A mellékhatást tapasztalók kétharmadát érintheti egy friss kutatás eredménye.
A placebo hatás ellentéte, a nocebo a felelős a legtöbb oltási reakcióért, állapította meg egy friss kutatás, amely a koronavírus elleni vakcinák kapcsán tapasztalt oltási reakciókat vizsgálta a The Guardian cikke szerint.
Az amerikai szakemberek 12 klinikai vizsgálat adatait elemezték a mellékhatásokkal kapcsolatosan, ezek alapján jutottak olyan eredményre, amely valószínűleg sokakat lep majd meg.
A legtöbb mellékhatást nem az oltás okozta
Az emberek által tapasztalt mellékhatások több mint kétharmada a nocebo-hatásnak tudható be, nem pedig az oltóanyagnak, állapították meg. A nocebo a placebo ellentéte: míg utóbbi esetben az emberek hatóanyagos szer használata nélkül tapasztalják azt, hogy javul állapotuk, úgy az előbbiben annak ellenére tulajdonítanak negatív hatásokat egy szernek, hogy létezne összefüggés annak használata és tüneteik közt.
A nocebo felelhet az első adagok felvételét követő mellékhatások 76, míg a második adagokat követő reakciók 52 százalékáért.
Az eredmények azt sugallják, hogy az enyhébb mellékhatások, például a fejfájás, a rövid távú fáradtság és a karfájás jelentős részét nem a vakcina összetevői, hanem más, a nocebo-reakciót kiváltó tényezők okozzák, beleértve a szorongást, a várakozást és azt, hogy a különböző betegségeket tévesen az oltás beadásának tulajdonítják.
Jobban kell tájékoztatni az embereket
Eredményeik fényében a kutatók azzal érvelnek, hogy a nocebo-reakciókkal kapcsolatos jobb tájékoztatás javíthatja a vakcina elterjedtségét azáltal, hogy csökkenti az egyes embereket bizonytalanná tevő aggodalmakat.
„Ha elmondjuk a betegeknek, hogy az oltásnak olyan mellékhatásai vannak, amelyek hasonlóak a véletlenszerűen ellenőrzött vizsgálatokban a placebocsoportokban tapasztalhatókhoz, az valóban csökkenti a szorongást és arra készteti a betegeket, hogy egy pillanatra elgondolkodjanak a mellékhatáson” – mondta Ted Kaptchuk, a Harvard orvosi karának globális egészségügyi és szociális orvoslás professzora, a tanulmány egyik vezető szerzője.
A ritka mellékhatásokkal nem foglalkoztak
Kaptchuck és Julia Haas, a bostoni Beth Israel Deaconess Medical Center munkatársai a koronavírus elleni vakcinák tucatnyi klinikai vizsgálata során jelentett mellékhatásokat elemezték. A vizsgálatokban a placebocsoportba soroltak vakcina helyett inaktív sóoldatot kaptak. A tanulmány nem vizsgálta a súlyos, ritka mellékhatásokat, például a vérrögképződést vagy a szívgyulladást.
A Jama Network Open című folyóiratban a kutatók leírják, hogy az első injekció beadása után a placebocsoportban részt vevők több mint 35 százaléka tapasztalt úgynevezett szisztémás mellékhatásokat, például fejfájást és fáradtságot, 16 százalékuk pedig helyspecifikus panaszokról számolt be, például karfájdalomról, illetve az injekció beadásának helyén jelentkező bőrpírról vagy duzzanatról.
A várakozásoknak megfelelően azoknál, akik az első oltást kapták, nagyobb valószínűséggel jelentkeztek mellékhatások.
Körülbelül 46 százalékuk számolt be szisztémás tünetekről, kétharmaduk pedig karfájást vagy más, az injekció beadásának helyén jelentkező helyi tüneteket tapasztalt.
A második oltás után változik a kép
Amikor a kutatók a második oltás utáni mellékhatásokat vizsgálták, azt találták, hogy a fejfájás vagy más szisztémás tünetek aránya majdnem kétszer olyan magas volt a vakcinával beoltott csoportban, mint a placebóval beoltott csoportban, 61, illetve 32 százalék. A különbség még nagyobb volt a helyi panaszok esetében: a vakcinát kapók körében 73, míg a placebocsoportban 12 százalék volt.
Összességében a kutatók számításai szerint a vakcinakísérletek során jelentett
különösen a fejfájás és a fáradtság, amelyeket a vakcina betegtájékoztatója a beadás utáni leggyakoribb mellékhatások között sorol fel.
Kell a tájékoztatás a mellékhatásokról
Bár a bizonyítékok arra utalnak, hogy a mellékhatásokról szóló információk miatt az emberek tévesen a vakcinának tulajdoníthatják a gyakori betegségeket, vagy az embereket túlságosan éberré teszik az érzelmeikre, Kaptchuk amellett érvel, hogy a mellékhatásokról nem kevesebb, hanem több információt kellene nyújtani.
„A legtöbb kutató amellett érvel, hogy a betegeknek kevesebbet kellene mondani a mellékhatásokról, hogy csökkentsék a szorongásukat. Szerintem ez helytelen. Az őszinteség a helyes út” – mondta.
