Kft. adta ki 1993-ig a Magyar Rádió (MR) megbízásából a Színes RTV-műsorújságot. Amit aztán a VICO vett át. Igen ám, de az MR és a VICO hamar ellentétbe került egymással, aminek nyomán az MR közölte a partnerével: a lap kiadását a szerződés közeli lejárta után nem kívánja rábízni.
Fenyő válasza nem késlekedett: a VICO bejegyeztette a nevére a Színes RTV műsorújságot, az MR pedig saját kiadásában vitte tovább a lapját. Az újság mellett a másik konfliktusforrása Fenyő és Gyárfás között a Nap TV volt, amelyre Fenyő szemet vetett: megvette a Stáb Rt.-t, amelynek résztulajdona volt a Nap TV-ben. A kialakult ellenségeskedés magával hozta azt is, hogy mindkét fél dolgoztatott a másikra, és az összegyűjtött anyagot mindketten eljuttatták a hatóságokhoz is. Fenyő és Gyárfás vitája olyan szintre jutott, hogy azt Horn Gyula miniszterelnök és Kuncze Gábor belügyminiszter is megpróbálta elsimítani.
A VICO tulajdonosa a helyszínen életét vesztette
Fenyő János harmadik nagy konfliktusa a Marczibányi Lőtér bekebelezése miatt alakult ki. A lőtér egy építőipari cégnek az elvégzett renoválásért nem fizetett ki 30 millió forintot, és ez a tartozás idővel 100 millióra nőtt. A VICO végül átvállalta a Lőegylettől a tartozást és azzal megszerezte az épületet. A Fenyő által eltervezett szabadidőközpontot azonban hosszú pereskedés kialakulása miatt nem sikerült felépíteni.
A Budalakk-ügy miatt is szerzett Fenyő János ellenségeket magának. A vállalat nagy mennyiségű hígítót szerzett be, amelyet jövedéki termékek kijátszásával más célra fordítottak. Erről a Népszava cikkeket kezdett közölni. Azok miatt több helyreigazítási pert helyeztek kilátásba, köztük a Budalakk tulajdonosa is. Vele végül megegyezett Fenyő, és a cikksorozat harmadik része nem is jelent meg.
Egy másik, a Kordax-ügyről szóló, leleplező cikksorozat is növelte Fenyő ellenségeinek számát. A cég – a hatóságok szerint – 1993-94-ben oly módon importált benzint és gázolajat, hogy az után sem a vámot, sem pedig az összesen mintegy 4,8 milliárd forint adót nem fizette meg. A Kordax vezetői színlelt szerződésekkel, valótlan tartalmú vámáru-nyilatkozatokkal szándékosan megtévesztette a hatóságokat, és kijátszotta a jogszabályi rendelkezéseket. A megjelent cikk azért támasztott konfliktusokat, mert a Kordax egyik vezetőjének jó kapcsolatai voltak, és – a nyomozati iratok alapján – még az MSZP akkori pénztárnoka, Máté László is szerette volna Fenyőnél elérni, hogy a cikket ne közöljék le.
Mindezek mellett Fenyő Jánosnak számos vitája volt az üzleti ügyei miatt, valamint a lapkiadókkal is.
A bérgyilkos egy kapualjban szabadult meg kabátjától és baseballsapkájától
A magyar keresztapa is megnevezett embereket
A lakossági bejelentések egyike megemlítette a magyar keresztapa szerepében szívesen tetszelgő Tasnádi Pétert is, mondván, az építkezésén dolgozók között is szét kellene nézni. Tasnádit 2000. augusztus 21-én meghallgatták őt a márianosztrai börtönben. Azért itt, mert Tasnádi előzetes letartóztatásban volt, önbíráskodás, súlyos testi sértés és adócsalás miatt folyt ellene eljárás.
A „magyar keresztapa” a nyomozóknak azt állította, hogy az általa 25 éve ismert Gyárfás Tamás semmilyen Fenyő-ellenes felkéréssel nem kereste meg őt. A gyilkosság végrehajtója Tasnádi szerint S. László felkérésére Salihi Mead lett volna, illetve annak albán és arab barátai működtek volna abban közre. S. Lászlót Portik Tamás emberei között tartották számon, és ő állítólag terepszemlét is tartott Fenyő házánál, de látta, hogy az be van kamerázva, így ott körülményes lenne a merényletet végrehajtani.
Fenyő János az autójában ült, amikor a merénylő golyózáport zúdított rá
Tasnádi Péter – mint állította a vallomásában – azzal utasította el S. László felkérését Fenyő János megölésére, hogy legálisan havonta többet keres, mint amennyit a megbízás teljesítéséért kapott volna. Fontolgatta Tasnádi azt, hogy tájékoztatja Fenyőt a dologról, és cserébe bizonyos sporttal kapcsolatos videókazetták elkészítését és forgalmazását kérné, de nem tudott Fenyő Jánossal beszélni. Ahogy Tasnádi Péter fogalmazott a nyomozóknak: Fenyő lerázta őt.
Hozzátette még azt is a „magyar keresztapa”, hogy Zempléni György vállalta anyagi ellenszolgáltatás fejében, hogy információkat gyűjt össze Gyárfás ellen, hogy a Kaposvári Városi Bíróság az adócsalási ügyben elmarasztalja. Továbbá Tasnádi Péter hangsúlyozta azt is, hogy Gyárfás ellen védelmet kért tőle Zemplényi György, aki Tasnádi állítása szerint 65 millió forinttal tartozott Gyárfás Tamásnak.
A bírósági ügyben Gyárfást azzal vádolták, hogy mintegy 200 millió forintot adott oda Kis Tibor Zsoltnak, akinek nem volt olyan gazdasági vállalkozása, amely ilyen értékű üzletet le tudott volna bonyolítani. Reklámügynökség létrehozására adta Gyárfás a pénzt, de az nem jött létre. A vád szerint Gyárfás tulajdonképpen számlákat vett, de az ügyben végül felmentették őt.
Tasnádi egy későbbi vallomásában arról beszélt a nyomozóknak, hogy ugyan megbízást nem kapott Gyárfástól a médiamogul megölésére, de tízmillió forintot igen egy korábban tett szívességért cserébe. Akkor nem tért ki arra Tasnádi az általa elmondottakban, hogy miről is volt szó. Az összeget mindenesetre két részletben vette át. Ezt Gyárfás is elismerte a nyomozóknak, kölcsönnek nevezve a tízmillió forintot. Ennél azonban egy kicsit többről volt szó. Erről sorozatunk következő részében olvashatnak majd.
Fotó: Ringier-archívum
Forrás: Blikk / Frisshíreink portál
Frisshíreink portál, a Te lapod! Keress, szörfölj, vedd a magad kezébe az irányítást!
