Az aranytökűek – A magyar banda, amely miatt lebetonozták a svájci ékszerboltok kirakatát

Sokan nem értik, miért van több száz kilós betontömb az olyan svájci ékszerboltok kirakata előtt, ahol az utcába autóval is be lehet hajtani. Az óvintézkedés 27 éves, és egy magyar bűnbanda működéséhez köthető, akik lopott autókkal hajtottak be fényes nappal az arannyal, milliókat érő karórákkal teli üvegportálokba. A tolvajokat aranytökű fiúknak nevezték el a rendőrök, mert elfogásuknál mindannyiuknak az alsónadrágjából kerültek elő a betörésekből származó ékszerek.

A kalandozó magyarok 900 körül végigrabolták fél Európát, nemhiába szólt így a templomokban a híres modenai himnusz : „Védj meg minket a magyarok nyilaitól!” A svájci Szent Gallen és Bázel lakói is ismerték ezt az imát, nem gondolták azonban, hogy 1000 év elteltével újra a magyarok ellen imádkozik majd az Alpok népe, különös tekintettel azok, akik márkás órák, arany ékszerek eladásával foglalkoztak.

Különös járvány tizedelte a svájci ékszerészeket – na meg néhány belga és francia aranyművest is – különösen azokat, akik nem sétálóutcákban nyitottak üzletet. Egy banda autóval, fényes nappal, általában nyitás után belehajtott az akkor már védőrács nélküli, telepakolt kirakatba. Két álarcos kiugrott a rommá tört kocsiból, besöpörték a kirakat ékszereit, óráit egy zsákba, majd bepattantak egy közelben álló másik autóba és elhajtottak. Természetesen mindkét járgány lopott volt, frissen lopott, olykor az akció előtt egy órával kötötték el a verdákat, volt olyan betörés, ahol a tulajdonos a rendőröktől tudta meg, az ő járgányával bontottak le a banditák egy kirakatot. Akkora volt a félelem, hogy az ékszerészek kijárták a polgármestereknél – a rendőrség támogatásával – hogy a veszélyeztetett üzletek elé, a kirakatrombolókat megállító méretes betontömböket telepíthessenek.

A magyar banditák trükkjétől 1995-ben szó szerint rettegtek a svájci ékszerészek Grafika: Séra Tamás

– Az egyik helyen erőszakot is alkalmaztak a banditák, egy ékszerész a számításaik ellenére túl hamar észhez tért a kirakat betörése okozta sokktól, meg akarta állítani a banditákat akik rálőttek. A menekülők a tanúk szerint idegen nyelven kommunikáltak egymással, magyarul – emlékezett vissza az esetre Somodi József nyugalmazott rendőr alezredes, aki 1995-ben a Budapesti Rendőr-főkapitányság Vagyonvédelmi Osztályát vezette. – Mi akkoriban az ország egyik legsikeresebb rendőri csoportja voltunk, hihetetlen magas felderítési mutatókkal, emiatt több magyar bandita inkább külföldön próbálkozott, így akár igaz is lehetett a svájciak gyanúja.

Nem sokkal a svájci betonozás után a pesti zsaruk fülest kaptak, két jómadár, tele arannyal olyan orgazdát keres, aki készpénzt ad a kincseikért. Valószínűleg megvolt rá az okuk, hogy az aranyat nem hivatalos módon akarták eladni, ezért a nyomozók átverték őket, és megbeszéltek velük egy találkozót a Margitszigeten. Ott persze az orgazda helyett zsaruk várták az aranyos párost, K. István és B. Attila 15 évig bánkódhattak azon, miért nem voltak óvatosabbak.

– Mindkét jómadár tele volt arannyal, zsebükbe, alsónadrágjukba is jutott, ám az ékszerekről és az órákról azt mondták, sajátjuk, így csak csempészet miatt tudtunk volna rajtuk fogást keresni – folytatta a veterán nyomozó. – Kitaláltuk, a kincseket bemutatjuk a televízióban, s ha jelentkezik valaki, hogy övé, már nyert ügyünk van. A két férfi túl nyugodt volt erre a hírre, így összeraktuk, nem itthon jutottak hozzá az aranyhoz, de szerencsére voltak olyanok, akiknek Budapesten is hiányzott pár hasonló ékszere a kollekcióból, ez már elég volt a letartóztatáshoz, le is esett a fiúk álla. Persze később kiderült, nem a jelentkezők ékszereiről volt szó, nem is csalni akartak, nekik is tűnt el hasonló értéktárgyuk, a lényeg, mi jól jöttünk ki a felhívásból, volt időnk beazonosítani az ékszereket.

Szinte a szigeti akcióval egy időben a zürichi főpályaudvaron, a repülőtér felé tartva is lebukott egy magyar férfi, V. Zoltán, akinek kicsit nehezítette a járását, hogy másfél kiló aranyat dugott a nadrágjába. Az aranyak egyértelműen az autós balhékból származtak. A svájci rendőrök átküldték a budapesti férfi adatait a magyar nyomozóknak, ismerik-e, mit ad a sors, Zoltán szoros barátságot ápolt a szigeti párossal.

– Azonnal ment a telefon Svájcba, jöjjenek ide egy szakértővel, mert nálunk is van két gatyányi kincs, az ékszerek mellett 32 márkás órát kellett beazonosítani – vette vissza a szót Somodi József. – Itt történt egy megmosolyogtató sztori: A mi ékszerész szakértőnk mindig úgy dolgozott, hogy munka előtt lecsatolta a saját óráját, amit az asztalra tett. Amikor végzett a 32 bűnjelként lefoglalt óra azonosításával egy kollégánk véletlenül ezt az órát is átvitte a svájci revizor asztalához, aki két perc alatt kiszúrta, félretette, hogy ez bizony nem tőlük van. A lelkes ifjú nyomozó nem is értette, miért pont ez nem illik a képbe, csak akkor nyugodott meg, amikor a magyar becsüs elkezdte keresni a saját vekkerét.

Amikor a szakértők kimondták az áment, minden értéktárgy az autós kalandokhoz köthető a banditák belátták, nincs mit tagadni, bevallottak mindent. Ők 15 évet kaptak – hiába kérték nem tölthették le a büntetést Svájcban – a svájci ékszerészek meg betontömböket, némelyik még ma is ott áll az ékszerboltok kirakata előtt.